Elhunyt José Saramago

Kiadójától és a családtagoktól származó információk szerint az írót 87 évesen, a spanyolországi Kanári-szigeteken, Lanzarotén lévő házában érte a halál pénteken. A leukémiában szenvedő szerző délben, rövid rosszullét után hunyt el. Halálakor mellette volt felesége és fordítója, Pilar del Río.

Saramago 1998-ban életművéért, és jelentős részben az egész világon óriási sikert aratott Vakság című, 1994-ben kiadott regényéért kapott Nobel-díjat. Azóta is töretlen alkotókedvvel dolgozott, szinte évente jelentkezett egy új regénnyel. "Elsősorban portugálnak, azután ibériainak tartom magam, és csak azután érzem magam európainak" - mondta egy interjúban.

Azon portugál írónemzedékhez tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól tanulta a mágikus realizmust, gyakran hasonlítják Gabriel García Márquez kolumbiai íróhoz, de a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe. Történetei sokszor az utópia és a fantázia határán mozognak, ennek jellegzetes példája Kőtutaj című regénye 1986-ból, amelynek filmváltozatát Bíró Yvette forgatókönyvéből készítették el 2002-ben spanyol-holland-portugál kooprodukcióban, és a magyar mozikban is vetítették. Később Vakság című regényét is megfilmesítették Fernando Mireilles rendezésében, bemutatóját 2008-ban tartották Cannes-ban.

Regényeiben az elnyomott, kisemmizett emberek perspektívájából mutatta be hazája történelmét, de a hibátlan korrajznál jobban érdekelték a történelmi eseményekből levonható következtetések. Ebből a szemléletből táplálkozott az a diszkurzív prózastílus, amelyben az események elbeszélésénél hangsúlyosabb szerepet kaptak az író megjegyzései, eszmefuttatásai.

José Saramago első regényét 1947-ben alkotta, 1980-ban írott Fölemelkedve a Földről című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. A hírnév csak jóval később, 1982-ben vette szárnyaira, A kolostor regénye című művével vált nemzetközileg ismertté. Történelmi meséjének különlegesen szép nyelvezete sokaknak szerzett örömet. Federico Fellini olasz filmrendező, a burjánzó, színdús képek nagy kedvelője azt mondta róla, hogy ez a legérdekesebb regény, amelyet valaha olvasott.

Más műfajokban is kitűnt: Lehetséges versek (1966) és Valószínűleg boldogság (1970) verseskötetei népszerűek hazájában, csakúgy mint a Majdnem tárgy (1978) című novelláskötete. Utazás Portugálián át, 1981 című lírai útinaplója, amelyet hazájáról írt, szintén olvasott és közkedvelt művei közé tartozik. 2008-ban fogott hozzá a blogíráshoz, utolsó kötete, Káin és Ábel bibliai történetének ironikus elbeszélése tavaly jelent meg. A Káin című művének bemutatóján Saramago, aki magát "anarchista kommunistának" hívta, újabb vitát gerjesztett azzal, hogy a bibliát "a rossz erkölcs kézikönyvének" nevezte. Pályája során mintegy harminc regényt, verseskötetet, esszét és színdarabot írt.

Idén tavasszal, májusban még Budapestre készült, de súlyos betegsége megakadályozta utazását. A Vakság és Az elefánt vándorútja című könyve igazi sikerkönyv volt a június eleji könyvhéten - mondta Barna Imre, a Saramago könyveinek többségét magyarul megjelentetett Európa Könyvkiadó igazgatója pénteken az MTI-nek.

Barna Imre kiemelte Saramago személyiségének karitatív, segíteni kész oldalát. Az író a haiti pusztító földrengés után idén januárban például kezdeményezte, hogy Kőtutaj című regényét adják ki újból a világban ott, ahol már megjelent, és az eladásból származó bevételt utalják át a katasztrófa áldozatainak. A Kőtutaj Magyarországon először a Palatinus Kiadónál jelent meg 1986-ban, most pedig az Európa adta ki. Ahogy a kiadó igazgatója megjegyezte, a könyv előállításán dolgozó valamennyi szakember adományozója lett a haitiaknak, mert ingyenmunkát végzett, csakúgy, mint a portugál és a spanyol kiadó.

Saramago egy kis portugál faluban, Azinhagában született 1922. november 16-án. Tanulmányait anyagi okokból félbehagyta, és géplakatosként, később irodákban dolgozott. Irodalmi érdeklődése az iskolában kezdődött, ahol kiváló irodalmi oktatásban részesült. 1959-től kiadóknál és újságoknál dolgozott. 1944-ben megházasodott, egy lánya született. 1969-ben belépett a portugál kommunista pártba, több társadalmi funkciót vállalt, később lapigazgató lett a Diário de Notíciás című napilapnál, ahonnan 1975-ben elbocsátották. Ezután fordításból élt, majd sorra jelentette meg műveit. 1988-ban másodszor is megnősült, egy spanyol újságírónő lett a felesége. A parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat, ezért elhagyta Portugáliát, és a Kanári-szigeteken, Lanzarotén telepedett le, itt élt élete végéig.

"A portugál kultúra egyik nagy alakja volt, halálával kultúránk szegényebb lett" - mondta róla José Sócrates portugál miniszterelnök.