Feltámadtak a rock dinoszauruszai

JUHÁSZ KATALIN

Tulajdonképpen nincs ezzel gond, hiszen ki ne szeretne nosztalgiázni? Fogynak is a jegyek szépen. Mégis furcsa, hogy csupán két kurrens előadót fedeztünk fel az első félév pozsonyi koncertkínálatában. Jamie Cullum és a OneRepublic ugyan nem tartozik a „forradalmárok” közé, de mégiscsak negyvenen innen vannak, és folyamatosan előrukkolnak valami újjal.

A nagy dinoszauruszok mostanában azokat a helyszíneket is felfedezik a térképen, amelyeket fénykorukban észre sem vettek. A hazai koncertszervezők ma már meg tudják fizetni őket, az ötvenen felüli közönség pedig nálunk is fizetőképes rétegnek számít.

Peter Gabriel

Május 5-én lép fel a pozsonyi Slovnaft Arénában a rocktörténet egyik legnagyobb alakja, a Genesis alapító tagja, a zseniális dalszerző és előadó, Peter Gabriel. Pályafutásának eddigi legnagyobb sikerét az 1986-os So című albummal aratta, amely korábbi négy szólólemezénél jóval poposabbra sikeredett. Olyan meghatározó dalok hallhatók rajta, mint a Big Time, a Sledgehammer vagy a Kate Bush-sal közös Don't Give Up.

A legendás időket igyekszik feleleveníteni az a világturné, amely a mérföldkőnek számító lemez megjelenésének 25. évfordulója alkalmából indult az USA-ban, és amelyen elejétől végéig élőben hangzik el az album. Az ötlet olyan jónak bizonyult, hogy folyamatosan újabb helyszíneket és dátumokat kellett beiktatni, ennek köszönhetően került be Pozsony is a naptárba. És mivel jócskán akadnak nálunk is olyanok, akik harmincvalahány éve, a Genesis óta várják ezt a napot, komoly érdeklődést jósolunk. Peter Gabrielt ráadásul az 1987-es turné zenészei kísérik, azaz David Rhodes: gitár, Tony Levin: basszusgitár, David Sancious: billentyűk, Manu Katché: dob.

Mivel a koncertsorozat már tart egy ideje, nem volt nehéz kideríteni, hogy a So album dalai mellett a több blokkból álló show-ba Peter Gabriel szólókarrierjének további sikerdalai is bekerültek, például a Solsbury Hill, a Games Without Frontiers, a Biko vagy a Shock The Monkey. Tavaly szeptember óta pedig egy új dal, a Why Don't You Show Yourself is elhangzik a koncerteken.

„Az idő mindenen otthagyja letörölhetetlen bélyegét. Amikor visszalátogatsz a múltadba, rájössz, hogy nem élhetsz benne többé, de körbejárhatod, kitárhatod régi emlékek ablakát, és alkalomadtán elcsípheted még az illatát a helynek, ahol éltél” – mondta Peter Gabriel a turné kapcsán, és ez a megfogalmazás két másik közelgő pozsonyi koncertre is érvényes.

Yes

A Yes együttes szintén először érkezik hozzánk május 31-én. Számukra kisebb helyszínt választottak a szervezők: az Aegon Aréna névre hallgató, szépen leszőnyegezett nemzeti teniszközpontot. A tavaly nyár óta dübörgő turné címe Set for Triple-Header, és se több, se kevesebb nem történik, mint hogy a zenekar eljátssza pályafutásának három legfontosabb lemezét: The Yes Album (1971), Close to the Edge (1972) és Going for the One (1977). Az irányzat, amit művelnek, valamikor régen a progresszív rock nevet kapta, és jobb híján ma is így hívják. A brit zenekar annak idején azzal tűnt ki a meglehetősen gazdag felhozatalból, hogy bátran kísérletezett akkoriban úttörőnek számító zenei megoldásokkal, például nem ijedtek meg az elektronikus hangszerektől. Számaik gazdagon hangszereltek, egyszere „rétegesek” és dallamdúsak. Már a hetvenes években is több kamionnyi felszereléssel turnéztak, ami akkoriban a progresszivitás egyik fontos attribútuma volt.

Billy Idol

Nagy-Britanniában a progresszív rockot 1977-ben a punk küldte nyugdíjba. A New Musical Express című elismert szaklap évi díjkiosztóján az új bandák között a nyolcadik helyen vézgett Billy Idol zenekara, a Generation X.

Billy Idol június 20-án veszi birtokba a pozsonyi Aegon Arénát. Az egykori vad punk öt év leforgása alatt alaposan megszelídült: 1982-es első szólóalbumán már kulturáltabban vicsorított, egy évvel később a Rebel Yell című lemez pedig nemzetközi szupersztárrá tette az énekest. A nyolcvanas évek közepétől már a mainstream punk-rock megteremtőjeként emlegették, aki emészthetőbbé tette a nagyközönség számára az addig rétegműfajnak számító, lázadó punkot. Idol állandó szerzőtársa volt abban az időben Steve Stevens gitáros, akivel egy ideje ismét együtt dolgozik, és aki itt lesz a pozsonyi koncerten is.

Eddigi pályafutása során hét stúdiólemezt jelentetett meg, az utolsót 2006-ban. Mivel a nyolcvanas években született dalai a legnépszerűbbek, koncertjein ma is főleg ezeket énekli, hatalmas sikerrel. Egykori közönsége továbbra is imádja, és Billy pedig, igazi idolként, 58 évesen is büszkén villogtatja kockahasát a színpadon.