Élő kapcsolat író és olvasó közt

„A visszajelzések alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szerencsésen találkoztak szándékainkkal”Somogyi Tibor felvételeMilyen elképzelések nyomán született meg ez a kezdeményezés?

A ’90-es évek vége felé kialakult a szlovákiai magyar könyvkiadás spektruma. Kiadók alakultak, kiadók szűntek meg, eközben a megerősödött cégek árnyalták arculatukat, és a szerzők is megtalálták a számukra legszimpatikusabb fórumokat. A könyvtermés nagy hányada kijut a magyarországi piacra, kiadóink ott vannak a kiállításokon, könyvfesztiválokon, szerzőink dedikálnak a Vörösmarty téren, Győrben, Debrecenben, Tatabányán, Szegeden és Szombathelyen. Viszont nem ilyen rózsás a helyzet idehaza. A könyvek alig jutnak el a magyarok lakta városokba, az író-olvasó találkozók pedig az utóbbi évtizedben kimentek a divatból. Ez az állapot természetesen zavart. Ezért a Könyvszakmai Szövetség egyik fő feladatának a könyvtermés és az írók népszerűsítését jelöltük meg.

Szándékosan időzítették a fesztivált az ünnepek előtti időszakra?

A Budapesti Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét az év első felében elegendő feladatot rónak szerzőkre és kiadókra. A nyár a táborozások időszaka. Az ősz két szempontból is ideálisnak tűnt a rendezvény lebonyolítására: a kiadók nagyrészt teljesítik az évi tervüket, össze lehet szedni a könyveket és ki lehet állítani több helyszínen is, az olvasóközönség megismerheti a termést, s mivel november vége, december eleje a karácsonyi vásárlások ideje is, talán finoman befolyásolni is lehet a vásárlási igényeket. A könyvbemutatók és dedikálások a hagyományos jelentőségükön túl a reklám erejével is hatnak. Hagyományt szeretnénk teremteni. Amennyiben a jövőben sikerül biztosítani a feltételeket, a Szlovákiai Magyar Könyvfesztivál a szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb országos rendezvénye lesz, a könyv és az irodalom igazi ünnepe, élő kapcsolat író és olvasó, irodalom és közönsége között.

Mennyire volt jellemző a „fesztiválhangulat”? Hiszen a fesztiválok általában egy helyszínhez kötődnek, ezúttal azonban számos helyszínen találkozhattak az írók, költők olvasóikkal. Előny volt ez, vagy inkább hátrány?

Nehezebb több helyszínen koordinálni a történéseket, ám előnyösebb, mert szélesebb közönséget lehet megcélozni, több régiót lehet bevonni. Annak ellenére, hogy az idei fesztivál amolyan főpróbája volt az eljövendő rendezvénysorozatoknak, igazi fesztiválhangulatban zajlottak a találkozók, a médiák figyelme mellett. A szervezésben és lebonyolításban profi partnerekre támaszkodhattam. Ezúton is köszönöm a Szövetség a Közös Célokért irodák munkatársainak lelkes munkáját, megbízhatóságát, nagyvonalúságát.

Az írók, költők szűkebb pátriájukban találkoztak olvasóikkal. Nem lett volna izgalmasabb, ha a sajátjuktól távolabbi régiókban is bemutatkozhattak volna?

Az írók, kritikusok utaztatása, a szervezés, szállítás költséges. Idén nem sikerült sem a minisztériumtól, sem az Illyés Alapítványtól pénzt szerezni a cél megvalósítására. Ez határozta meg a stratégiánkat. Ám így utólag pozitívumnak könyvelem el ezt a kényszerűséget, mert menet közben derült ki, hogy Érsekújvárban nem ismerték az oda települt Benyovszky Krisztiánt és Bárczi Zsófiát, Nagykaposon először mutatkozhatott be „hazai pályán” a városban élő három szerző, a komáromi kisgyerekek számára most vált „ismerőssé” Z. Németh István és Balázsy Géza. Hodossy Gyulával néhány helyszínen megkérdeztük a diákokat, milyen élő írókat ismernek. Lehangoló volt az eredmény: többségük még szűkebb pátriájuk íróit sem ismeri. Ez a tapasztalat is megerősített abbéli hitemben, hogy folytatni kell, amit elkezdtünk.

Hogyan vonná meg a fesztivál első évfolyamának mérlegét?

Sokan tekintették meg az öt városban kiállított könyveket, és a könyvbemutatók nagy érdeklődés mellett zajlottak 14 helyszínen. 20 szerzőnek volt alkalma szembesülni az olvasóval és párbeszédet folytatni vele. A visszajelzések és a sajtóvisszhang alapján bátran állíthatjuk, hogy a helyi igények szerencsésen találkoztak szándékainkkal. Azokból a régiókból, ahová az idén nem tudtunk eljutni, jelezték, hogy a jövőben örömmel kapcsolódnak be a rendezvénysorozat szervezésébe és lebonyolításába. A labda fel van dobva, és úgy tűnik, a játékból senki sem akar kimaradni. Terveinket, kínálatunkat mindenhol megtoldották valamilyen „helyi jellegzetességgel”. Kreativitásról és szakértelemről tettek tanúbizonyságot a helyi szervezők, az SZKC-irodák és a Csemadok munkatársai, könyvtárosok, tanárok. Arról is meggyőzött ez a fesztivál mindenkit, hogy az intézmények és szervezetek összefogásával olajozottabbá, szélesebb körűvé és sikeresebbé tehető bármilyen kezdeményezés.

E tapasztalatok tükrében milyenre tervezik a következő könyvfesztivált?

A jövőben minden magyarok lakta régióban lesznek kiállítások, könyvbemutatók, kiadói estek, irodalmi műsorok és rendkívüli irodalomórák. Minden író, akinek az adott évben kötete jelenik meg, bemutatkozik valahol, és dedikálja művét. A helyi értékek, tehetségek bevonásával sokszínűbbé és „emészthetőbbé” válik a kínálat. Ha sikerül megnyerni az ügynek a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetét, népszerű anyaországi és Kárpát-medencei szerzők is bemutatkozhatnak. Idővel el tudnék képzelni egy kísérőrendezvényt, konferenciát, amelyen a könyvkiadás szakmai, etikai, esztétikai és gazdasági kérdéseit vitatnánk meg. A szándéktól az eredményig kemény munkával lehet kikövezni az utat, és hál’ istennek vannak még emberek, akik vállalják a nehézségeket. Komáromban a Csemadok részéről megfogalmazódott az igény, hogy a fesztivál keretében évről évre gyermekkönyvekből és az illusztrációkból kiállítást rendezzünk közösen; Érsekújvárban a kerületi könyvtár munkatársai és a Csemadok elnöke jelezte, hogy bekapcsolódnak a munkába, és az év többi részében is számítanak segítségünkre és együttműködésünkre. Sorolhatnám még a javaslatokat, igényeket, ötleteket, amelyek csiszolják az eredeti elképzeléseket. Eddigi partnereim, segítőim mellé a jövőben felsorakozik a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának vezérkara is. Ennek nem azért örülök, mert könnyebb lesz a munkám, hanem mert több mindent vállalhatunk föl.