Elhunyt Kosáry Domokos

Életének 95. évében csütörtökön elhunyt Kosáry Domokos Széchenyi-nagydíjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egykori elnöke.

Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke halálával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Kosáry Domokossal a magyar tudományosság elvesztette nagy-nagy öregjét, az egyik nemzetközileg legismertebb magyar történészt. Az MTA elnöke egyebek között emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomban Kosáry Domokos a történészek forradalmi bizottmányának elnökeként „kiállt a forradalom ügye mellett”. Ezért 1957-ben bebörtönözték, s csak 1960-ban szabadulhatott amnesztiával.

„Szabadulása után nem foglalhatott el egyetemi állást, a Pest Megyei Levéltárban dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének munkatársa lett” – sorolta Vizi E. Szilveszter Kosáry Domokos pályafutásának állomásait. Megjegyezte: Kosáry Domokos 1990-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egy olyan időszakban, amikor „szerencsétlen ötletek alapján az Akadémiát politikai célzatú támadások érték, s akár még a megszűnés is fenyegette”. Kosáry Domokos „személyes kiállásával, határozottságával megmentette a magyar tudomány majd kétszáz éves fellegvárát – hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter.

Kosáry Domokos 1913. július 31-én született Selmecbányán. Eötvös-kollégista volt, majd külföldi tanulmányutakat tett, 1936-ban szerzett doktorátust. 1937-től 1950-ig az Eötvös Kollégium tanáraként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetem professzora lett. 1949 végén az egyetemi történészi munkából menesztették. 1954-től 1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója volt. 1957-ben az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt letartóztatták, 1960-ban amnesztiával szabadult. 1960 és 1968 között a Pest Megyei Levéltár, majd 1968-tól 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott.

A tudós 1982-ben lett az MTA levelező, 1985-ban pedig rendes tagja. Kutatási területe a XVIII–XIX. század magyar történelme volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A két ország történészi kapcsolatainak elmélyítése érdekében kifejtett tevékenységéért 1997-ben megkapta a Szlovák Tudományos Akadémia aranyérmét.