Énekerzsit szájára vette a falu

Diák és tanár rögtön az első órán egymásra hangolódott. Kerekes Éva élénken emlékszik minden filmes gyakorlatra, amelyeken Szabó István nagyon jól kezelte, irányította, ő pedig könnyedén megadta magát sugallatainak. 

„Mintha egy másik dimenzióba vitt volna, ahol könnyű volt otthonosan mozogni” – mondja az Örkény Színház érdemes művésze.

Hogy mit tanult Szabó Istvántól?

„Arra nagyon emlékszem, amikor alapérzeteket kellett előkeresni magunkban – meséli. – Becsuktuk a szemünket, és úgy vezetett bennünket. Mint Thomas Mann Marióját a varázsló. Az egyik órán a boldogság volt az úti cél. Úgy vitt végig engem is az oda vezető úton, olyan finoman irányította a gondolatainkat, mint egy jó terapeuta. Megmutatta, hogyan lehet felidézni egy érzést bizonyos helyzetekben. Ennek már nagyon sok éve, mégis megmaradt bennem, hogy én akkor mire gondoltam. Egy bordó jelmezcipőre, amelyben tizenhét évesen, Kaposváron Johannát játszottam. Minden, ami ahhoz az előadáshoz, ahhoz a nyárhoz, az akkori életemhez tapadt, de még a cipő tapintása is olyan erősen felidéződött bennem, hogy még ma is elő tudom hívni magamban. Pedig nem vagyok olyan nagyon öltözködős, csak szeretem összehangolni a dolgaimat.”

Az a finomság, amely az órákon, tanárként jellemezte Szabó Istvánt, forgatás közben is a sajátja, állítja Kerekes Éva.

„Akkor enged el, amikor úgy érzi, hogy már elengedhet. Addig nagyon figyel. Kíváncsi arra, hogy én valójában mit tudok hozzáadni ahhoz, amit ő kigondolt. De nem ragaszkodik felettébb a képzeletéhez. Pontosan megérzi, melyik az a pillanat, amikor elengedheti a kezemet. De ez csak akkor tud felszabadító lenni, amikor már végigmentél azon az úton, amelyre rátett. Utána már el is kanyarodhatsz, mert azt is tudja, melyik az a felvétel, amely a legjobban fejezi ki azt, amire az adott jelenetben szüksége van.”

A Hanussenben egy bálteremben elvarázsolt lányt játszott piros ajkakkal, húszas évekbeli, szép frizurával. Klaus Maria Brandauer civilben ugyanúgy, mint a film címszereplőjeként nagyon erős hatással volt rá. Az Édes Emma, drága Böbében akár a két főszereplő, Börcsök Enikő és Johanna ter Steege, ő is tanárnőt játszott. Arra a forgatásra is úgy emlékszik, hogy jó volt a tanár úr mellett lenni, a szemébe nézni.

A bemutatás előtt álló Zárójelentésben ismét Brandauerrel voltak közös jelenetei.
„Otthonos, igazán inspiráló érzés volt vele játszani, a közelében lenni – idézi vissza a forgatás hangulatát. – Két színész között a tekintet a legfontosabb. Amikor az ember nemcsak bátran néz a másik szemébe, hanem mer ott időzni. Brandauerrel most megtörtént a kamera előtti nagy találkozásunk. Ő is bátran közeledett felém. Mindkettőnknek szép szerepe van a filmben. Egy nyugalmazott főorvos és egy vidéki énekkarvezető. A főorvos visszamegy a fővárosból a falujába, és találkozik Énekerzsivel, akivel korábban nem volt kapcsolata, most viszont mélyebb emberi viszony alakul ki köztük. Miközben a falu, ahogy ez általában lenni szokott, a szájára veszi Énekerzsit, és csírájában megnyomorítja ezt a találkozást. Eltorzítják kettőjük kapcsolatát. Nem engedik, hogy kiteljesedjen. Nagyon szép történet, hálás szereppel, jó helyzetekkel.”

Emlékezetes pillanat volt a szerepre való felkérés is, meséli Kerekes Éva.

„Kiírta a telefonom a nevet: Szabó István. Nahát, a tanár úr! – mondtam. Ő pedig, hogy tudnánk-e találkozni, mert új filmre készül. Be is avatott nyomban a történetbe, és vázolta a feladatomat. Próbafelvételt nem készített velem, egyenesen nekem ajánlotta fel a szerepet. Tudta, mit szeretne és kivel, ő ebben biztos volt. Ettől pedig bennem sem merült fel kétely, hogy meg tudom-e csinálni, amit kér tőlem. Jó előre megkaptam a forgatókönyvet, hogy legyen időm lélekben felkészülni a forgatásra. Elképzeltem, mit tudok kihozni a karakterből, megbeszéltük a lényegi pontokat, és elkezdődött a forgatás. Egyetlen pillanatig sem éreztem, hogy vizsgáztatnak, végig szeretve voltam, bíztak bennem, és egy színész számára nincs ennél felemelőbb érzés.”

Február végén lesz a Zárójelentés bemutatója. Kerekes Éva a film többi szereplőjével együtt már izgatottan várja.