Kultúra

Törékeny lelkű tinik az összeomlás szélén

Az Eufória képében megszületett minden idők legsötétebb tinisorozata, és az, hogy ennyire klassz lett, részben egy magyarnak köszönhető.
Tóth Csaba

2019. augusztus 18. 18:30

Amikor a Jupiter holdját levetítették a cannes-i filmfesztiválon a legtöbb külföldi kritika Rév Marcell operatőri munkáját dicsérte. Jó előjele volt mindez annak, ami ezután történt: Mundruczó Kornél rendezőnek azóta sem jött össze a külföldi áttörés, míg Rév Marcell válogathat a szuper hollywoodi munkák között. Sam Levinson rendezővel még az Assassination Nation forgatásán csiszolódtak össze, és bár az a film anyagilag nem volt túl jövedelmező, a kritikák dicsérték. Amikor Levinson lehetőséget kapott az HBO-tól, hogy elkészítse egy izraeli tévésorozat, az Eufória amerikai változatát, nemcsak azt döntötte el, hogy az alapanyagot nagyon szabadosan kezeli, és teljesen a saját képére formálja azt – Levinson maga is sokáig drogfüggő volt, így jó néhány személyes élményét beépítette a sztoriba –, hanem azt is, hogy Rév Marcellel együtt egy tévésorozattól szokatlanul intenzív látványvilágot alkotnak meg hozzá. A kameramozgások intenzívek, a színek harsányak, mégis a sötétség dominál, a vágás sokszor merész, a dramaturgia kísérletező és játékos és a mondanivaló is jócskán túlmutat a gimis szerelmek és csalódások témakörén. Az Eufória egyetlen hibája, hogy az elején túl intenzíven törekszik arra, hogy berántson, és ezt minél explicitebb jelenetekkel kívánja megtenni, de ahogy átveszik a széria felett az uralmat a karakterei, onnantól minden a helyére kerül.

A korábban leginkább Disney

Channel sorozatokból ismert Zen­daya remek a drogfüggő, bizonytalan Rue szerepében, aki egyszerre résztvevője a történetnek, és a szenvedélybetegsége miatt egy kívülálló szemszögéből is tekint rá, így a lehető legjobb választás arra, hogy ő legyen a sztori narrátora. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a gimis sorozatok archetipikus szereplőinek egész sorát, de az alkotók szerencsére elég ügyesek ahhoz, hogy ki tudják forgatni a sztereotípiákat, hogy képesek legyünk meglátni, mi az, ami mögöttük van. Az Eufória ráadásul nem egy drogos sorozat: itt a drogfogyasztás egyszerűen csak létezik, a szereplők mindennapjainak része, de nem minden erről szól. Egy szüleik által magára hagyott, az internetnek köszönhetően mindenre rálátó, de a túl sok információt feldolgozni képtelen, ezért a nagy zűrzavarban elvesző, borzasztóan szeretetéhes, de a szeretetét sokszor kimutatni képtelen generáció gyönyörűen megrajzolt, egyedi portréját kapjuk, méghozzá eszméletlenül látványos, egyáltalán nem visszafogott, szó szerint az arcunkba mászó tálalásban, ahol még az is belefér, hogy a záró, nyolcadik részt egy musicalbetéttel fejezzék be. Elképzelésem sincs, hogyan lehet mindezt folytatni, pedig a döntés már megszületett: az HBO felkérte Levinsont a folytatásra. Az erős karakterek és a szuper színészek – élükön a Jules-t alakító, amúgy transznemű Hunter Schaferrel – mindenesetre adottak hozzá, szóval lesz mire építkezni. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Cséfalvay: A Hídban nincs elég erő és akarat

Kedden Füleken játszik a DAC – a hazaiaknak ez az év meccse

Leállították a büntetőeljárást Kiska állítólagos zsarolása ügyében

Továbbra sem javult a pedagógusok helyzete

Az MKP egyelőre nem válaszol az OĽaNO ajánlatára

VIDEÓ: Alvó sofőr okozta a balesetet a pozsonyi Sitina-alagútban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?