Fellini után jön a Honvéd retró

Épp huszonöt éve, hogy megszerezte a második diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola dokumentumfilm-rendező szakán. Tandori, A Mándy-hagyaték, Esterházy-vacsora, Szabó Magda világsikere, Kodály mindenkié, A szovjet levelezőpajtás, Kettévált ország, Kelet-nyugati átjáró. Filmcímek, amelyek magukért beszélnek. Ő maga három idegen nyelven beszél: olaszul, angolul és oroszul.

Mekkora szerepe volt a nagyapjának, aki Rómában végzett az orvosi egyetemen abban, hogy 1990-ben ön is Olaszország felé vette az irányt?

Ez a nagyapám a nagyanyám második férje, anyám nevelőapja volt, tehát nem a vér szerinti nagyapámról beszélünk. Strausz Imrének hívták, főorvos volt, belgyógyászati osztályvezető, a Semmelweis Egyetem professzora. A magyarországi numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre. Olaszországban viszont igen. A Mussolini-féle fasiszta Olaszországban nem volt ilyenfajta megkülönböztetés, ezért ment ki Bolognába, ahol még olcsóbb is volt az élet, mint itthon, a húszas évek végén. 1927-től 1930-ig Bolognában, 30-tól 33-ig Rómában járt egyetemre. Sokszor hallgatta a Piazza Venezián Mussolini szónoklatait. Gyerekkoromban sokat mesélt Olaszországról, az olasz kultúráról. S amikor jött a rendszerváltás, és Magyarország európai uniós egyetemi ösztöndíjakat kapott, annyira új volt ez a dolog, hogy viszonylag kevesen jelentkeztek. Én ezt megpályáztam, és három város közül választhattam: Róma, Trieszt és Bologna. A nagypapa miatt az utóbbi mellett döntöttem, pedig akkor még csak egy éve tanultam olaszul. Végül nekem is életre szóló élmény lett Bologna, mint neki. Elsajátítottam a nyelvet, amellyel azóta is sokat dolgozom. Tévéműsorokat csináltam, minden évben forgattam a cividalei színházi fesztiválon, a Mittelfesten, Rómában írókkal, rendezőkkel készítettem interjúkat. Bolognában Umberto Eco szemiotikai előadásaira, Bernardo Bertolucci és Marco Ferreri workshopjaira jártam.

Fellinit mikor fedezte fel?

Felső tagozatos voltam az általános iskolában, amikor az első Fellini-filmeket láttam. Gimnazista koromban már ő volt számomra a non plus ultra. Pasolinit túl kegyetlennek tartottam, Antonionit túl elvontnak, leginkább Vittorio de Sicát és Fellinit szerettem. Ők olyan életimádó déliek, a filmjeikből árad a humor, az életszeretet. Mastroianni is nagyon tetszett, mint színész. Tizenöt évig dolgoztam a Magyar Rádió szerkesztőjeként, így került a kezembe Fellini A hetedik ráadás című hangjátéka, amely megnyerte a Prix Italia elnevezésű rádiófesztivált. A Magyar Rádió ezt megvette, lefordítottam a szöveget, eljött Budapestre a darab olasz rendezője, és én voltam mellette a társrendező. A 2000-es évek elején három Fellini-hangjátékot csináltam, 2015-ben pedig újabb kettőt.

Mikor születtek ezek a hangjátékok?

Még mielőtt Fellini forgatókönyvírással és filmrendezéssel kezdett volna foglalkozni, 1940 és 1943 között. Tizenöt-negyvenöt perces hangjátékokról beszélünk, amelyeket a kor szokásainak és technikai fejlettségének megfelelően nem rögzítettek, csak egyszer, élőben adták elő. Fellini az egyik hangjáték felvétele során ismerte meg Giulietta Masinát, és 1943-ban feleségül vette. A hangjátékok többségét barátjával, Ruggero Maccarival írta, aki később szintén filmes lett, forgatókönyvíró, furcsa mód mégsem dolgozott együtt Fellinivel. Remekműveknek nem nevezném ezeket az írásokat, inkább gyorsan odavetett skicceknek, amelyek pénzkeresetből születtek. De sok bennük a szellemesség, a líraiság, és megelőlegezik a későbbi Fellinit.

