Elhagyta koporsóját Ovidius?

„Naso koporsóját hama elhagyhatná / És a magyar nyelvet jól megtanulhatná, / S Tereus dolgait ebben olvashatná, / Gyöngyösi meggyőzőtt engem, azt mondhatná” – írja Kovásznai Sándor Gyöngyösi István Csalárd Cupido című művéről.

Felesleges lenne találgatni, vajon Ovidius tényleg meghátrálna-e Gyöngyösi tehetségét látva, ha derekasan megtanulna magyarul, ahogy a vers feltételezi, ám az egészen bizonyos, hogy egy virtuális találkozón a két poéta nem lenne közömbös egymás költészetesztétikai gondolkodása és lelkülete iránt. A magyar Ovidiusként is gyakorta emlegetett Gyöngyösi István halálának évfordulóján, július 24-én (immár hagyományosan) a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársai, a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Palóc Társaság közös, familiáris megemlékezésen koszorúzta meg a kiváló barokk költő sírját a csetneki temetőben. A síremléket éppen öt esztendeje sikerült megtalálni és felújítani, s ezáltal a Gyöngyösi-kultusz legfőbb hazai emlékhelyévé tenni. Csetnek valóságos parnasszusi hely, tökéletesen illenek rá Gyöngyösi mitologizáló sorai, melyek szerint: „Parnassus hegyének két magas halmai, / kiken játszadoznak poéták álmai”. A poétai álmok csapongása jól példázza a költő epikus érzékenységét és az antik mitológia iránti fogékonyságát: számára a magyar valóság olykor szinte bohózatba illő képei is antik legitimációt nyerve teremtődnek újjá, s ezáltal képesek belépni az örök mítoszok univerzumába. Kevés ilyen mélyen allegorikus, sokrétegű költészet van, mint épp Gyöngyösié, aki a múlttal való folyamatos párbeszéd révén képes meg-megújuló értelmezésekre provokálni az irodalomtörténészeket. A heroizmus éppúgy sajátja e költészetnek, mint a féktelen humor és a szókimondó érzékiség.

Gyöngyösi költészetének – mely alapjában véve a barokk heroikus költészettel szemben a játékosabb, udvari-gáláns vonulatot képviselte – általános jellemzése után Jankovics József méltatásában mintegy dióhéjban összegezte Gyöngyösi és Csetnek kapcsolatát. Beszédének nem titkolt célja az volt, hogy az általa szolgáltatott adatok segítségével sikerüljön beazonosítani Gyöngyösi csetneki lakóházának helyét. Gyöngyösi életművét a Balassi Kiadó reprezentatív sorozatából ismerheti meg a tudományos eredményekre és az igényes szövegváltozatra fogékony olvasó, melynek szenzációs darabja lesz a költő egybegyűjtött, a források tekintetében máig véglegesen lezáratlan, kiadatlan szövegekben bővelkedő levelezésének publikálása. Kőszeghy Péter, a kiadó igazgatója szintén megtisztelte jelenlétével a közvetlen hangulatú rendezvényt.

Szászi Zoltán beszámolójából kiderült, hogy magánkezdeményezésből elkezdődött egy füleki emlékhely kialakítása is. Gyöngyösi életműve alighanem a 2009-es esztendő egy kiemelt tudományos témája lesz, hiszen a magyar Ovidius, a Murányi Venus halhatatlan költője, ha hihetünk a forrásoknak, 1629-ben látta meg a napvilágot. A rendezvényen idén először az önkormányzat sajnálatos módon nem képviseltette magát. (pa)