Folttisztítás

Csukamájolajfoltot úgy tüntethetünk el a fehérneműből, hogy egy rész szódából, 4 rész agyagból és vízből pépet gyúrunk, a foltra kenjük és 7–8 óráig rajta hagyjuk. Azután meleg vízzel kimossuk. Gyapjúból pedig terpentinbe mártott rongyocskával dörzsölhetjük (nem szabad erősen dörgölni) ki, azután itatóst teszünk alája és föléje, és meleg vassal átvasaljuk. Ha ez nem használ, akkor megnedvesítjük a foltot még egyszer, éterbe és kloroformba mártott szivaccsal simítjuk meg, fehér agyagot szórunk rá, itatóst teszünk reá és átvasaljuk.

Fehér filckalap tisztítása. Magnéziaport vízzel péppé keverünk, bekenjük vele a kalapot s rajta hagyjuk száradni. Ha száraz, teljesen tiszta kefével lekeféljük. Addig ismételjük, míg a kalap tiszta lesz. Ha nagyon piszkos, benzint vehetünk víz helyett. Szürke filckalapot ugyanígy tisztíthatunk, szürke krétaporral.

Fehér gyapjúszövetet, ha nem nagyon piszkos, nem kell egészen kimosni, hanem benzinből és burgonyalisztből pépet keverünk, azzal dörzsöljük be a piszkos helyet, hagyjuk rászáradni s azután tiszta, puha kefével lekeféljük.

Fehér szövetből gyümölcsfoltot vagy borfoltot tejben való áztatással tüntetjük el, ha a folt friss. Ha régi, megnedvesítjük a szövetet és égő kénszalag fölé tartjuk, de nem túlságosan közel, nehogy kiégessük.

Fehér szövetek mosása, hogy meg ne sárguljanak. Ha a Lux-mosószert drágálljuk, moshatjuk a szövetet szappannal is, de ne szódással és szóda helyett bóraxot tegyünk a vízbe is, az öblítőbe pedig kevés szalmiákszeszt.

Fekete selyemruhát a következőképpen tisztítunk: babkávét főzünk pótlék nélkül, majd három közepes nagyságú burgonyát megreszelünk, fél liter forró vizet öntünk rá, és kissé lehűtjük. Majd kendőn átszűrjük és ugyanannyi kávét és tiszta alkoholt öntünk hozzá. Tiszta szivaccsal, ezzel a folyadékkal bedörzsöljük a kelme jobb oldalát (színét), tiszta lenruhával megszárítjuk, nyirkosan átvasaljuk.

Bármilyen fémtárgyat szépen tisztít a reszelt burgonya kinyomott leve. Azonnal szárazra kell törölni.

Fényezett bútor tisztítására legjobb szer a következő: 100 gr terpentinolajban feloldunk 10 gr tiszta vizet és ezzel a keverékkel dörzsöljük át a bútort.

Festékfoltot a kézről szappanszesszel vagy klórmésszel tüntethetünk el, vagy higított sósavval.

Festékfoltot a ruhából terpentinnel mossunk ki. A terpentin foltját benzin tünteti el, és ha mégis maradna valami gyenge folt, azt éterbe mártott és egészen tiszta fehér ronggyal dörzsöljük ki.

Pokolkőfoltot a bőrről káliumhipermangán-oldattal dörzsölünk le, utána higított sósavval, végül szalmiákszesszel mossuk le.

Jódfoltot vagy szalmiákszesszel vagy nátriumbiszulfát-oldattal nedvesítsünk meg, vagy a pokolkőfolt már említett ellenszerével.

Minden ilyen tisztítás után alaposan be kell a kezet kenőccsel kenni.

Fésű, kefe mosása. Langyos vízbe pár csepp szalmiákszeszt öntünk, és abba mártogatjuk a kefe sörtés részét meg a fésűt. Utána megtörölgetjük és szikkadni hagyjuk, de nem a kályha közelében, mert attól elgörbül.

Filckalapot – világosat – benzin nélkül is szépen tisztíthatunk. Először tökéletesen tiszta kefével, mellyel sötét holmit még nem keféltünk, kikeféljük, azután üvegpapírral (fehér smirgli) dörzsöljük át, szálmentében, egy irányban. Utána megint átkeféljük. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nem kell újravasalni a kalapot

Fürdőkád tisztítása. Zománcozott kádakat előbb szappannal és kefével súrolunk ki (a kefe ne legyen kemény), vízzel átöblítjük, azután petróleumba mártott ronggyal még egyszer áttöröljük. Ez minden piszkot, foltot eltüntet, és a zománc visszanyeri a fényét. A petróleum szaga hamar elillan. Éppen így tisztítjuk a zománcfestékkel vagy lakkal festett asztalokat is. De azt súrolni nem szabad, csak szappanos ronggyal átmosni. Benzin is eltünteti a foltokat, vagy a terpentin. De mindhárom tisztítószer gyúlékony, sőt nemcsak maga az anyag, hanem a párolgásukból keletkező gázok is. Ezért a tisztogatás után alaposan kell szellőztetni és jó ideig ne menjünk szabadon égő lánggal abba a helyiségbe, melyben tisztogattunk. A fürdőkályhában is el kell oltani a tüzet vagy lángot, mielőtt a tisztogatáshoz kezdünk!

Fakádakat kefével, szappannal súrolunk ki, azután szintén petróleumba mártott ronggyal dörgölünk át. Sohase hagyjuk használaton kívül sem teljesen kiszáradni őket, mert könnyen szétesnek. Az összetartó abroncsokat, szalagokat csiszolópapírral (smirglivel) tisztogassuk meg a rozsdától, azután áttöröljük petróleummal, hogy ne rozsdásodjanak.

Vörösrézkádakat ecetből, korpából és finoman őrölt sóból álló péppel tisztítjuk, ezzel nemcsak belül, hanem kívül is átdörzsöljük a kádat. Alaposan öblítjük, bő vízzel és szárazra töröljük. De készen is kaphatunk megfelelő tisztítószereket.

Márványkádakat szappannal tisztítunk. Nagyon vigyázzunk, hogy sav, még citromlé se érjen hozzá soha.

Cinkkádat használat után mindig azonnal kell tisztítani, különben homályos és foltos lesz. Közepesen kemény kefével, szappannal átkeféljük, alaposan öblítjük és szárazra töröljük. A rászáradt vízcseppek foltját krétaporral dörzsölhetjük ki. Ha a kád nagyon elhanyagolt állapotban van, akkor nagyon finom kőporral és erősen higított só- vagy cukorsavval tisztítjuk meg. Rongyokból, vagy még inkább újságpapírból gombócot csavarunk, az oldatba mártjuk, ás alaposan átdörzsöljük vele a kádat. Az említett savakkal való kezelés után alaposan át kell mosni a cinkedényt szódaoldattal, aztán újra öblíteni, végül szárazra törölni. A szódaöblítés nélkül a sav tovább hat és megint elveszi az edény fényét. Nagyon sokszor a csepegő csap okoz csúnya fekete foltokat. Ilyen esetben a foltok eltüntetése után gondoskodni kell a csap megjavításáról, és addig is valami kis edényt kötünk a csapra, melyet időnként kiürítünk.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936