Vagyis érezhető belőlük a majdani rendező kézjegye, sajátos világa?

Abszolút. Az emberszeretet, az álmok gyakori jelenléte. A kötet címadó opusa is arról szól, hogy éjszaka az emberek elutaznak egy álombolygóra, ahol bármilyen álmot rendelhetnek. A férj azt kéri, hogy a felesége ne veszekedjen vele, ha rúzsfoltos ingben megy haza, a csavargó fácánsültet szeretne vacsorára, a hivatalnok, hogy ne vegyék észre a sikkasztását. Egy zseni plasztikusan megírt zsengéi ezek a művek, de kultúrtörténeti jelentőségűek.

Öt hangjátékot még rádiósként fordított magyarra. A többi hetet honnan szerezte meg? Az Olasz Közszolgálati Rádió archívumából?

Hét-nyolc volt a fiókomban fénymásolt példányban. Azokat Fellini maga gépelte, az olasz rádió feldolgozásai pedig felkerültek a netre. Azokat, amelyek nem voltak meg gépelve, hallás után fordítottam le. Valószínűleg a magyar az első nyelv, amelyen megjelent ez a tizenkét hangjáték.

Milyennek képzeljem el a huszonéves Fellinit, aki akkoriban még csak keresi később már összetéveszthetetlen stílusát?

Sovány, dús, fekete hajú, lángoló tekintetű fiatalember volt. Színész barátjának, Alberto Sordinak gyakran mondogatta: „Meglátod, egyszer még nagy rendező leszek! Talán a legnagyobb a világon.” Giulietta Massina mellett Sandra Milo is szerepelt a hangjátékaiban, aki a 8 és ½-ben, valamint a Júlia és a szellemekben is játszott nála. Vagy Aldo Fabrizi, aki Roberto Rosselini 1945-ös filmjével, a Róma, nyílt várossal lett világhírű.

A szöveg nehéz feladat elé állította a fordítás során? Vagy minden egyes darab élvezetes munkát jelentett?

Egyetlen problematikus rész volt a Karácsonyi fantázia című hangjátékban. Ki is kellett húzni azt a részt. Teljesen érthetetlen lett volna magyarul, vagy több oldal lábjegyzetet kellett volna fűzni hozzá. Karácsonyi kártyavetési szokásról szólt különböző, nálunk nem ismert kártyatípusok figuráival és mágikus számokkal. Ezt az egy oldalt kihagytuk. Egyébként nem nehéz szövegek ezek. Viccesek, ötletesek. Élvezettel fordítottam őket. Az elsőt még 2000-ben ültettem át magyarra, az utolsót 2020-ban. A legélvezetesebb számomra az Akarsz velem álmodni?, de A hetedik ráadás is nagyon tetszett. Mégsem a fordítás volt a legnagyobb öröm, hanem kitűnő színészekkel megszólaltatni a karaktereket. Márton Andrással, Harkányi Endrével, Ónodi Eszterrel, Gryllus Dorkával, Zenthe Ferenccel, Szakácsi Sándorral, Gubás Gabival, Székhelyi Józseffel, Szacsvay Lászlóval, Elek Ferenccel, Rajhona Ádámmal, Bodrogi Gyulával, Lux Ádámmal, Kardos Róberttel és Jordán Adéllal.

Két filmen is dolgozik ez idő tájt. Holnap repül Olaszországba.

