… és eljönnek az angyalok?

Stephen Fry névjegyét pár évvel ezelőtt Brian Gilbert Oscar Wilde-jaként tette le, de most is nagyszerűt alakít, A mennyország felfedezése című holland-angol koprodukcióbanČTK-felvételKim Ki-duk nem a középutat keresi az életben. Az a legunalmasabb, hangoztatja. Karlovy Vary idei fesztiválján hét filmjével van jelen. „Durva, kegyetlen, gyilkos filmeket forgatok, pedig én jó ember vagyok” – bizonygatja, s már sorolja is, mi mindent csinált még mielőtt írni és rendezni kezdett volna. Filmfőiskola helyett ugyanis az élet iskoláját járta. Tizenhét éves korától húszéves koráig kétkezi munkás volt. Különböző gyárakban dolgozott. Öt év katonáskodás után papnak készült, 1990-ben azonban, hirtelen ötlettől vezérelve elindult Párizsba, ahol két évig a saját festményeiből élt. Miután visszatért Koreába, írni kezdett. Első forgatókönyvéből Krokodil címen 1996-ban forgatott filmet. Azóta minden munkája körbejárja a világot, s provokatív erővel vonzza vagy taszítja nézőit. Kim Ki-duk akkor elégedett, ha történeteivel sokkolja a közönséget. A Krokodil például az öngyilkosok folyójában él, s holttestekre vadászik. A Gazember hőse gengszter és strici egy személyben, aki fényes nappal az utcán csap le áldozataira. A Kalitkában apa és fia kerül érzéki bűvkörébe egy fiatal prostinak. A sziget a szexualitás és a halál filmje. A címzett ismeretlen anya és lánya kalandja egy amerikai katonákkal benépesült koreai félszigeten, ahol a vágyak nem ismernek határokat. Kim Ki-duk filmjei Berlin és Velence után a karlsbadi fesztiválon is két táborra osztották a közönséget. „Leginkább a feministák utálnak – állapította meg a halk szavú, inkább visszahúzódó, mint magamutogató rendező. – A normális nők viszont szeretnek. A botrány egyáltalán nem zavar. Mint mindent, ezt is meg lehet szokni. Gyerekkoromban a szüleim gyakran megbüntettek, s most azokat az élményeket, érzelmeket próbálom láthatóvá tenni, amelyek azóta is bennem élnek. A fájdalmakat és a múlt sebeit ugyanis ki kell beszélnünk magunkból. A gyógyulásnak ez a legjobb módszere. Nálunk az idős emberek azt mondják, a nagy nyugalmat csak az értékeli, aki megélte a hosszú háborút. Az én esetemben ez annyit jelent: ha megmutatom a rosszat, közelebb kerülök a jóhoz. Márpedig a rosszból nekünk, koreaiaknak is bőven kijutott.”

Kim Ki-duk a megalázottak és megszomorítottak, az örök vesztesek rendezője. Filmjei nyersek és kegyetlenek, képsoraival nemcsak a lelkét, sokszor a gyomrát is felforgatja a nézőnek. Őszintesége fájó és borzongató.

Szép, szívmelengető alkotás a francia Madárvilág, Jacques Perrin csodálatos természetfilmje. A színészből előbb producerré, majd rendezővé avanzsált Perrin 1996-ban a Mikrokozmosszal már megmutatta, mi érdekli őt a leginkább: az állatok viselkedésének közeli tanulmányozása. Például a bogarak hajnali fürdőzése. A csigák szerelmi násza. Vagy a pillangók éjszakai élete. A Mikrokozmosszal öt Césart nyert annak idején és különdíjat a cannes-i fesztiválon. Bizonyára ugyanez a sors vár a Madárvilágra is, díjak özöne szerte a világon, hiszen a maga nemében ez is páratlan alkotás. Perrin stábja vízen, égen és földön, égető homokmezőkön és tomboló hóviharokban is figyelemmel kíséri a madarak viselkedését, poétikus képsorai igazi csemegeként szolgálnak a természetfilmek kedvelőinek.

Karlovy Vary idei fesztiválja, legalábbis a sztárvendégek listáját tekintve, az angolok „bejövetele”. Michael York és Ben Chaplin után egy újabb brit „előkelőség” hódít a városban. A hatalmas termetű Stephen Fry, aki kilóinak számát tekintve is súlyos egyéniség. Névjegyét pár évvel ezelőtt Brian Gilbert Oscar Wilde-jaként tette le, de most is nagyszerűt alakít, A mennyország felfedezése című holland-angol koprodukcióban, amelyben az Isten angyalt küld a földre, hogy megszabadítson bennünket a rossztól.

Kíváncsi lennék, vajon milyen képet vágna Kim Ki-duk, ha találkozna vele?