Elegáns formák bűvöletében

TALLÓSI BÉLA

„Jan Kukal műgyűjtő és művészeti menedzser húsz kiállítást hozott létre eddig, s ebből a Pozsonyi Városi Galéria számára tizenhetet. Kiállításai intézményünk leglátogatottabb tárlatai voltak – mondta a megnyitó előtt Ivan Jančár, a galéria igazgatója. „Ennek a kiállításnak az elkészítése volt a legigényesebb – fűzte hozzá Jan Kukal. – Különböző csehországi és szlovákiai galériákkal együttműködve több mint egy évig készítettük elő. És mégsem vagyok benne biztos, hogy látogatottságban sikerül majd túlszárnyalnunk azt, amit a 2001-ben a Pálffy-palotában rendezett Mucha-tárlattal értünk el. Arra negyvenezren voltak kíváncsiak.

A szecesszió kifejezés latin eredetű. Maga az irányzat kivonulást, elszakadást jelent a historizmustól és mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt. A szecesszió a 19. század végén és a 20. század elején terjedt el; uralkodóvá vált a festészetben, a szobrászatban, az építészetben, és hatással volt az életstílusra. Csehországban és a mai Szlovákia területén is hatott a művészeti életre, voltak jeles követői. A művészet kincsei – a szecesszió című tárlat a szecessziónak a tájainkra „betört uralmáról” ad képet. A szecessziós stílust mindenki hamar felismeri és azonosítja, jegyei, a nagymértékű stilizálás, a növényi mintákra építő, hullámzó ornamentika, a hangsúlyos, élénk színek alkalmazása azonnal szembetűnő. A szecesszió elutasította az egyenest és a derékszöget. A szecessziós művészeket elsősorban a női test és a virágok kecses, elegáns formái inspirálták.

A pozsonyi kiállítás alapját Alfons Mucha alkotásaiból állították össze, művei külön teremben kaptak helyet. A morvaországi Ivančicéből származó Mucha a művészek akkori Mekkája, Párizs után New Yorkot is meghódította, ahol 1904-ben százezernyi rajongó fogadta őt, s a New York Times különkiadásban ünnepelte érkezését. A mostani pozsonyi tárlaton a művész párizsi korszakából, továbbá New York-i tartózkodása idején, valamint Csehországban alkotott munkáiból egyaránt láthatók. Egyebek közt megtekinthető híres Gismonda-plakátja, amelyet Sarah Bernhardt színésznő kérésére készített el 1894 karácsonyán Párizsban – akkor még mint ismeretlen művész – a Gismonda című színházi előadás plakátjaként. A Gismonda áttörést jelentett Mucha pályáján, meghozta számára a nemzetközi sikert, s a legkeresettebb plakátfestővé tette őt. S ahogy Jan Kukal megfogalmazta, ez a plakát a képzőművészetben megnyitotta a „Mucha-stílus korszakát”, amely több mint két évtizedig uralkodott.

A tárlat anyagában Mednyánszky László és Jaszusch Antal művészete is dominánsan megjelenik (Mednyánszky nagyméretű festményeiből, tájképeiből láthatunk), valamint Martin Benka korai művészetének egy-egy darabja is bekerült a válogatásba.

Összesen tizenhét művész ötvenhat alkotását kínálja a tárlat, ebből huszonhatot magángyűjtőktől kölcsönöztek, s többet első alkalommal állítanak ki.

A művészet kincsei – a szecesszió című tárlatnak 2014-ben folytatását is tervezik, A szecesszió legendás alakjai címmel. A tervek szerint akkor Gustav Klimt, Toulouse-Lautrec és természetesen Mucha plakátjaiból láthatunk majd válogatást.