Feldobom a követ: az idő begyógyítja a sebeket?

„Feldobom a követ, az ráesik a fejemre” – kezdődik a Carson Coma dala, amely miatt a Kult szerkesztőjét elbocsátották. Azután történt, hogy a rádióműsor szerkesztésével megbízott kormányközeli IKO Kft. 18 embernek mondott fel a csatorna 20 fős stábjából.

A leépítés „racionalizálásra” hivatkozva történt, ráadásul komoly műsorváltozás is készül: ezentúl kizárólag magyar zenéket játszhatnak majd. Másnap reggel háromnegyed nyolc körül a Bëlga Magyar nemzeti hiphop című dalával reagált a csatorna, melynek ironikus dalszövegében olyan sorok is hallhatók, mint a „Fülünket sérti, és szívünk nem érti / Hogy rádiónk éjjel mért van tele nyugati zenével, / Nem pedig nyugtató szép magyar rappel?” vagy a „Mert pornós, kábítós hiphop nekünk nem kell, / Neveljünk etikus, hazafias rappel!”

A Carson Coma 2018-ban alapított alternatív rockot játszó zenekar, akik leginkább a tinédzserek és fiatal felnőttek körében népszerűek, köszönhetően jellemzően társadalomkritikus dalszövegeiknek. Az idei Sziget Fesztiválon a zenekar frontembere, Fekete Giorgio egy „A homofóbok buzik” feliratú pólóban lépett színpadra, ami mind a magyarországi kormánypárti, mind az ellenzéki sajtó figyelmét felkeltette.

A Carson Coma Feldobom a követ című száma Ady Endre A föl-földobott kő című versét használja allegóriaként. Csakhogy itt a kő nem száll vissza hazájába („Százszor is, végül is”), hanem fejbevágja saját magát – ahogyan a hallgatót is a felismerés.

Érdekes, hogy bár Ady Endre is a „rossz nyugatot” szándékozta behozni a „magyar Ugarra”, mégis az egyik legnagyobb magyar költőként tartjuk számon. Ezek szerint az idő valóban „minden sebet begyógyít”, és ha a szerző meghal, legyinthetünk azokra a sorokra, amelyek úgy szólnak, hogy „Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni / Mindent, ami régi, ezeréves holmi, (...) Minden: változásért és újért kiált itt”. Csak a „Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad” típusú strófákat öleljük keblünkre, és tűzzük a trikolórzászló mellé.

A Carson Coma-féle „Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál / Éjszaka, hogy levegőt kapjak / Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak” sorokról a Beatrice híres dalának sora jut eszembe, az, hogy „a börtön ablakába soha nem süt be a nap”. Bár a zenekar frontembere, Nagy Feró ma már nyíltan kormánypárti, zenéjük a Kádár-korszak „három té” (tiltott, tűrt, támogatott) időszakában egyértelműen az első „téhez” tartozott. „Ha nem lehetek a nemzet csalogánya, majd leszek a nemzet csótánya” – hangoztatta akkoriban Nagy Feró. „Nem szeretnénk megváltani a világot, ahogy tettük ezt fiatalkorunkban ingyen és bérmentve” – mondja most, alátámasztva ezzel „az idő minden sebet begyógyít” ideológiát. A „három té” politikáját a Bëlga is belefoglalta a Petőfin lejátszott dalába („Trianon Tagadó Tibi alias 3T!”), szóval a párhuzam, amit látni vélek az események között, valószínűleg nem is annyira véletlen.

„Ahogy az ember megöregszik / Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik / A puszta tény, hogy Ady Endre/ Remekül rímel a »the end« -re” – hangzott el a dal záróversszaka a Petőfi rádió Kult műsorblokkjának utolsó szavaiként. Valaminek a vége mindig valami réginek a folytatása – szól a mondás. Vagy valami ilyesmi.