Feljegyzések egy emlékkönyvben

Egyszer volt, hol nem volt, a Börzsönyi-hegyeken innen, az Óperenciás-tengeren túl egy városszéli iskolában találkozott egy csapat virgonc gyerek. Elegük volt a szürke lakótelepből, az egyforma hétköznapokból, az unalmas tévéműsorokból. Összedugták hát a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig súgtak-búgtak, tanakodtak, mígnem alapítottak egy színjátszó csoportot.

„A színjátszás nekem mindig nagy örömöt és kihívást is jelentett. Hiszen kilépni a színpadra és valami mások számára is szórakoztatót csinálni nem könnyű dolog.” (Hammersmidt Anikó)

Fölkerekedtek, elindultak szerencsét próbálni. Útbaigazítást egy varázslóféle embertől, varázspálcát, varázsigét négy jó tündértől kaptak.

„A Csillag-szóró tagjaira (tíz év alatt 73 gyereket vonzott a színjátszás) jellemző, hogy különböző korosztályokat képviselnek. A csoport nyitott, aki jelentkezik, befogadja, és egyénisége, képességei szerint kap szerepet. Fontosnak tartom a gyerekek véleményét és ötleteit, tulajdonképpen együtt rendezünk. Az utánpótlás szerencsére folyamatos.” (Köteles Judit – a csoport vezetője)

„Én a Csillag-szóróban találtam önmagamra. Szeretem a színjátszást, s ezt az érzést a Csillag-szóró nélkül talán sosem tapasztaltam volna meg.” (Ványi Zsuzsanna)

Játszottak, játszottak szüntelen, hol bohócokká, hol fákká, hol manókká, állatkákká meg mindenféle csuda szerzetté (kiskamaszokká!) váltak. (A mi házunk – Bohóc konferencia – Mese a Fáról... – Ami a szívedet nyomja – Lajoska uff! – A kislány, aki mindenkit szeret – Kacor király – Alacindruska – A hat Jaszohacsi...)

„A színjátszás számomra játékot, sikerélményt, barátokat jelent.” (Gubis Éva)

„... nem csupán egy darabot tanulunk meg, hanem a csapatszellemet, az egymásra figyelést is.” (Tóth Edina)

És jöttek az igazi próbatételek, nagy kalandok! Könnyűszerrel feljutottak a világot jelentő deszkákra (23 helyszínen közel 100 fellépés). Síppal, dobbal, nádi hegedűvel megvívtak a hétfejű zsűrivel, szóval-dallal-tánccal megszelídítették a háromszáz szemű közönséget. El is nyerték méltó jutalmukat: fergeteges tapsot, jókedvet meg sok-sok díjat. (Duna Menti Tavasz: 1 fődíj, 1 nagydíj, 4 nívódíj, 4 rendezői díj, 2 gyerekzsűri-díj, 2 legötletesebb jelmez-díj...)

„Az elért eredmények köteleztek, igényesnek kellett lennünk magunkkal szemben az újabb és újabb műsorokban is. Mindig arra törekedtünk, hogy ne ismételjük önmagunkat, mindig újabb és újabb eszközöket, színpadi formákat, megoldásokat kerestünk. (Köteles Judit)

És játszottak, játszanak szüntelen.

„Szeretem a Csillag-szórót, mert sok hasznos és szép dolgot kaptam ettől a közösségtől. Megtanultam színpadon szerepelni, rengeteg helyre eljutottam, számos baráttal ismerkedtem meg, és nagyon, de nagyon sok kalandban volt részem.” (Csernák Tímea)

„Visszatekintve az elmúlt tíz évre elmondhatom, hogy a Csillag-szórót vezetni jó dolog. Talán azért, mert van, ami foglalkoztasson. Mindennapos feladatot ad, kihívást jelent. A csillag-szórósok pedig az én legközelebbi hozzátartozóim. Boldog vagyok, ha jól érzik magukat a próbákon, ha a közös alkotásnak jó előadás az eredménye. Külön örülök a meglepetéseknek is, amit egy-egy előadáson szereznek.” (Köteles Judit)

Egyszer volt, ma is van a Csillag-szóró nevű lelkes kis csapat. Beragyogja a világot, ahol csak felbukkan. Aki nem hiszi, járjon utána a legközelebbi meseszínházban!