Fókuszban: André Gide

Némelyik magyarországi folyóirat nyaranta duplaszámot jelentet meg. A világirodalmat szemléző Nagyvilág folyóirat is így tett, nyári másfélszáz oldalas számuk gerincét az André Gide-ről szóló összeállítás képezi. A szovjetunióbeli útinaplójával vihart kavaró szerző Ingoványok című szatíráját közlik, majd Gorilovics Tivadar Az irodalom mint életforma és gyógymód című írását olvashatjuk a fiatal Gide-ről. Bálint Péter Gide és Márai naplóját veti össze, rámutatva a két szerző számos rokon vonására. Jeannine Hayat Gide magánszférájába enged bepillantást, mikor két bizalmas barátnőjével való kapcsolatát elemzi. Gide műveiben tudatosan olyan képet igyekezett kialakítani magáról, mintha szíve a férfiúi nem felé húzná, azonban Jeannine Hayat tanulmánya erre rácáfol. A Magyarországon sztáríróvá előléptetett Francois Mauriac – akinek csaknem minden könyve olvasható magyarul – Gide és a vallás kapcsolatát elemzi André Gide evangéliuma címmel, majd Gide naplójából olvashatunk részleteket. A Szemlében érdekes tanulmányt olvashatunk arról, lehet-e üzenete a Csillagok háborújának, s mi tartja a regényt/filmet életben még ennyi idő távlatából is. Jó marketingmunka az egész (e sorok írója szerint igen), vagy valami több? De ennél sokkal izgalmasabb Goretity József interjúja a KGB irodalmi archívumának kutatójával, Vitalij Alekszandrovics Sentalinszkijjel. A munkája megkezdése óta fenyegető leveleket és telefonokat is „begyűjtő“ szerző betekintést nyerhetett a rendszer működésének logikájába/logikátlanságába, s – ami filológiai szempontból nagyon fontos – számos elveszettnek hitt vagy ismeretlen írást fellelt. (K. L.)