Farkasfog „gyöngysor” Szalkáról

A csekei páncél Ez az védőfallal körülvett település európai viszonylatban is ismert, nagyban hasonlít a Délkelet-Európában feltárt településekhez, melyeket palánkkal és sánccal védtek. Kisvárad metallurgiai, politikai, kulturális központ volt, fejlett csontiparral rendelkezett.

Közvetlenül Érsekújvár területén nem ismert ilyen település, de bronzkori temetők találhatók a környéken, közép bronzkori csontvázas temetkezési helyet tártak fel a Berekben és a téglagyár közelében is.

A Kisváradon fellelt kis szobrok (állati és emberi figurák), miniatűr edények szolgálhattak kultikus célokat, de akár gyerekjátékok is lehettek (például a csörgők), ezt pontosan nem tudni. Az Érsekújvári Honismereti Múzeum ferencesek kolostori kiállítótermében „zöld patinával borított évszázadok” vallanak őseink életéről.

A Szalkáról származó „gyöngysor” különlegessége, hogy farkasfogakból fűzték. A további kiállított leletek, a kisebb és a nagyobb, gabonatárolásra szolgáló edények agyagból készültek, a szerszámok csontból, az ékszerek és a fegyverek pedig bronzból.

A nagyfajdkürti lelet rekonstrukciójára Kovács Eszter régész, az érsekújvári múzeumban szeptember hatodikáig megtekinthető kiállítás rendezője hívta fel a figyelmet: „A ruhatartozékok hamvasztásos sírból kerültek elő. A testet elhamvasztották, csak a bronztárgyak maradtak meg: a tűk, a különféle ruhadíszek, a nyaklánc tartozékai, a diadém és az övre felvarrt csüngők. A leleteket nem állítottuk ki, azok Pozsonyban vannak.”

Kovács Eszter régész A kiállításon egy agancsból készült kalapács rekonstrukcióját is megtekintheti a közönség, továbbá megtudhatja azt is, milyen technikával fontak a bronzkorban élt asszonyok. A módszerük nem sokban különbözött a mai fonási technikáktól, mindössze a felszerelésük volt kezdetlegesebb.

A bronztűk hasonlóak azokhoz, amelyeket Németországban találtak. A borostyán nyaklánc azért értékes, mivel bronzkori leletként igen ritka. Talán egy tehetős család vagyonát képezte az a néhány karperec, amelyek a „nyárhídi bronzkincs” néven váltak ismertté. Veszedelem idején az emberek évezredekkel ezelőtt is elásták az értékeiket, majd a veszély elmúltával kiásták. A karpereceket ékszerként viselték, értékük megegyezett az arany ékszerekével. A bronztárgyak kincsnek számítottak. A nyárhídi bronzkincs tulajdonosának már nem adatott meg, hogy kincseit kiássa – ez csak sok évszázaddal később, a huszadik század régészeinek sikerült.

„Az Érsekújvári és a Lévai járás között fekszik Nagyfajdkürt, a környékén három halomsírt tártunk fel. Egész Szlovákia területén mindössze négy olyan páncélt találtak, mint amilyen a csekei. Hasonlót viseltek Délkelet-Európában, sőt a görög vázarajzokon is hasonlóakat lehet látni. Ilyen páncélt találtak Franciaországban és Görögország területén is. A feltűnő hasonlóság azt bizonyítja, hogy már korábban is létezett kapcsolat észak és dél között, egyben arra utal, hogy 1200 táján nagy néptömegek vonultak tájainkról Görögország területére” magyarázta Kovács Eszter.

Egy régi karperecA szerző felvételeiA páncélnak csupán egyes részeit találták meg, a hiányzó darabokat pótolniuk kellett. A csekei lelet azért érdekes, mert bronzból készült, tehát minden bizonnyal magas rangú katonáé lehetett, az egyszerű katonák páncélja bőrből készült. A katonai viselet tartozéka volt még a sisak, a lábszárvédő és a pajzs. „A leleteknek csupán kis százaléka került elő sértetlenül, a legtöbbje összetört, de sikerült összeragasztani” – mondta el Kovács Eszter. Kérdésünkre, hogy vannak-e még lelőhelyek az országban, a kiállítás rendezője elárulta, a lelőhelyeknek eddig csupán a felét tárták fel. „Még sok minden rejtőzik a föld alatt. Ugyanakkor rengeteg érték pusztul el a különféle építkezések során. Az építést végzők sokszor be sem jelentik, ha rábukkantak valamire a földben. Hiába rendelkezik jogszabály a bejelentési kötelezettségről, az emberek gyakran eltitkolják a véletlenül feltárt leleteket” – fűzte hozzá a régész.