Elszármazottak

 

„Losoncnak több emléke van, mint szerencséje. Könnyű itt maradni és még könnyebb elmenni. De néhány galamb visszatér. 12 szerző, a város 12 szülötte, az alkotási folyamat 12 megközelítése, 2 galéria, 1 kiállítás, a bizarr kémia 1 leckéje. Elszármazottak, elszármazott losonciak…” – hangzik a kiállítás mottójának is tekinthető gondolatsor. A termek más-más közegbe viszik a látogatót. A teljesen kifehérített nagyteremből „eltűntek” az ablakok, a főfalon egy „hóküzdelmes” videófelvétel fut körbe-körbe. Előtte egy egyszerű pad jelzi: le lehet ülni és elmélkedni. A terem másik sarkában egy áttetsző többrétegű plasztik lapsoron korabeli losonci képeslapok tűnnek fel és el a város lerombolt épületeivel. A kisteremben kötélhuzatag lóg a mennyezetről Szlovákia padlón kiterített térképére. Innen a másik terembe, az ott kiállított fényképekig csak egy „égből lógó” sűrű fasoron keresztül lehet eljutni. A TÉR galéria termének minden négyzetcentiméterét versek és prózák fedik be. Aki szeretne lapot elvinni, tépheti és viheti, aki írni akar, teheti (van írógép). Fiatalos merészségek, a helyhez és időhöz kötött vonzalmak, megértések és meg nem értettségek, a szülőföld emlékezete, hagyományos és mai alkotói formák különös egyvelege, 12 alkotó, 12 egyéni művészi megközelítés. Mira Gáberová (Oskár Čepan-díjas művész, performansz és kísérleti videó), Juraj Gábor (neokonceptuális művész), Peter Kollár (közviták központjában álló művész), Jano Adamove (felszabadult pátoszú experimentális filmek), Rišo Čecho (mélységi videók az emberről és időről), Martin Malachovský (szobrok és objektumok), Dominika Jackuliaková (érzéki fotók), Zoltán Agócs (csákányházi származású, az ember és nap életét bemutató rajzok), Peter Balko (álompróza), David Koronczi (fényképkutatás, közösségi emlékezet), Ivan Siláči (architektonikai tanácsadó), Veronika Ohrádková (művészetelmélet). A június 6-ig látható kiállítást Ian Sliáči, Veronika Ohrádková és Jana Bizeová állították össze.Puntigán József