Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző - neves muzsikusok emlékeznek

"Két nagy örökséget vett át és épített tovább, Kodály Zoltánét és Farkas Ferencét - emelte ki Batta András, a Zeneakadémia rektora. - Kodálytól a közügyek iránti aktivitást, az utóbbi 50 évben ő volt az, aki az egyik legerősebb szerepet játszotta a zenei közéletben, hihetetlen energiával. Az iskolateremtő Farkastól pedig a zeneszerzés tanszéket. Kifejezetten jó, szenvedélyes tanár volt, aki nyomon követte a tanítványai sorsát."
A rektor hangsúlyozta: "Petrovics Emil szuverén zeneszerző volt, nem tartozott izmusokhoz, áramlatokhoz hanem a közönségnek komponált, de megalkuvás nélkül, sosem ment el a giccs vagy a divatos posztmodern irányába. Utolsó írásában is azzal foglalkozott, hogy a XX. század végére a kortárs zene tragikus módon elvesztette a közönségét, és arra mutatott rá mi módon lehetne ezen változtatni. Ő viszonylag kis terjedelmű, de rendkívül sokrétű életművet hagyott hátra. Ezek a darabok az ősbemutató után nem maradtak fiókban, hanem részévé lettek a koncert és operarepertoárnak."
Legutolsó alkotását a páratlan költőiségű Shakespeare-daloskönyvet március 31-én mutatta be Bátori Éva szoprán. "Egyszer csak mindennapos kapcsolatba kerültünk. Óh, egy e-mail a +Petrovicstól+... Vajon tudják-e az emberek, hogy a szavakkal ugyanolyan csodásan bánt mint a hangjegyekkel?! Hat csodaszép dallal ajándékozott meg. Nem magamutogató, nem a tonalitás létével és nem létével kérkedő, nem a szerkezettan szabályaival zsonglőrködő zeneszerző darabjai ezek, hanem egy bölcs ember finom lehelete."
Második vonósnégyesét Komlós Péter, a Bartók Vonósnégyes primáriusa felkérésére írta 1991-ben, a darabot a kvartett azóta is műsoron tartja. Németh Géza a kvartett másik hegedűse hangsúlyozta: "Főiskolás korunk óta ismertük egymást, igazgatóm is volt az operaházban. Rengeteget segített nekünk. Egyáltalán: nemzedékről-nemzedékre őszintén támogatta a fiatal muzsikusokat. Nekem az ő lírája nagyon hiányzik a mai zeneszerzésből, az a hangvétel, ami átment a közönséghez."
"Tántoríthatatlanul harcolt a magyar kultúráért az élet számos területén: tanár, operaházi direktor, televíziós és közéleti személyiség - néptanító volt - emlékezett tanárára Fekete Gyula zeneszerző. - A kultúra, a szépség, a zene erejében hitt és ezt próbálta a magyar népnek átadni teljes erejével. Nekünk, itt maradóknak kell folytatnunk, vinni tovább a lángot, ami pislákolóban van már, mert a körülmények rosszabbak, mint bármikor, emberemlékezet óta. A kultúra a közoktatásban, a zeneoktatás milyensége és mennyisége alsó és középfokon, a televíziók és rádiók zenei igény szintje... csak néhány téma,  amelyben Petrovics Emil szangvinizmusa, éleslátása és szókimondása arra taníthat bennünket, hogy oda kell állni hitünk mellé."
"Nem voltam tanítványa, de igen jó viszonyban voltam vele, mert több művét vezényeltem, az egyik kantátáját például, a második szimfóniáját többször, például Berlinben is - idézte fel az MTI-nek Héja Domonkos karmester, az Óbudai Danubia Zenekar zeneigazgatója. - Örömmel jött el a próbákra, barátságos és roppant megértő volt, látszott, hogy örül, mert szeretik és játsszák a darabját."