Fiatal filmesek nemzedéke

Új, öntörvényű fiatal filmes nemzedék arat sikert itthon és a külhoni fesztiválokon is. Produkcióik között vannak elmélyült társadalmi drámák, könnyed vígjátékok, gondolatébresztő és szóra sem érdemes filmek. Mégis, figyelemre méltó művekkel állnak elő. Alkotóik határozottak, eredetiek és nem igazodnak a nagy elődökhöz.

Ma a magyar mozikban nem kevesebb, mint 12 film van műsoron, amelyeket fiatalok rendeztek, miközben persze Bacsó vagy Makk is szerepel a programokban. És ezek közül jó néhány siker a nézőtereken is, mint például a Kontroll vagy egy kicsit meglepő módon a Magyar vándor. Érdemes talán a címeket is felsorolni, a további tízet is: Apám beájulna, Boldog születésnapot, Budapest retró, Ébrenjárók, Getno, Liliomfi, Montecarló, Rap-revű-Rómeó, Rengeteg, Rom-mánia. Többségükben első vagy második filmjüket készítették a fiatalok. (Sas Tamás kivétel, aki már nem annyira fiatal és az Apám beájulna a harmadik játékfilmje.) Sokuknak a nevét is nehéz kimondani, mint például az igen tehetséges Fligeauf Benedekét, akinek a Rengeteg mellett nemrég játszották a nagyon eredeti Dealer-ét is, vagy Miklauzicz Bencéét, akinek ugyancsak figyelemreméltó filmje az Ébrenjárók. Alcím: Nem epigonok.

Címek és a névsorolvasás helyett érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy mi a közös, mi a jellemző ezekre a fiatalokra. Éppen az: nincs bennük semmi közös. Még fontosabb talán, hogy semmi „utódlás”, semmi közösség nincs köztük és az előttük járó generációk között. Ezt akár sajnálatosnak is tarthatnánk, hiszen nem szoktuk jó néven venni, amikor egy fiatal társaság nem akarja vállalni az elődök hagyatékát. Ez a hátat fordítás a korábbi magyar filmnek most inkább erényük, mintsem kárhoztatandó hátrányuk. A hatvanas évek nagy korszakának a történelem vizsgálata és a társadalom valódi képének felmutatása volt az igazi jellemzője. Az ilyen szemléletű filmcsinálás alól azonban a történelem kihúzta a talajt. S azt is be kell vallani, hogy néhány kivételtől eltekintve – például a Szegénylegények, A tizedes meg a többiek – ez a nagy generáció soha nem találta meg az igazi kapcsolatot a hazai közönséggel. Ami mára – a televíziózás mindent beborító korszakára – még fontosabb lehet, mint valaha. (MTI)