Fejezetek Pozsony történetéből

A várostörténeti mű születésének műhelytitkaiba Frideczky János avatta be az est népes közönségét. Az Agentura Pacis Posonium Alapítvány Egyesület vezetőjeként – és lelkes lokálpatriótaként – a pozsonyi történeti forrásfeltáró munkálatokat kezdeményezte és (anyagilag is) támogatta. Elképzelése megvalósítása érdekében minden követ megmozgatott, és hogy az igyekezet nem volt hiábavaló, azt az is bizonyítja, hogy a kötet végül a Magyar és a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóinak együttműködésével készült el. „A közös munka sikeréhez a somorjai Fórum Intézet, a budapesti Teleki László Intézet és a pozsonyi Magyar Intézet is hozzájárult” – olvasható az előszóban. A 22 (14 magyar és 8 szlovák) történész tanulmányát tartalmazó kötettel azonban nem fejeződött be a történészek együttműködése. Éppen ellenkezőleg: a könyv az Előszó szerint „egy hosszabb távú tudományos együttműködés alapja, beszámoló arról, hol tart a város múltjának feltárása”.

Mayer Judit személyében avatott méltatóra talált a kötet, hiszen a neves műfordító egyebek mellett arról is híres, hogy szeretett szülővárosa történelmének jó ismerője. Amint arra felhívta a közönség figyelmét: „már a cím is elárulja, hogy nem a városunk teljes története a kötet témája, hanem egyes részletkérdéseket tárgyaló tanulmányokat foglal magába”. Emellett több olyan tanulmány is helyet kapott a kötetben, amelyek nem konkrétan Pozsony történelmének valamely korszakával, hanem olyan elméleti kérdésekkel foglalkozik, mint például az európai várostörténet-írás főbb irányzatai, az újkori városok kutatásának problémái stb. Gyáni Gábor Új utak a magyarországi várostörténet-írásban című tanulmányából egyebek mellett az is kiderül, hogy „van a várostörténetben is ún. posztmodern kihívás”.

Mayer Judit a tanulmányok kapcsán kiemelte, hogy „az írások igyekeznek objektívek lenni”, és pressburger polgárként bizonyára ő maga is osztja azt a nézetet, amelynek a Pozsony historiográfiája című tanulmányban ad hangot annak szerzője, Elena Mannová: „Ha már a Fő téri legendás Roland vitéz is megfordult szilveszterkor a tengelye körül, akkor talán mi is megérjük egy modern, a közép-európai várostörténet-írás kontextusába illeszkedő, összefoglaló Pozsony-Pressburg-Bratislava-történet megszületését”. Amely méltó utódja lesz Ortvay Tivadar művének, tette hozzá Mayer Judit. Szavai szerint egy ilyen modern monográfia idén különösen aktuális lenne, hiszen két jubileumot is ünnepel Pozsony: 715 éve, 1291-ben kapta meg a városi kiváltságlevelet, és 470 évvel ezelőtt lett Magyarország fővárosa. Érdekes tanulmányok olvashatók a Városigazgatás és a társadalom a közép- és kora újkorban című témakörben is. Tózsa Rigó Attila például a városi elit családszerkezetét vizsgálja az 1528– 1557 közötti pozsonyi végrendeletek alapján. Frederik Federmayer pedig Leopold Peck (1550– 1625) kincstárnok és családja történetével foglalkozik a kor összefüggéseiben. Tomáš Tandlich a pozsonyi zsidók helyzetét elemzi a II. Lajos uralkodása alatti időkben, írott források alapján. Ebben a témakörben kapott helyet Fukári Valéria kitűnő tanulmánya is: Mossótzy Institoris Mihály levelezése.

A kötet harmadik fejezete (témaköre) a Reformkor és nemzeti ébredés címet viseli. Mayer Judit Pozsony történetének egyik szomorú fejezeteként jellemezte azokat az eseményeket, amelyekről Miskolczy Ambrus „... és a föld megnyílt alattunk” című, Zsidókravál Pozsonyban 1848. április 23-24-én alcímű munkája szól. „A rendkívül érdekes tanulmány az 1848-as forradalmi év olyan eseményeit tárgyalja, amelyekről keveset tudunk, mert a történetírás valahogy nem szeret velük foglalkozni. A Pozsonyban 1848 áprilisában történt zsidóellenes kilengéseket kraválnak nevezték – ez a szó zendülést, zenebonát, tüntetést és hasonlókat jelent, tehát nem pogrom, mert az már tudatos gyilkolás.” A tanulmány margójára megjegyezte azt is: „Eddig azt hittük, Pozsony toleráns város volt, és kiderül, hogy nem mindig...”

Filep Tamás Gusztáv Kormánypárton vagy ellenzékben? (A pozsonyi magyar polgár és az 1925-ös választások) című tanulmányát, amely már egy következő témakörbe, a Politika és etnicitás a 20. században címűbe tartozik, Mayer Judit a könyv legérdekesebb fejezetei egyikének nevezte. „Egy rendkívül bonyolult időszakkal, a Csehszlovák Köztársaság első éveiben kialakult helyzettel foglalkozik.” Vadkerty Katalin Németek és magyarok Pozsonyban 1945–1948 között című munkája nem szorult hoszszabb ismertetésre az est hallgatósága előtt, mivel ezt az időszakot sokan a saját bőrükön tapasztalták, élték meg.

Mayer Judit kiemelte: a nagyon szép kiállítású könyv rendkívül értékes úttörő munka. A jövendő olvasóknak pedig azt ajánlja, ne „szakmányba olvassák”, vagy regényként, hanem aszerint, hogy melyik téma érdekli, fogja meg őket. A Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel című várostörténeti mű ugyanis olyan könyv, amelyet nyugodt szívvel akár a végén is kezdhetünk.