Feljegyzések a belső és a külső világról

<p>Varga Imre költő azon szerzők közé tartozik, akik ugyanolyan hévvel és makacs kitartással írnak a fióknak, mint amikor az embert szorítja a határidő. Az írás nála egyrészt lelki kényszer, másrészt olyan természetes, mint a légzés.</p>

Jógaoktatóként jól tudja, milyen fontos a helyes légzés, és a leírt szó erejével is tisztában van. Most naplóit és feljegyzéseit gyűjtötte kötetbe A magányos vadlúd csapatban száll címmel. „Ha napvilágra hozod, ami benned van, az lesz a menedéked. Ha viszont benned reked, megsemmisít.” Ez nem Freud-idézet, hanem Tamás (apokrif) evangéliumából való. Varga Imre is ehhez tartja magát, minden reggel lelkiismeretesen napvilágra hozza gondolatait. Számunkra, örökké rohanó, tékozló emberek számára ismeretlen világban él. Évtizedek óta jógázik, meditál, nem eszik húst, belemerült a keleti tanításokba, megjárta Indiát, szóval mindent más szemmel néz, mint mi. Épp ezért a kívülállók számára izgalmas kirándulás lehet naplóinak és feljegyzéseinek olvasása. Az irodalmi napló különös műfaj. Egyszerre intim kitárulkozás és műalkotás. Az író, ha közlésre szánja a naplót, tudja, hogy nem (csak) magának ír. Ezért sokan úgy vélik, nem is lehet igazán őszinte, hiszen szerepet játszik. Azt játssza, hogy naplót ír, miközben gondolatait osztja meg a majdani olvasóval. Tudatosan szelektál, kihagyja a kevésbé érdekesnek tartott történéseket, és beemel olyan élményeket, amelyek nem az adott naphoz köthetők, viszont kapóra jönnek az aznapi gondolatmenethez.Varga Imre a kevés kivétel egyike. Naplóiban olyannyira jelen vannak a mindennapok, hogy a kerti munka és a Duna-parti séták, a horvátországi, németországi utazások leírása mellett még vegetariánus recepteket is találunk a könyvben. Vannak persze filozófiai magaslatok is. „Minden módszer kinagyít, egyenlít valamit, a részből egészet csinál. A modellről azt hiszik, hogy valóság. A vallásról, hogy maga az üdvösség. A rítusokról, hogy a valóság tündéri másai. Amikor minden teljesnek mutatja magát, célnak, pedig csak a cél képzete, eszménye. Az út, ha igazi, hiteles, minden lépésünkkel cél is. De ez már túl van a módszereket valóságnak káprázó önbecsapáson, tudatlanságon.” Van a kötetben még valami: líra. A szövegek csak úgy fürdenek a költészetben. Természeti képek, szép hasonlatok, egyedi jelzős szerkezetek, egy érzékeny ember megfigyelései. Aztán Varga visszaránt minket a valóságba, képet kaphatunk arról, milyen, ha valakinek nincs állása, nincs rendszeres bevétele, nem kap segélyt, tökmagot eszeget. És fel-felbukkannak a mellőzött költő panaszai is. Versekből megélni ma már nemigen lehet. De azt is gyorsan tisztázza, hogy ezt az életformát ő választotta. Maga a naplóírás is gyakori téma. „Az érzelmek, gondolatok sokszor csak rámtapadnak bogáncsként. Miért viselem hát rendjelként őket? Sokszor a káprázott önmagammal bajlódva nem lesz szavam arra, ami nálam mélyebb, erősebb, állandóbb. /.../ Amíg a naplómnak csak én vagyok a hőse, kezdeni újra és újra, s feltörni mindazt, amit enyémnek, sajátomnak, burkomnak vélek, hadd szivárogjon be a világ. De hát a világ bennem van. Nincs honnan hová szivárognia. Ahol éppen van, megelevenedhet. A szavak is világosak, világítanak, ha hagyom őket.” A kötet második részében a szerző indiai úti jegyzeteit olvashatjuk. Ez az anyag is jó sokáig pihent a fiókban, hiszen az utazás 1992 őszén valósult meg. A keleti ember tudása a jóga, a masszázs és a gyógyítás terén, az indiai kultúra, a zene, az építészet már-már gyermeki kíváncsisággal tölti el az európai utazót, aki mindent magába akar szívni a rendelkezésére álló rövid idő alatt. Varga Imre tudatában van e vállalkozás képtelenségének, és mintha nekünk is elsősorban ezt akarná megmutatni, óva intve az utána érkezőket a mohóságtól. A „szakmai” tárgyú információk közlése mellett nem feledkezik el a laikusokról sem, színes, élvezetes képet fest a mindennapi életről, az örökké zsibongó piacokról, a turisták megkopasztására specializálódott, élelmes helyiek fortélyairól, a viszontagságos közlekedésről, a vallásgyakorlás természetességéről, a szegénységről és a szegény emberek boldogságáról. A magányos vadlúd csapatban száll betekintést nyújt egy izgalmas (belső és külső) világba. Sőt, közelebb is visz minket ezekhez a világokhoz, a „térítés” legkisebb szándéka nélkül. Varga Imre: A magányos vadlúd csapatban száll. Vámbéry Polgári Társulás, 2014. 
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?