Elhunyt Mács József

Mács József 1931. április 18-án született Bátkában Mács József és Molnár Margit gyermekeként. Iskoláit szülőfalujában kezdte. Jeles tanulóként járta ki az elemi iskola négy osztályát. Következett az Egyesült Protestáns Gimnázium Rimaszombatban, Tompa Mihály szülővárosában. A háború kitörése után az éjszakai és nappali berepülések miatt az oktatásügyi miniszter Magyarország összes iskolájában felfüggesztette a tanulást. A háború után Csehszlovákiában bezárták a magyar iskolákat. Mivel nem boldogult a szlovák nyelvvel, 1947. szeptember 13-án tiltott határátlépésre szánták el magukat az édesapjával. Meg sem álltak a reformátusok egyik leghíresebb városáig, Sárospatakig, ahol, amint írja: „a tanítóképző tanárai csodát műveltek a begyepesedett fejemmel”. A sárospataki gyönyörű két év után a miskolci Lévay József Gimnázium pedagógiai tagozatán tanult, kitüntetéssel. Ezután a Pozsonyi Gimnázium következett, majd a pedagógiai egyetem magyar tagozatán magyar-történelem-társadalomtudomány szakon szerzett oklevelet. Egyetemistaként, de már nős emberként került az Új Szóba. Érettségire készülő diákként szeretett bele Máté Juliannába, akit egyetemistaként vett feleségül. Két leányuk született.

A riporterkedés és újságírás mellett elindult szépírói tevékenysége is. Első műve 1954-ben szlovák nyelven jelent meg, szatíráinak szlovák nyelvű fordítása Výber z maďarskej satírycímmel, 1955-ben, mint az író első kötete a Vég nélküli gyűlés Falusi szatírák és történetek alcímmel, majd riportkötete a Pipafüstben.

1969 márciusában titkos szavazással került a Csemadok elnökségébe, elismerve ezzel a Hétben kifejtett tevékenységét, s az Adósságtörlesztés című regény bátor megfogalmazását a határ mentén élő emberek sorsáról. Az 1970-es évek ún. konszolidációja megszüntette a Fórumot. Az író 1968-as aktív fellépésének meglett a következménye. Kizárták a pártból. S ami ennél is rosszabb volt, az állástalanság réme is fenyegette. A családját ért atrocitások sem tudták azonban kivenni a kezéből a tollat. Az 1970-es évek elején elkészült a Magasság és mélység című regénye, de a párt rácsapott, mondván, az író a történetben a párt humánuma fölé helyezte az egyház humánumát. Termékeny évek következtek. 1978-ban a Madách kiadhatta az újabb regényt Kétszer harangoztak címmel. Majd 1980-ban a Szélfúvásban, 1982-ben A vesztes és 1987-ben a Temetőkapu jelent meg.

Az 1989-es rendszerváltás után hét év önkéntes száműzetés következett. Mivel elege lett a rehabilitációs bizottságok önkényeskedéséből, 1991-ben nyugdíjaztatása évében Pozsonyból Páskaházára, felesége szülőfalujába költöztek. Ez azért is volt jó a lelkének, mert karnyújtásnyira került Bátkához (Égigérő palatábla, regény, 1993). A gömöri hét év termékenyítőleg hatott az íróra, élményekkel gazdagodott, anyagot gyűjtött, hogy aztán Pozsonyban évente megírja a tetralógia (Öröködbe, Uram…) egyes részeit. Minden író-olvasó találkozón hangsúlyozza, hogy a regényfolyamot ketten írták kőműves apjával. Múzsája azóta is újabb regények írására sarkallja. A 2005-ben megjelent Trianon harangjaicímű műve, 2011-ben a Bolondok hajóján, 2014-ben pedig Az elcsatolt vagon című regénye, amely elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját, és 2015-ben Az év legjobb könyve lett.

Főbb díjai, kitüntetései:
Madách Imre-díj (1968) Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001)
Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll Díja (2002)
Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2004)
Magyar Művészeti Akadémia tagja 2005-től
Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára (2005)
Bátka Község Díszpolgára (2006)
Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje (2011)
Magyar Érdemrend tiszti keresztje (2014)
Az év legjobb könyve 2015 Az elcsatolt vagon című regénye elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját.

(csemadok.sk)