Elhunyt M. Csepécz Szilvia - nekrológ

Szól a telefon, fáj a hír… Az elveszett mesék birodalmának egyik tudója, a mesék csodálatos világába kalauzoló ember itt hagyta ezt a földi világot! Szebbe kívánt költözni, csak remélni tudom, oda is került! Kicsi vagyok, s még kisebb lettem, s legkisebb akkor leszek majd, mikor el kell majd fogadnom a tényt, eggyel megint kevesebben vagyunk, korosztályunk ráncosodó szemű sorait orvul megritkította a halál. Csepécz Szilvia hagyott itt bennünket. Nincs válasz a kérdésre: miért?

Nincs válasz, csak annyit tudni, túlcsordult valami, visszavonhatatlanná vált, elfogadhatatlanná, félelmetessé és túloldalivá. Mi volt az utolsó csepp, mitől lett visszavonhatatlanná egy döntés? Miért lett elfogadhatatlan ez az oldal? Miért választotta az ismeretlent, a félelmetes túloldalt? Soha nem tudjuk meg, s ez most arra figyelmeztet: odafigyelni, jobban odafigyelni a másikra.

Mitikus utat járt be, mítoszait maga építette, oda szívesen járt meséinek szereplőivel, beengedte verseibe az olvasót, magát kitárva. Ki ott járhatott, elgondolkodva lépett vissza ebbe a szürkébe, ebbe, ami most körbevesz. Mitikus útjának útjelző mérföldkövei a versei, meséi, kötetei voltak, s azok is maradnak. Átlépve a „Történések küszöbén” az „Ajtón túl” tette kíváncsivá, „Magház”- ba bújt s már ott is marad. „Egyszerű viselet” az emberi test, mégis oly bonyolult. Mosolygós arcon nem látni, milyen belső kétségek dúlnak, mi az a bizonytalanság, ami kirántja alólunk a biztos talajt. Kettétört, befejezetlen, lezáratlan pálya marad utána, szimbolikusan olyan talán, mint anno volt a párkányi Mária Valéria híd, amikor őt megismertem. Harminc éve. A híd egybenőtt, benne viszont eltörtek a szegecsek, hányatott lett mostanára. Pedig sokan szerették, szerettük magát az embert is, de írásait, riportjait, verseit, meséit még többen. Kis olvasók ezreinek polcán most könyveiben ott zokognak a mesealakok, itt hagyta őket megálmodójuk. Alig 46 évet élt. Még nem tudjuk most, mennyire fog hiányozni. Majd megtudjuk, mennyire hiányzik! Élt. Mosolygott. Alkotott. Kevesebben vagyunk, hiányának súlyát nehéz lesz viselni. Jó utat az elfelejtett, elveszett mesék birodalmába, Csepéczke, jó utat! Mást nem tudok már kívánni se. Legyen súlytalan feletted a föld, ne bántsa törékeny álmodat!


(M. Csepécz Szilvia búcsúztatása szerdán, 13 órakor lesz a párkányi új temetőben.)