Elengedni Samko kezét

Egy mentálisan sérült „komárnói” férfi meséli el benne, mi történt vele és a körülötte élőkkel a szocializmus idején. A sorok közül az is kicseng, hogyan súgta be őket tudtán kívül. A könyv pár hete magyarul is napvilágot látott. Ez a huszonegyedik század eddigi legnagyobb szlovák könyvsikere, tizennégy nyelven jelent meg, ön pedig azt mondta a budapesti könyvbemutatón, hogy mostanáig a magyar fordítást várta, mert ezt a könyvet főleg a magyaroknak írta. A főhős sokat foglalkozik azzal, mennyire utálja a magyarokat, mert mindenki utálja őket...Samko Tále legnagyobb vágya, hogy olyan legyen, mint mindenki más. Igyekszik úgy viselkedni és azt gondolni, amit a környezete tesz vagy gondol, ezzel abszurd és félelmetes képet fest a „normális” átlagemberekről. Titkon azt reméltem, a magyarok hamarabb felfedezik ezt a könyvet – valahogy úgy, ahogy a kislány az iskolában titkon azt reméli, hogy a neki tetsző kisfiú rámosolyog. Sőt, meggyőződésem volt, hogy ha egyáltalán lefordítják valamely nyelvre, akkor az a magyar lesz. A történetet a legvadabb mečiari időkben írtam, amikor a szlovák–magyar ellentét Komáromban, a szűkebb környezetemben nagyon éles volt, olyannyira, hogy attól féltem, tényleges fizikai összecsapásokba is torkollhatnak az indulatok. Szerencsére azóta sokat javult a légkör, sőt, úgy veszem észre, mára menő dolog lett tudni magyarul, vagy magyarokkal barátkozni. Más lett az első számú közellenség. Észrevettem, hogy az internetes fórumokon sok szlovák azt hangoztatja, hogy Orbán Viktor a mi érdekeinket is képviseli az új közellenséggel szemben, és hogy majd ő megvéd minket is a migránsoktól. Szerintem mára másképpen lett ismét aktuális ez a könyv, hiszen Kotlebáék ott ülnek a parlamentben, és én nem látok különbséget egy „normális” szlovák fasiszta és a „debil” Samko Tále gondolkodásmódja között...Nincs különbség. Samkóhoz hasonlóan a fasiszták is meg vannak győződve a saját igazukról és tévedhetetlenségükről. És úgy érzik, kötelességük hirdetni ezt a meggyőződést, a közjó érdekében. Nem játsszák meg magukat, őszintén hiszik, amit hirdetnek. Fekete-fehéren gondolkodnak, az embereket felosztják jókra és rosszakra. De hangsúlyozom, akkoriban még nem a fasizmus előretörése aggasztott, hanem a nacionalizmusé. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a dolgok idáig fajulnak Szlovákiában. Az akkori férjem magyar volt, vagyis a lányom félig magyar. És a Komáromi Jókai Színházban dolgoztam, magyar környezetben, úgyhogy a bőrömön éreztem ezt a fajta feszültséget. Valahogy muszáj volt kifejeznem a véleményemet. Ritkaság, hogy egy szellemi fogyatékos negatív hősként szerepeljen. Ebben a könyvben viszont egy alapvetően rosszindulatú ember képe rajzolódik ki, aki tönkreteszi mások életét.Mindent gyűlöl, ami szokatlan, ami kizökkenti őt a napi rutinból. Az állandóságot pedig a felső hatalom megléte jelenti számára, ezért boldogan kiszolgálja a hatalmat. Bűntények tanúja, de semmit sem tesz, hiszen a bűntényeket „azok, ott fent” követték el. Szóval negatív hős. Napjaink túlhajtott politikai korrektségét mutatja, hogy az általunk megkeresett első angol kiadó azt mondta, nagyon tetszik nekik a könyv, de félnek megjelentetni, nehogy az a vád érje őket, hogy csúfot űznek a szellemi fogyatékosokból. Aztán egy másik kiadó jelentette meg angolul, de még jó, hogy nem kellett bocsánatot kérnem, amiért rossz színben tüntettem fel egy fogyatékost. A negyvennégy éves Samko egyébként egy tízéves gyerek szellemi szintjén van, nem kellett speciális iskolába járnia, csak az önálló, szabad gondolkodás esik nehezére. Szóval inkább etikai szempontból fogyatékos. Ön mintha azt is sugallná, hogy Samkót bizonyos fokig a társadalom, illetve szűkebb környezete tette ilyenné azzal, hogy senki sem vette őt emberszámba…Így van. Társadalmon kívülinek tekintik, ő pedig mindenáron bizonyítani akarja, hogy közéjük tartozik. Méghozzá úgy, hogy mindenben utánozza őket. Azt szajkózza, amit tőlük hall, megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartja, amit a tévében mondanak, satöbbi. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon ön egy órán keresztül folyamatosan dedikált, és a regénynek máris nagy visszhangja van Magyarországon.Ennek rendkívüli módon örülök. Tulajdonképpen most érzem úgy, hogy végre elengedhetem Samko kezét, egy életre megszabadulhatok tőle. A siker miatt komoly nyomás nehezedett rám az elmúlt években, úgy éreztem, minden további könyvemet ehhez mérik. Most, hogy végre teljesült a vágyam, és magyarul is olvasható ez a könyv, belekezdhetek valami újba, valami teljesen másba. Sőt, már bele is kezdtem.