„És akkor mi van?”

Cenzúra és öncenzúra. Ezzel a címmel hirdették a dunszt.sk kulturális portál újabb, immár nyolcadik beszélgetős estjét, amelynek vendége Máté Gábor színész, rendező, a budapesti Katona József Színház igazgatója volt. 

A helyszín, a dunaszerdahelyi Buena Coffee House szépen megtelt, sokan voltak kíváncsiak Máté Gábor véleményére a magyarországi kultúrkampfról, a színházak hatalomhoz való viszonyáról, illetve arról, hogy műsortervével milyen mértékben reagál, mondjuk, a Katona József Színház az aktuális közéleti jelenségekre, történésekre. 

A kérdező, Dézsi Fruzsina színikritikus nem elsősorban művészeti témákról faggatta tehát a vendéget, nagyon helyesen, hiszen a nívós művészetnek mindig is az volt az elsődleges feladata, hogy tükröt tartson a társadalomnak. A jelenlegi magyar társadalom pedig nagyon is megérdemli ezt a tükröt. Sőt, ha elragadtatnánk magunkat, konstatálhatnánk, hogy ez a mostani időszak valóságos aranybánya mindenfajta művészi reflexió szempontjából. 

A színházak jó része azonban biztosra akar menni, ezért inkább a gondűző szórakoztatást választják, hiszen az emberek fáradtak, nem élnek túl jól, és nem azért mennek színházba, hogy ott is a problémákkal szembesüljenek – véli Máté Gábor, aki szerint a Katona társulatának van egyfajta fanyar humora, és az irónia gyakran átszűrődik a komolyabb előadásokon. „Ha szomorkodunk is, sokat kuncogunk közben.” Azt is megjegyezte, hogy egy színház nem foglalkozhat állandóan közéleti témákkal, mert az egysíkúvá tenné a repertoárt. Például pár éve Bodó Viktor rendezett ott egy előadást Anamnesis címmel, amely a magyarországi egészségügy helyzetét dolgozta fel nézők által beküldött történetek alapján. Így most egy ideig nem szerepel náluk ez a téma, annak ellenére, hogy maguk a problémák továbbra is fennállnak. 

Fordított jelenség a közélet történéseinek és szereplőinek átvetítése egy-egy előadásra. A Jeanne d'Arc például attól vált közéletivé, hogy a december 18-i bemutató környékén kezdődtek a túlóratörvény elleni tüntetések, és reflektorfénybe került egy fiatal lány, bizonyos Nagy Blanka, aki bátorságáról tett tanúbizonyságot, amikor a társadalom egy részével szembe fordulva, egyáltalán nem megszokott stílusban nagyon érdekesen beszélt az ország állapotáról. „Mivel a Jeanne d Arc főhőse is egy lázadó fiatal lány, most mindenki azt hiheti, hogy ezért csináltuk. De mi nem vagyunk összeköttetésben a tüntetések szervezőivel, tavaly júniusban még fogalmunk sem volt róla, hogy lesznek ilyen tüntetések, és egy fiatal lány kerül fókuszba ennek kapcsán. Én nem is érzem az analógiát ebben, de a nézőkön lehet látni, hogy tematizálják ezt az előadást” – mondta Máté Gábor, hozzátéve, hogy a műsorterv mindig kompromisszumok eredménye, és sok tényezőt kell figyelembe venni az összeállításakor – akár azt is, hogy egy arra érdemes színészt helyzetbe hozzanak egy jó szereppel. 

És vajon mennyire telepszik rá a politika a színházakra, mennyire kell lavírozniuk – hangzott Dézsi Fruzsina kérdése. „Úgy veszem észre, hogy néhány színház kifejezetten lavíroz. A Katonában nem érzékelem ezt, sőt a színházon belül azzal foglalkozom, amivel akarok, vagyis nem befolyásol engem, mit sugall az úgynevezett kultúrharc. Úgy próbálok viselkedni, mint egy normális ember egy normális társadalomban. Úgy csinálok, mintha ez az lenne.” 

Máté érez egyfajta fenyegetést, mivel nem lehet tudni, hogy a kormánysajtó kritikus hangú újságíróinak milyen háttérinformációik vannak, illetve felülről érkező direktívák alapján dolgoznak-e. Ha igen, akkor írásaikban a jövőt vetítik előre – lásd Pröhle Gergely esetét, akit néhány támadó cikket követően váltott le az illetékes miniszter a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. 

Mivel egyelőre nem tudni, hogyan alakul a független társulatok és magánszínházak állami támogatása, mi jön az eltörölt előadó-művészeti tao támogatás helyett (ez talán már a jövő héten kiderül), Máté óvatosan fogalmazott az ellehetetlenített színházi műhelyekkel vállalt esetleges szolidaritásról. Hozzátette, hogy a színházi szakma rendkívül szerteágazó, nehezen fog össze. „Írhatunk petíciót, gyűjthetünk aláírásokat. És akkor mi van? Változott valami az utóbbi években a kulturális életben egy petíció hatására? – tette fel a költői kérdést Máté, aki úgy látja, az anyagilag ellehetetlenített kollégákon leginkább pénzzel lehetne segíteni. A Katona viszont pont annyit kap, amennyiből működni tud, ezért nem ajándékozhatja saját támogatásának egy részét másoknak. 

Szó esett még Máté Gábor nemrég megjelent naplókötetéről, valamint arról a (Pintér Béla rendezte) előadásról, amelyben őt is sokat emlegetik a színpadon. Az estet Gálffy József izgalmas, loopos gitárjátéka nyitotta és zárta.