Énekes pacsirták az STV-ben

Jelentkezni már lehet, sőt a szlovákiai magyar énekes pacsirták abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy Magyarországon is kipróbálhatják magukat, mivel a Megasztár ősztől nemzetközi szintre emelkedik, és a határon túlról (innenről) is lehet majd szavazni sms-ben a kedvencekre. A TV2 már tárgyal a szomszédos országok mobilszolgáltatóival a részletekről, és szinte bizonyos, hogy végül megegyezésre jutnak. Amióta ugyanis Dér Henrietta vajdasági versenyző kapcsán szóba került a szavazatszámlálásnál feltételezhető hátrányos helyzet, a producerek intenzíven keresik a megoldást a viadal nemzetköziesítésére. Világos, hogy mindenkinek megéri ez a húzás, bár az örök kisebbségi pesszimisták szerint most majd duplán rúgják fenékbe a magunkfajtát: SuperStar azért nem lehet belőlünk, mert magyarok vagyunk, Megasztár pedig a szlovák állampolgárságunk miatt.

Akárhogy is lesz, az American Idol nagyon tanulságos néznivaló. Nem csupán zenei és „multietnikai” szempontból, hanem szocio-pszichológiai tanulmányként is ajánlható mindazoknak, akik szeretnék közelebbről megismerni az amerikai lelkületet. Az első rosták során láthattuk, hogyan törik miszlikbe az a híres-nevezetes, kora gyermekkortól táplált, módszeresen felhizlalt önbizalom, a szülői és tanári segédlettel saját tehetségükbe vetett vakhit. Borzalmasan kornyikáló dilettánsok támadták le és küldözték melegebb égtájra a lelketlen zsűrit, az őket kísérő hozzátartozók pedig szintén dühösen sírva rázták öklüket a kamerába, hogy nincs ezeknek fülük, nem veszik észre a valódi tehetséget! A hazai tévénéző ezek után nem kételkedik abban, hogy Amerikát valóban a határtalan öntudat és önhittség tette naggyá.

Mivel a zsűrinek nemcsak a tehetségkutatás, hanem a show-csinálás is feladata, néha bizony durvaságok is elhangzanak értékelés helyett, állítólag ettől nőtt a műsor nézettsége, és emiatt ültek olyanok is a képernyő elé, akik egyébként nem kedvelik ezt a zsánert. A tengerentúli tévékritikusokat tömörítő The Television Critics Association állítólag részben ezért választotta a 2003-as év legjobb tévéműsorának az American Idolt, a Pop Idol nevű brit verzió pedig a legjobb szórakoztató műsor díját nyerte el az évben.

Nos, egy ideje mi is láthatjuk munka közben az USA legszókimondóbb popzenei ítészét, Simon Cowellt, a rettegett producert, aki egyébként hat év alatt mesés vagyont gereblyézett össze a műsornak köszönhetően. Nemcsak hogy neki keresik a pénzt a tehetségkutató sikeres befutói, hanem a licencjogok is őt illetik, azaz a világ 30 országában, így Szlovákiában is neki kattog a pénztárgép.

Az eddig látott epizódok alapján el kell ismerni, hogy Simon ért a popműfajhoz, és ahhoz is, hogyan adja el a képernyőn saját magát mint harapós zsűritagot. Olyannyira, hogy az amerikai angolban mára főnévi igenévként honosodott meg a „simoncowellezni valakit” (to simoncowell somebody) a „szapul”, „ócsárol”, esetleg „durván letol” szinonimájaként. A híres londoni viasz-panoptikumba pedig beszélő Simon Cowell figurát helyeztek el, aki minden látogatót azzal fogad, hogy „ez a legrosszabb produkció, amit valaha hallottam!”

Az eredeti hangulaton sajnos sokat ront a Szlovák Televízió azon ötlete, hogy az amerikai ítészeket a SuperStar zsűritagjaival szinkronizáltatták. Paula Abdul ezért Lenka Slaná „sótlan” hangján szólal meg, Randy Jackson Laco Lučeničnek jutott, a tinilelkek megtiprójának szerepében pedig Paľo Habera villog. Nem tudom, volt-e alkalmuk a szinkronstúdióban belehallgatni a versenybe, és mit szóltak az ottani színvonalhoz, illetve mennyi esélyt jósolnának a hazai döntősöknek az amerikai selejtezőkben, de valószínűleg diplomatikusan kitérő választ adnának ezekre a kérdésekre. Valami olyasmit, hogy remélhetőleg a majdani jelentkezők is nézik az eredeti verziót, és mielőtt felragasztják sorszámukat, közönség előtt is elénekelnek pár dalt, és lehetőleg nem csak szűk családi körben.

Az is dicséretes, hogy az American Idolt az STV-ben nem szakítják meg reklámokkal. Ősztől ez már feltehetően nem lesz így, legalábbis információink szerint a szlovák közszolgálati televízió továbbra is kvázi-kereskedelmi csatornává alakul át heti egy estére. A frekvenciatanács véleményével dacolva továbbra is három részre kívánják szabdalni a programot, háromszor búcsúznak el, aztán stáblista, hosszú reklámblokk, majd ismét főcím, és jöhet a következő versenyző. Viszonylag friss hír, hogy a frekvenciatanács újabb 3,5 millió koronára büntette a műsor készítőit, ami az eddigi három millióval együtt több, mint a hivatalosan bevallott összbevétel.

Ez a hozzáállás, valamint a Legfelsőbb Bíróságra való fellebbezés azt mutatja, hogy a közszolgálati tévé illetékesei jókora bátorságot merítettek a SuperStar hisztérikus sikeréből, illetve hogy a tehetségkutatásnál jóval fontosabbnak tartják a reklámbevételeket.