Most kezdek el forgatni az olasz futball magyar mestereiről, akikről Magyarországon szinte senki semmit nem tud. Olaszországban utcákat, stadionokat neveztek el róluk. Híres magyar edzők voltak, közülük az egyik, Tóth Potya István jelentős futballista is volt, majd egy ideig edző a Fradinál. A húszas-harmincas években kirajzottak Olaszországba, ahol anyagilag is, szakmailag is nagy megbecsülésnek örvendtek. Majdnem száz magyar futballedzőről van szó. A tizennyolc csapatból álló olasz első osztályban, a Serie A-ban tizenkettőnek magyar edzője volt. Ez azért érdekes, mert 1934-ben és 1938-ban Olaszország nyerte meg a világbajnokságot, nekünk, magyaroknak pedig részünk volt ebben. Erbstein Ernő a Torino edzője és menedzsere volt. Tizenegy játékosából tízen az olasz válogatottban is játszottak. 1949-ben az egész csapat repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett, amelyben mindenki meghalt. Ha nem zuhannak le, valószínű, hogy 1950-ben harmadszor is megnyerték volna a világbajnokságot, mint a háború előtt. A harmadik edző, Weisz Árpád a bolognaiakkal dolgozott, akik háromszor nyertek zsinórban bajnokságot. Ő Auschwitzban halt meg, az egész családját meggyilkolták. Tóth Potya István és Kertész Géza 1943-ban hazajöttek, 44-ben ellenálló csoportot szerveztek, hogy megakadályozzák a Duna-hidak felrobbantását. Embereket bújtattak, többek között Gobbi Hildát és Latabár Kálmánt. Valaki a csoportból vagy azon kívülről feldobta őket, és egy héttel Budapest felszabadulása előtt a Gestapo kivégezte őket. Róluk, négyükről szól majd a film, akik Olaszországban félistenek voltak. Erbstein Ernőnek még él a lánya Olaszországban, tökéletesen beszél magyarul, kilencvenöt éves. Torinóban híres táncosnő volt. Danza Egri néven iskolát alapított, és koreográfusként is dogozott. Rajta kívül volt futballisták, újságírók és történészek is megszólalnak a filmben.

Göncz Árpád, Lator László, Mándy Iván és Esterházy Péter után most Bereményi Gézáról forgat portréfilmet.

Sok kötődésem van Bereményi Gézához, elsődlegesen a Cseh Tamás-dalok révén, másodlagosan a filmjei, harmadrészben pedig az írásai által. Nemrég megjelent életrajzi regénye, a Magyar Copperfield is remek olvasmány. Forgattunk vele Budapesten, a Balaton környékén, és az idei kolozsvári könyvhéten is. Családi vonalon komoly erdélyi kötődései vannak. A vér szerinti apja és a nevelőapja is erdélyi volt. Sokat gondolkoztunk azon, ki legyen a film riportere, ki beszélgessen vele a kamera előtt. Autentikus személyt kerestünk egy másik generációból, méghozzá olyat, aki nemcsak hiteles, hanem érdeklődő is. Sok beszélgetés hangzik el a filmben. A Teleki téren, ahová a gyerekkora köti, az Ábrahámhegyen, ahol a nyaralója van, a Városmajorban, ahol a budapesti lakása a helyszín. Tóth Barnabásra esett végül a választásunk, a tehetséges filmrendezőre. Gyerekszínészként az Eldorádó című Bereményi-filmben a diftériás kis Gézát játszotta, aki majdnem belehal a betegségébe. Tehát van közös múltjuk. Barna nagyon kedves, szerény, rokonszenves ember.

Elfoglaltságát tekintve az az érzésem, a koronavírus-járvány sem tudta sarokba szorítani.

Soha nem volt ennyi munkám, mint most, a pandémia idején. Az új Tandori-filmet is nemrég fejeztem be, Honvéd retró címmel pedig archív anyagokból a Kádár-korszak néphadseregéről forgattam filmet.

Van olyan anyag a fiókjában, amelyre évek óta készül?

Müller Péter Részeg józanok című kisregényét szeretném sok éve filmre vinni. Régóta próbálkozom vele. Eddig sikertelenül. Az előkészítési támogatást megkapta, a gyártásit nem. Tévéjátékként sem ment át a szűrőn. Nem indokolják meg, hogy miért. Lehet, hogy most már el is engedem. Bartis Attila A vége című regényével, remélem, több szerencsém lesz. Abból ősszel hangjátékot fogok rendezni, de szívesen megcsinálnám filmnek is.

A szerző a Vasárnap munkatársa