Elítéljük vagy felnézzünk rá?

dd

Ne csodálkozzanak, ha idegenül cseng önöknek Hancsovszky Béla neve.  Akkor sem, ha Tornalja környékén élnek. Akkor sem, ha helytörténészek vagy történelemtanárok. Erről az ügyről évtizedekig nem volt szabad beszélni, és a gömöri ember engedelmes fajta. Idén ősszel azonban minden kiderül. Vagy mégsem?

Egy ízig-vérig hazai magyar film született, itteni magyar színészekkel, nagyon is itteni témában, amelyről két éve még azt közölte Laczkó Sándor rendező, hogy 60 percesre tervezi. Nos, a végeredmény ennek a duplája lett, de 1 óra 20 perc után is sok kérdőjel marad a nézőben. Pontosabban: neki kell megválaszolnia a legfontosabb kérdéseket. Lehet, hogy velem együtt sokan napokig fognak gondolkodni azon, hogyan viszonyuljanak a címszereplőhöz, Hancsovszky Bélához.

„Azt kérdezik, hogy én tettem-e. Hogy miért tettem. Senki sem kérdezte, hogy ők miért teszik mindezt. Nem kellett volna törődnünk semmivel, beleavatkoznunk más dolgába. Nem szakított volna minket szét senki. Nem tudom, hogy látom-e újra anyámat. Sem azt, hogy mi lesz velük. Nem nézhetek a szemükbe többé. Nem is értik meg.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a film, miközben egy vízparton álló fiatal férfi sziluettjét látjuk hátulról. A nyitójelenetben egy idősebb férfit kiraknak a réten egy kofferrel a teherautóból. Összefügg a két jelenet? Mi történik itt? Máris sok a kérdés, pedig még csak négy perc telt el a filmből.

A Fórum Kisebbségkutató Intézetben fogant az ötlet, hogy készüljön invesztigatív dokumentumfilm a 19 éves tornaljai Hancsovszky Béláról, aki 1945 nyarán, a magyar-ellenes intézkedések miatti elkeseredésében (vélhetően) gránátot dobott be a helyi rendőrség ablakán. Senki sem sérült meg, „csak” az épület vált használhatatlanná, a népbíróság azonban mégis halálra ítélte a fiút, mert a hatalom példát akart statuálni bármiféle magyar ellenállással szemben.  Hancsovszky megszökött a börtönből és Magyarországra menekült, de a sztori itt még nem ér véget...

„A cél az volt, hogy feltárjunk egy 79 évvel ezelőtti eseményt. A történteket három ország 6 levéltárában fellelt, mintegy 500 oldalnyi dokumentum alapján rekonstruáltuk. A film előkészületei még 2021-ben indultak, ekkor kezdtük el írni a forgatókönyvet Varga Emesével közösen. Egy hármas keretet sikerült kitalálnunk. Van egy hagyományos, beszélő fejes dokumentumfilm-rész, ahol két történész, Simon Attila és Popély Árpád ismerteti a tényeket. Aztán a történet elkezdi taposni a saját medrét, és a film stílusa is alkalmazkodik ehhez. Egy lelkes  kutatót követhetünk, aki szeretné felgöngyölíteni az ügyet. Őt Oszlík Péter alakítja. A harmadik szál pedig tényleges szereplők, illetve az őket körülvevő kitalált személyek interakcióiból áll” – mondja Laczkó Sándor rendező, hozzátéve, hogy a történet vége máig rejtély. „Mindeddig nem sikerült felderítenünk, mi történt Hancsovszky Bélával a későbbiekben, illetve hogy hogyan és mikor halt meg – ezt a filmben is jelezzük. A kitalált karakterek több valós személyt foglalnak magukba, ők érzékeltetik a környezetet, amelyben a főszereplő élt.”

