Faun piros ingben, kalapban

Egy biztos: nemes és megbízható, nézhetjük bárhonnan. Festeni, írni és táncolni saját bevallása szerint nem tud. (Bár kaptam én már tőle olyan levelet, amely műalkotással is felért!) Fotográfusként viszont egyértelműen párját ritkítja. Nemcsak Bohémiában, szerte a világon! Szeméből forró fény árad, fantáziája izgató képek forrása, esze vág, mint a borotva. Mindennek esszenciájaként zseniális fény-kép-ész.

Jan Saudek.

A franciák számára Az irodalom és a művészet lovagja. Hazájában: született provokátor. Ahogy Fassbinder, a német mozi „nagy lázítója” mondaná: lázmérő a kultúra altestében.

Prága, Óvárosi tér, Galéria a Fehér egyszarvúnál. The Best of Saudek. Százötven fotó. A legjobb százötven. Sok régi, jól ismert, és nem egy egészen friss, eddig nem látott alkotás. Ötven év termése egy olyan válogatásban, amelyet kiskorúak is megtekinthetnek. A nagykorúak meg gondoljanak, amit akarnak. Mármint a képekről. Nem mindig finom érzéki töltetük kapcsán. Az erotika lovagja ugyanis „szolidabb változatban” sem tagadja meg önmagát. Legfeljebb nem mutat, nem mond ki mindent (ezeken a képeken). Kérdés persze, mi is a „minden”? Az, amit mi gondolunk annak, vagy az, amit ő sem tár elénk? Százötven képpel mindenesetre ki lehet takarózni rendesen. Láthatatlan szobák képzeletbeli ajtajai nyílnak szélesre, be lehet lépni, körül lehet nézni, ez egy igazi „dark room party”. Egy hetvenéves férfiember valós és átvitt értelemben vett pőresége százezres tömegek előtt. Egy művész, aki nem akar tükröt állítani elénk, különféle izmusokkal zaklatni, csak azt akarja, hogy tetsszenek a képei. Hogy sóvárogva nézzék vigyoriképű kamaszok, tinilányok és nagymamák, nők, akik már tudják, mit rejt a férfiöl, s hogy ők, a bűnösök, a tiltott gyümölcs leszakítói is lássák: mit ér az ember a földi paradicsomban. Háttal ülő, telt idomú fejőnő közelében nádszálvékony táncosnő a kanapén. Odébb dundi szőkék kék angyalként. Orosz Anyácska telt keblekkel. Női zenekar (egyen)ruhában és ruhátlanul. A megvesszőzött Engedetlen lány. Piéta. Mezítelen nő karjában az ugyancsak mezítelen Maestro. Szerelmi kötelék bilincs fogságában. Az utolsó tangó Prágában: óriás nő tánca egy kisfiúval. Piros, fehér, kék, 1989: az egyik comb piros, a másik fehér, kék az öl, benne fekete háromszög.

Ezért szereti a világ. Humoráért, szellemességéért, iróniájáért, társadalomkritikájáért, leplezetlen szexualitásáért. Tizenöt éves, amikor fényképezni kezd. Önarcképét férfiasságának teljes tölténytárával örökíti meg. Nappal gyári munkás, ám ha véget ér a műszak, már a fényképezésnek él. De nem csak. A testi örömöket sem tagadja meg magától. Nagy erejű, nagy étvágyú, nagy csatákra képzett harci mén. Tüzes kancák, dús idomú rubensi szépségek megszállottja csikókora óta. Vörösek, szőkék, barnák és feketék nagy machinátora. A kis ember, ki nagy bottal jár. Fénykép van róla. Parádés fotó. Halványszínű fűzőben, ereje teljében a párzásra kész faun. Csodálják otthon, bámulják itthon, ámulattal nézik túl hetedhét országon. Hedonista. Erotomán. Pornográf. Giccsgyáros. Iparos. Mondanak róla sok mindent. Főleg az ellenségei. Azok, akik „művészetükkel” a közelébe sem tudnak férkőzni. Akik stílus helyett talmit teremtenek. Chicago, Melbourne, Los Angeles, Párizs, New York, München, London és Genf ítészei a fotográfia Isteneként dicsőítik. Képtárak, múzeumok drága kincsként őrzik alkotásait. A bujaság, a dekadencia kellékeivel felruházott tenyérnyi szobája az érzékek látványos birodalma. Műtermének mállott(ra festett) fala is csak ezt hangsúlyozza. A „Ki itt belépsz, hagyj fel minden szeméremmel!” lüktető érzését. Tollak, művirágok, monarchiabeli porcelánfigurák és hajasbabák, kopott szőnyegek, rejtett kis lámpák, nagy szájú üvegek, keleti mintás takarók, míves fémtálak, öntött gyertyatartók – vad szeretkezések és se vége, se hossza fotózások elmaradhatatlan kellékei. Stílusjegyek. Hangulati elemek. Szexuális rítusok izgató eszközei.

