Élet a Szigeten zene nélkül

A napi telt ház 95 ezer embert jelent, ennél több jegyet biztonsági okokból nem adnak el. A Sziget infrastruktúrájának fejlődésével és a helyszínek, nézőterek pozicionálásával az utóbbi évek során 65 ezerről tornászták fel ezt a számot a szervezők. A biztonsági személyzet létszámát is ehhez igazítják, és a hatóságoktól is ekkora napi létszámra van rendezvénytartási engedélyük. Idén 1200 biztonsági őr és további 100 rendőr dolgozott a helyszínen, de találkoztunk francia és brit vendégrendőrökkel is, akik kedélyesen beszélgettek az őket felismerő földijeikkel, és úgy feszítettek egyenruhájukban, mint szlovák kollégáik a horvát tengerparton. A funkciójuk is ugyanaz: puszta jelenlétükkel nyugalmat kelteni, otthonos hangulatot teremteni, és azt sugallni, hogy ha bármi történne, akad, aki az anyanyelvünkön a segítségünkre siet.
Egyre népszerűbb az önkéntes munka is, főleg az egyetemisták körében, akiknek nincs pénzük hetijegyre. Naponta hat órát kell dolgozni (terelgetés, útbaigazítás, apróbb kisegítő munkák), a fennmaradó időben pedig lehet bulizni, és mindenkinek van két szabadnapja is. 

„Mondom: go!”
A teljes elégedettséghez részünkről már talán csak annyi hiányzik, hogy az országimázs érdekében találjanak pár olyan biztonsági embert és BKK-dolgozót, akik meg tudják értetni magukat a külföldi fesztiválozókkal – ráadásul tisztelettudóan és vendégszerető módon. Íme, pár eset, saját gyűjtésből. Biztonságiak a HÉV-re várakozó tömegnek: „Go, go! Mondom, go! Hát go már, b*szd meg”. Jegyellenőrök érdeklődő utasoknak, arról, hogy az addig használt metrójegy a HÉV-re nem érvényes, újat kell venniük: „Ticket bad. This no metro, but metro is metro”. Rendőrök, amikor a tömeg vonulásakor pirosra vált a gyalogátkelőnél a lámpa, de a tömeg nem áll meg: „Hé, lámpa! Mondom, lámpa, nem érted?” Biztonságiak a beléptetéskor, érdekesen öltözött illetőnek: „Open bag. Ez is hogy néz már ki, b*szd meg.”

Tarka kínálat
Egy tavalyi felmérés szerint a magyar fiatalok 25 százaléka legalább egyszer járt már a Szigeten, a fővárosiak közül pedig majdnem 53 százalék. (A szlovákiai magyarok számát nehéz megállapítani, mivel sokan Magyarországon vesznek jegyet.) A közönség összetétele alaposan megváltozott, a hetijegyesek 85 százaléka ma már külföldi. Nemcsak a benti árakat alakították hozzájuk, hanem a programkínálatot is. Eltűntek a magyar nyelvű színházi produkciók, irodalmi estek, humorfesztivál, kerekasztal-beszélgetések. Naponta volt viszont angol nyelvű stand up comedy, TED-X előadások, és még a magyar filmeket is angol felirattal vetítették a mozisátorban, meglepően nagy érdeklődés mellett. A színház helyett az univerzális nyelvet „beszélő” táncelőadások, a zenére, vizualitásra épülő művészeti ágak voltak többségben. A Nagy Utcaszínház például mindig sikert arat, annak ellenére, hogy néha egy-egy hatásvadász produkció becsúszik a kínálatba, mint például idén is. Jobban jártak azok, akik a cirkuszi sátrat választották a nagyszínpados koncertek között és után. Itt idén valamennyi előadás világszínvonalú volt, nem találkoztunk hatásvadász elemekkel, megúszós produkciókkal. Egy ideje már nemcsak a szervezők kutatnak a neten, a társulatok menedzserei maguk küldözgetik a látványos videókat, amelyeket azonban óvatosan kell kezelni. A Sziget programigazgatója sokat jár külföldre előadásokat nézni, mert ami a bemutatkozó videón jól mutat, nem biztos, hogy élőben, fesztiválközegben is megállja a helyét. Idén egyértelműen az etióp társulat aratta a legnagyobb sikert, a nyugati cirkuszkultúra számunkra jól ismert elemeinek afrikai hagyományokkal való szellemes kombinálásával. 

A meglepetésfaktor 
Aki pedig napközben is nyitott szemmel járt a terepen, izgalmas, vicces sétáló utcaszínházakba botolhatott, amelyek épp a meglepetésfaktor miatt működnek, felnőttek és gyerekek körében egyaránt. Egyébként egyre többen viszik magukkal a srácaikat, kihasználva, hogy 11 éves korig nem kell jegyet venni nekik. Idén már külön családi kemping is működött a Szigeten. És tényleg volt mit nézni, a díszítések, a mesebeli hatást keltő installációk alaposan megmozgatták a fantáziát. Ez a fesztivál látványvilágában az egyik legizgalmasabb Európában. Idén több mint 100 művészeti alkotás és funkcionális térinstalláció díszítette a területet, 40 kilométernyi fényfüzér és 1000 lampion adott egyedi világítást a fesztiválnak. Láthatóan egyre többet költenek erre a szervezők. 

Egy kis potyapénz
2012-ben vezették be a készpénzmentes fizetést a Szigeten, az elsők között Európában. A rendszer parádésan bevált. Olyannyira, hogy tavaly több mint százmillió forintot hagytak a kártyákon a fesztiválozók – feledékenységből vagy sietségből. A helyszínen feltöltött összeget akkor még csak a rendezvény ideje alatt, személyesen lehetett visszakérni. Idén ez kissé módosult, aki a Sziget-appon keresztül töltötte fel a kártyáját, annak automatikusan visszautálják a maradékot a számlájára. A többiek, akik megspórolták a sorban állást, vegyék úgy, hogy ismét adakoztak egy jó célra.