Ép testben ép lélek?

A köztük levő hierarchikus viszonyban természetesen az elme, a gondolkodás van az első helyen; Platóntól Descartes-on át jól nyomon követhető a test lealacsonyítása, megvetése. Damon Young, a jeles ausztrál filozófus, esszéista – aki írt már könyvet a harcművészet és a filozófia kapcsolatáról, egy másikat pedig a nagyhatású gondolkodók, írók kertekhez fűződő viszonyának szentelt – legújabb, Hogyan gondolkodjunk a testedzésről? című könyvében amellett érvel, hogy a rendszeres és megfelelő edzés akár intellektuális élvezetet és erkölcsi kihívást is jelenthet. A szerző azon munkálkodik, hogy árnyalja a kultúránkban erőteljesen jelen levő sztereotípiát, mely szerint a sportolók buták, a szellemi foglalkozásúak pedig nyeszlettek, véznák, satnyák stb. A könyv tehát nem edzésnapló, hanem számos kultúrtörténeti és személyes példán keresztül igyekszik bizonyítani, hogy igenis létezik intelligens testedzés: „(…) van az edzésnek egyfajta »egzisztenciális« élvezete, amely az emberi lét teljességét dicsőíti.” Gazdag példatárában így kerülhet egymás mellé a sétáló, a gondolatokat kijáró Charles Darwin és az üresség megszerzéséért futó Murakami Haruki. A testedzésről kialakított megfelelő gondolkodás segíthet abban, hogy helyesen mozogjunk; a folyamat pedig kétirányú: szépen feszülő izmaink visszahatnak elménk működésére. Elég sok szobabiciklit, kondigépet, futócipőt láttunk már porosodni az otthonainkban, és számtalan edzésterv dőlt dugába azért, mert legtöbbször helytelenül gondoltunk magunkra, nem az emberi teljesség felől közelítettünk. Ha elolvassák Young roppant szórakoztató stílusban megírt, olvasmányos könyvecskéjét, garantáljuk, hogy megújítják kondibérletüket, és az elméjük is olyan rugalmas lesz, mint egy formás jógapopó. Damon Young: Hogyan gondolkodjunk a testedzésről? Fordította: Garamvölgyi Andrea. HVG Kiadói Zrt., 2015. 284 oldal. Sánta Szilárd