Harminchét év egy gyárban. Időnként rendőri zaklatások. Házkutatások. Elkobzott filmtekercsek. Kihallgatások. De a világ erről is tudott. Elmondta. Nem félt az esetleges büntetéstől. Ötven éve nem is nagyon törődik mással, csak a képeivel. Volt három felesége, van hét gyereke, volt rengeteg szeretője, hím- és nőnemű egyaránt, ezt sem titkolta soha. Most van egy újabb kedvese, miután imádott Sárája átpártolt a Maestro évekig nem igazán szeretett fiához. Egyenes kapcsolat: „Apám régi szerelme nekem szült gyerekeket.” Vagy: „Előbb az apjába voltam, most a fiába vagyok szerelmes.” A vesztes szemszögéből pedig: „Az unokám anyja sokáig az én párom volt.”

Ez is belefér a „képbe”.

Mint ahogy az is: továbbra is szeretett Sáráját hol striciként, hol prostiként fotózza. Nála megértőbb emberrel amúgy sem találkoznak az éjszaka pásztorai. Saudek élvezi a társaságukat. Irigyli az élettapasztalatukat. Elfogadja és tiszteli őket. Testi-lelki jóbarátjuk. Önkéntes pártfogójuk. Deresedő védőszentjük.

Sokféle szerelem megadatott neki. Volt már olyan kapcsolata is, amelyben anyát és lányát egyszerre, egymástól függetlenül szerette. Anélkül, hogy ők ketten tudtak volna róla. „Gigantikus élmény volt” – mondja. Fotózás közben ír whiskyvel vagy vörösborral serkenti gondolatait. A háborús években sokat éhezett, ma a kocsi is tele van inni- és harapnivalóval. Nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne adhassa meg magának, ami neki igenis kijár. Élelemben, alkoholban, nőben, mindenben. Élete hátralevő éveiben úgy akar élni, ahogy kamaszkora óta szeretett volna. A bőség kosara mellett. Rituáléihoz ugyanis kell egyfajta Kánaán. Ebbe is bárkit beavat: minden napját szeretkezéssel kezdi, utána jön csak a gazdag reggeli. Friss zsemle, sajt, kolbász, majonéz, sütemény. Aztán dolgozik, fest vagy fényképez, délután újra asztalhoz ül, majd sétálni indul, este írogat és iszogat, éjfél felé bebújik a kedvese mellé, elkezdi, amit nem tud befejezni, de hajnalban már semmi sem okoz gondot neki, a többi pedig már megy magától. Önfenntartás és önpusztítás. Ezt a kettőt ő maga tartja egyensúlyban. Az évek múlásával egyáltalán nem foglalkozik. Tükörbe ritkán néz. A testére figyel. A teljesítményére. Az alapján pontosan felméri, hol és merre tart. Hetvenedik születésnapjára, az Óvárosi térén megrendezett kiállítása mellé kapott egy lepénykeblű, széles tomporú hölgyeményt is, aki három éjjel, három nap csak vele foglalatoskodott. Megérdemelte. Váljék egészségére!

Ez még mindig a csúcs, állítja. De nem fél a zuhanástól. Majd ahhoz is kiöltözik. Piros ingbe, fekete kalapba. Vagy mindent levet magáról, és ott áll majd... igen, ott áll majd! Makkba válva. Tőle minden kitelik. Még ez is.