Az is megjelenik a filmben, hogy a mai ember hogyan viszonyul saját közössége múltjához, mennyire érdeklik a csaknem 80 évvel ezelőtti események. A már említett kutató például folyamatosan konfliktusba kerül a hamarosan anyai örömök elé néző párjával, akinek az a legfontosabb, hogy elmenjenek babaágyat venni, illetve, hogy embere végre vele foglalkozzon, ne ezzel a homályos sztori-val. Szintén érdekes ötlet, hogy a filmben szereplő történészeket ez a kutató interjúvolja meg, vagyis a dokufilmekben megszokott, úgynevezett „beszélő fejek” is izgalmasabb módon jelennek meg.

„A főszereplő cselekedetének megítélésekor szerintem nem nézhetünk mai szemmel a 79 évvel ezelőtt történtekre. Meg kell ismernünk az akkori közhangulatot, a körülményeket, és igyekeznünk kell belelátni a főszereplő lelkébe” – véli a rendező. Hancsovszky 19 éves, előtte az élet, szerelmes Annába (aki kitalált karakter), a lányt bármikor kitelepíthetik, ahogy annak legjobb barátnőjét, Évát is Magyarországra telepítették, és azóta semmit sem tudni róla. A tornaljai magyar fiatalok egyre nyugtalanabbak, mert hiába ért véget a háború, azt érzik, hogy fokozatosan veszítik el  szabadságukat. Vajon jogos-e, hogy fellázadnak ez ellen?

Már volt szerencsém látni a filmet, amelyet önök ősszel nézhetnek meg a mozikban, illetve különböző szervezett vetítéseken. Számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a robbantás után az összes szóba jöhető fiatal férfit, mintegy 130 főt napokon át fogva tartottak egy üres kastélyban, hogy megtalálják a tettest – és csupán néhány katona őrizte őket. „Ennek hatására jelentkezett önként Hancsovszky, magára vállalva a robbantást. A lakosságnak az akkori hatalomhoz való viszonyulásáról egy külön filmet lehetne forgatni” – jegyzi meg Laczkó Sándor.

A dokumentumfilmeseknek általában van egy prekoncepciójuk, amikor forgatni kezdenek, illetve óvatosan sugallni szeretnék a nézőnek, mit gondoljon az adott témáról. Itt egyáltalán nem éreztem ilyesmit. Vagyis nézőként nekem kell véleményt alkotnom. „Nem az volt a célunk, hogy egy szekértáboros filmet készítsünk. Ahogy az életben sem minden fekete-fehér, úgy ebben a történetben sem. Itt is ugyanúgy megvannak a karakterek hibái, vannak rossz lépéseik, és nem is lettünk volna objektívek, ha ezt eltitkoljuk vagy megmásítjuk. A dokus részek kizárólag a tényekre támoszkodnak, itt nem hangzanak el feltételezések. A játékfilmes jelenetek pedig a történet szubjektív vonalát képezik. Itt meg lehetett csinálni, hogy bemegyünk Hancsovszkyékhez a konyhába, és megmutatjatjuk, hogy szerintünk hogyan zajlott az a bizonyos sorsdöntő beszélgetés. Ahhoz, hogy megérthessük a motivációt, érzékeltetnünk kellett azt a létbizonytalanságot, amelyben azok a fiatalok tartózkodhattak. Maga a levéltári anyag követelte ki ezt, mert ha csak és kizárólag a dokumentumokat dolgoztuk volna fel, nem csinálhattunk volna egy izgalmas és nézhető filmet. Az arányok egyébként nagyon megváltoztak a vágóasztalon. Az eredeti forgatókönyvben még sokkal hangsúlyosabb volt a dokumentarisztikus rész, de később inkább azt kívánta az anyag, hogy a játékfilmes részt erősítsük meg, hogy segítsük a nézőt  ezekkel az apró, hozzáadott dolgokkal. Így jobban megérti, ki hol helyezkedik el ebben a történetben és az akkori rendszerben.”

Büszkén tesszük hozzá, hogy lapunk médiapartnere a Hancsovszky című filmnek. Az információk fokozatos csepegetését holnap folytatjuk, amikor is a szereplők és a stáblista ismertetésén túl szól lesz arról, milyen szerepe volt egy bizonyos Gustáv Husáknak ebben a konkrét ügyben, illetve mennyit tudnak a mai tornaljai lakosok a hetvenkilenc évvel ezelőtt történtekről.

dd
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?