Félnék egy új utat kezdeni

Üde, fiatalos. És a színpadon kívül is ügyel a szép beszédre, sőt oktatja azt.
Miféle varázslat birtokosa? Faggatta a vendégszékben ülő beszélgetőtársát az újságíró. Jó képessége van arra, hogy boldog legyen, a tragédiák ellenére is, mondta a színésznő. Háromévesen veszítette el édesapját, nyolcesztendős volt, amikor nagyapja is elment. „Sétáltunk az utcán, és a csillagokról mesélt…”

Amióta nyugdíjas lett, tudatosította, hogy boldog. „Édesanyám, öcsém, anyukám húga, mind meghaltak, és azt hittem, nem lehet túlkerülni ezen. De a sors egy olyan ember mellé sodort, akivel boldog lettem. Negyven éve vagyunk együtt, de még nem veszekedtünk.” Férje, Gosztonyi János rendező a délután során többször szóba került.

Már nem találná a múlt századi folytonosságot Érsekújvárott, gyermekkora színterein, mondta a piacra, a marhavásárra, a búcsúra emlékezve. „A porcinkulát nem szerettem, mert a fiúk mindig a lányok fenekére csaptak egy fakanállal.” De jár még Érsekújvárba. Az, hogy színésznő lesz, Komáromban fordult meg először a fejében. Szavalóversenyt nyert a legendás Legényegyletben. A Gedővár asszonyát, Kis József balladáját szavalta. Énekórákra, táncórákra járt. Azután a balettintézetbe jelentkezett, de elkésett. Érettségi után ment, azt mondták, öreg már, hogy elkezdje. A pozsonyi színművészetire felvették. Ján Borodáč lett az osztályfőnöke, Milka Vášáryová, Božidara Turzonovová, Elenka Galanová, Jelka Bučková voltak az osztálytársai. Jelkával és Milkával a mai napig a legjobb barátnők. Ma is gyakran találkoznak Pozsonyban.

Milyennek tartotta a főiskola után a Komáromi Magyar Területi Színházat? – kérdezte Miklósi Péter. „Volt patinája” – hangzott a válasz. Manon Lescaut volt először a MATESZ-ban, azután Lüzisztraté. Utoljára Júlia. Beke Sándor vizsgaelőadása volt a Rómeó és Júlia. Ezt az előadást látta Kazimír Károly, és meghívta Budapestre, az Isteni színjátékba. Thirring Viola hatvankilencben Budapestre ment, és ott maradt. Nem fájt soha, hogy itt hagyta a MATESZ társulatát? „Nem akartam elmenni, így alakult. Az élet, ami azzal tárult ki előttem, hogy férjhez mentem, titokzatos, varázslatos és csalogató volt.” Új közegbe érkezett. „Mintha addig olajfestményeket festettem volna, és hirtelen elkezdtem volna kollázsokat készíteni. Minden tiszteletem az itt maradt kollégáké” – így a színésznő. Budapesten élt és játszott, a Körszínházban és másutt. Sokáig nem keresték innen. Húsz év után, a kilencvenes években a kassai Thália Színház hívta három szerepre. „Szerény ember vagyok, és a szerénység nem tud megélni ezen a pályán. A színész egy kis állat, akit simogatni kell. A férjemet sohasem kértem, hogy segítsen, pedig a Radnóti Színház művészeti vezetője volt.”

Amikor a fiát várta, kitalált egy önálló estet az asszonyi sorsról. Egy másik estje, a finnugor népművészetről, tizenötnél is többször ment. Ügyel a beszéd méltóságára. Ezért kezdett színpadi beszédet tanítani. Budapesten, a bábszínházban, a Keleti István Művészeti Szakközépiskolában és Pozsonyban, a színművészetin is. A tanítással a színházat éli tovább kicsiben. Bizonyos szókapcsolatok színpadi beszédben való egymáshoz kötésének témája annyira izgatta, hogy hat évig dolgozott rajta, majd ebből doktorált.

Miklósi Péter szóba hozta 2008 márciusát. May Davenport szerepét, az akkor ötvenöt éves Komáromi Jókai Színház Forgószínpad című produkciójában. „Megható volt. Romantikus alkat vagyok. Nagy szívvel éltem meg a próbákat, az előadásokat és a tájelőadásokat.” A színház, vagy az élet forgószínpadán érzi jól magát? „A saját privát életem nélkül nem volnék az, aki vagyok, és a művészeti életemet sem élvezném annyira” – válaszolt a színésznő.

Most könyvet ír a beszédtechnikáról. Férjével festmények reprodukcióit gyűjti színes folyóiratokból, már a tizenötezer darabnál járnak. Kertjük nincs, a balkonon nem marad meg a virág, mindig fúj a szél a Dunáról. A budapesti szlovák színházban szép szerepeket játszik. Zárkózottan élnek, vendégeket nem fogadnak. Kell a barlang. Ha újra kezdhetné? – hangzott az utolsó kérdés. „Félnék egy új utat kezdeni” – búcsúzott a nyári Múzeumi Szalon közönségétől Thirring Viola. (Szél János)