Filmes virágcsokor balladákból

A Balladák hősei: Klára Sedláčková és Karel Roden (fent), valamint Dan Bárta és Linda Rybová (alul) a film egy-egy jelenetébenFotók: Itafilm 1994-ben Jan Svěrák rendezése, a Száguldás is sikert hozott F. A. Brabec számára: neki ítélték az operatőri munkáért járó Cseh Oroszlánt. Két évvel később Brabec rendezőként is debütált: 1996-ban elkészítette az utóbbi évek legnagyobb – pozitív – visszhangot kiváltott kísérleti filmjét, az Übü királyt, amely három Cseh Oroszlánt szerzett. Ugyancsak három Cseh Oroszlánt kapott – a legjobb zenéért, a különleges hangeffektusokért és a legjobb operatőri munkáért – legújabb munkája, a Balladák, amelynek rendezője és operatőre is egyben. S a filmet nemcsak a szakma ismerte el, a közönség is kíváncsi rá: Csehországban a bemutatóvetítéstől számított első hét hónapban hatszázötvenezren váltottak rá jegyet.

A film társszerzőivel F. A. Brabec szokatlan és meglehetősen nehéz feladatra vállalkozott. A cseh olvasók körében máig népszerű és ismert, a cseh nemzeti költészet 19. századból származó egyik legbecsesebb alkotásából, Karel Jaromír Erben 1853-ban megjelent Virágcsokor népregékből című gyűjteményéből ültetett át hét balladát a film nyelvére. Ez a nyelv ebben az esetben elsősorban a vizualitásra épül, hiszen a balladák rövid, a mozgóképes megjelenítéshez kevés drámai (pár)beszédet és leírást tartalmazó tömör és szaggatott esemény- vagy történetmondását elsősorban operatőri munkával, tehát képpel, valamint zenével és hangeffektusokkal, nem utolsósorban színészi alakításokkal kellett „feltölteni” úgy, hogy ne károsodjon sem az irodalmi alap, sem a filmes műfaj. A cseh szerzőknek ez jelesre sikerült.

F. A. Brabec filmes eszközökkel megalkotott hét balladisztikus története tavasztól őszig, a születéstől a halálig követi nyomon a természetben élő embert, a természet és az ember kapcsolatát, az ember és a természetfölötti erők összeütközését, s teremt megdöbbentő képeket a túlfűtött, a vak, az indulatos, a birtoklásban kimerülő szeretet, valamint a gyűlölet, a harag, a bosszú, az irigység, a hiúság, a kapzsiság, a tudatlanság, a hiszékenység okozta tragédiákról. A cseh filmesek mozgóképes poézise ugyanazt üzeni, amit Erben szavakkal alkotott költészete: sem az erkölcsi, sem pedig az élet adta írott és íratlan törvények elleni vétséget nem lehet büntetlenül megúszni.

Deana Jakubisková-Horváthová, a film producere a Balladák szlovákiai bemutatóját követően újságíróknak elmondta, hogy megközelítőleg három évig készültek a filmre, csak a forgatókönyvet másfél évig írták – átírták, újraírták, kihagytak balladákat, újakat soroltak be stb. „Keményen készültünk a filmre, mert azt az elvet vallom: vért izzadj a gyakorlótéren, hogy el ne vérezz a harctéren.”

Az apró részletekbe menő előkészületekre azért volt szükség, hogy egy mindenki, tehát a széles és nem csak a rétegközönség számára tetszetős, tökéletesen csiszolt gyöngyszemet tudjanak megalkotni a nem akármilyen irodalmi alapból. Ahogy a rendező elmondta: az Erben-balladákból nem lehet kommersz filmet forgatni, ugyanakkor nem az volt a szándékuk, hogy olyan mozgóképet tegyenek le az asztalra, amely csak klubhálózatban forgalmazható. A producer asszony szerint a Balladák nézettsége azt bizonyítja, hogy ma is van vevő a „szép dolgokra”, és ma is érdemes olyan filmeket csinálni, amelyek a költészetből merítenek, és a látványra építenek. Amerikában is jó visszhangja van a Balladáknak. Ahogy Deana Jakubisková-Horváthová elmondta: a tengerentúlon nagyon is fogékonyak a vizualitásra. Szerinte az, hogy a Balladák nem egy vidám, happy enddel végződő, hanem egy tragédiákkal teli szomorú film, nem tartja vissza az amerikaiakat attól, hogy megnézzék, mert ők nem a kommersz, hanem a jól megcsinált filmre vevők.

A film képi világának gazdagságához nemcsak a misztikus környezetet kialakító építészek, David Saudek és Milan Popelka, hanem Jaroslava Pecharová kosztümtervező is hozzájárult. Olyan ruhákba öltöztette a figurákat, amelyek korabelinek tűnnek ugyan, mégis kortalanok. Ez azt jelenti, hogy történelmi korokat idéznek ugyan a ruhák, de nem másolják hűen ennek vagy annak a konkrét történelmi időszaknak a viseletét. A cseh színészkiválóságok – Stella Závorková, Jana Švandová, Bolek Polívka, Zuzana Bydžovská, Anna Geislerová, Dan Bárta, Karel Roden és mások – pedig a démoni vagy isteni, de mindenképpen nem evilági erőkkel való harcot lélekszorító hitelességgel vívják meg az illuzionisztikus fényből kevert balladai homályban.