Film az emberi gyarlóságról

František Švantner a múlt század első felének talán legizgalmasabb szlovák írója. Szövegeit különleges, titokzatos légkör jellemzi. Átalában súlyos erkölcsi dilemmákat ábrázol, szereplői lelki állapotát sok metaforával, és természeti elemek bevonásával érzékelteti. És gyakran a sors, avagy a jóisten is beavatkozik a cselekménybe.

Piargy lakói például úgy bűnhődnek, hogy elsodorja őket egy lavina. A kis hegyi falu néhány perc alatt tűnik el, mintha az ördög húzta volna le a pokolba. Az egyetlen túlélő pedig azt állítja, látta az antikrisztust a romok alatt.

A film elején ezt az ügyet oldják a püspöki hivatalban, hümmögve, fejcsóválva – azaz nem titok, hogyan végződik a történet. A hümmögés közben képek ugranak be az előttünk álló történetből, az első öt percben csak „nézünk, mint a moziban”, nem nagyon tudjuk összerakni a legót. Aztán lassan, lineárisan és megállíthatatlanul halad a történet a tragikus végkifejlet felé. Minden egyes lépést előre tudunk, de ez nem a kiszámítható dramaturgia, hanem az emberi természet, saját természetünk beható ismerete okán van így. Mert hiába játszódik a film cselekménye 1939-ben, a hataloméhség, a birtoklásvágy, a kiszolgáltatottság, a választási lehetőségek korlátozottsága, a lázadás elfojtása, a sorsunkba való belenyugvás örök témák, melyek egyetemessé teszik ezt a történetet.

Nem véletlenül szövegeltem ennyit a sztoriról, hiszen a Piargy már az alapanyag kiválasztásával győzelmet aratott nálam. A novellát elolvasva úgy gondoltam, ezt nem nagyon lehet elszúrni. Igazam lett, sőt minden várakozásomat felülmúlta Ivo Trajkov rendező és kitartó stábja. A film ugyanis – különböző okok miatt – lassúsági rekordot döntött: az első csapó 2016-ban csattant el, a színészek többsége azóta már el is felejtette, mit csinált a kamera előtt, úgyhogy a keddi premieren nyilván ők is csodálkozva pislogtak. Mert amit látunk a vásznon, az lenyűgöző.

A dicséretek sorát kezdjük Peter Bencsík operatőrrel, aki igazi mágus. Képei egyszerre naturalisták és titokzatosak. Kerítés mögül leselkedik, ajtónyílásokból kukucskál, istállóban ólálkodik a kamera, és mindig azt látja meg, amit a szereplők titkolni igyekeznek. A lírai közelik grandiózus nagytotálokkal váltakoznak, és legalább annyira tükrözik a szereplők lelkiállapotát, mint František Švantner költői képei. Bencsik a múltba röpíti a nézőt, miközben szinte észrevétlenül veti be a legkorszerűbb filmes eszközöket.

A szlovák nézők nem láttak még ehhez fogható filmet, talán az Üzlet a korzón ugorhat be nekik itt-ott. Nekünk, magyar filmrajongóknak viszont bevillan a Körhinta, a Talpalatnyi föld vagy a Ház a sziklák alatt. Teljesen mindegy, hogy a Prágában végzett macedón rendező, illetve az operatőr ismeri-e ezeket a filmeket, lényeg, hogy egy olyan tradícióra kapcsolódtak rá, amely egy konkrét korba ágyazva prezentál egyetemes emberi történeteket, egészen a görög tragédiákig visszanyúlva.

A színészek egytől egyig brillíroznak. Bárdos Judit percek alatt vedlik át gondtalan fruskából kendős asszonnyá, aki belekerül egy reménytelen szerelmi háromszögbe. Mokos Attila élete egyik legfontosabb filmes alakítását nyújtja a falu legpén zesebb gazdájaként, aki úgy gondolja, saját birtokán minden az övé, beleértve fia (Daniel Fischer) feleségét is. Az ő felesége (Lucia Klein Svoboda) ugyanis csak arra jó, hogy esténként lehúzza a csizmáját, hogy legyen kit elpáholnia, majd megdöngetnie a kocsmából hazaérve. A házhoz került fiatalasszony átlátja a helyzetet, tudja, hogy nem menekülhet. A tanulmányai végeztével hazaérkező fiú bizonyítani akar nagymenő apjának, de rendre alul marad, a fater modern gépek helyett inkább egy új lóra költi pénzét. Utolsó kitörési kísérletként az ifjú férj megveszi a kiutált zsidó Klein család üzletét, hogy terhes feleségével kikerüljenek végre az atyai felügyelet alól. Csak itt lép be a történelem, enélkül a szál nélkül akár időtlen is lehetne a sztori.

Ha jól menedzselik ezt a filmet, akár az Oscar-jelölésig is eljuthat. Mert én a magam részéről idén még nem láttam ennél jobb hazai alkotást. Kérem önöket, üljenek be a moziba! Nem fogják megbánni.

(A filmről bővebben Mokos Attila beszél Szombati vendég rovatunkban. )