Egyformán mondjuk, másképp írjuk

Előző alkalommal olyan szavakkal, szószerkezetekkel foglalkoztunk, melyek hangalakjukban hasonlítanak egymásra, ám eltérő a jelentésük. Az ilyeneket paronimáknak nevezzük. Paronimák pl. a magyarban a gondtalan és gondatlan. Gondtalan az, akinek nincs gondja, gondatlan pedig az, aki hanyag, felelőtlen. Most olyan szókészleti elemekről lesz szó, melyek a paronimáknál is nagyobb gondot okoznak a nyelvhasználóknak, legalábbis írásban, mert hangalakjuk azonos ugyan, ám jelentésük némileg eltérő, s ezt a jelentéskülönbséget helyesírásunk sok esetben tükrözi is. Példáinkat a Magyar helyesírási szótárból merítjük.

Az ide vonható szavak egy részében egy konkrétabb jelentésű szószerkezet áll szemben egy átvittebb értelmű összetett szóval. Pl. ha valakinek gyönge a keze, az gyönge kezű – különírva. De ha egy vezető beosztásban lévő emberre mondjuk átvitt értelemben, hogy gyöngekezű, vagyis erélytelen, az egész alakulatot egybe kell írni. Hasonlóképpen ha a bal kezünkkel fogunk meg valamit, bal fogásról beszélünk, különírva; ha viszont baklövést követünk el, arra azt mondjuk: balfogás volt, s a két tagot egybeírjuk.

Más testrészekkel is alakultak ilyen átvitt jelentésű összetett szavak. Akinek jó a szeme, azt mondjuk rá, hogy éles a látása, ez az állapot pedig éles látás, különírva. Ha viszont valaki jól meglátja a dolgok lényegét, éleslátásról tehet tanúbizonyságot (egybeírva) esetleg akkor is, ha tízdioptriás szemüveget visel. S még egy példa a testrészek köréből: a nagy mellű szerkezetet különírva szó szerint értelmezzük, s nagy mellbőségű személyt értünk rajta; átvitt értelemben a pöffeszkedő emberre mondjuk, hogy nagymellű. Az ilyen ember gyakran a mellét veri, vagyis henceg, kérkedik. Természetesen a mellét veri szerkezetet átvitt értelme ellenére különírjuk.

Nemcsak a tárgyas szerkezeteket írjuk külön akkor is, ha átvitt értelműek, hanem a jelzős szerkezetek egy részét is. Pl. a mézes beszédű szerkezetet külön kell írni, pedig átvitt értelemben használjuk jelzőként a túlzóan kedveskedő beszédű vagy hízelgő emberre. Az ilyen beszéd a mézesmázos vagy mézesmázas jelzővel is jellemezhető. Ebbe a témakörbe tartozik még a szintén átvitt értelmű (és egybeírt) mézesmadzag szó, melyet főként az elhúzza valakinek a szája előtt a mézesmadzagot szólásban használunk, amikor valaki csábító, de teljesíthetetlen vagy komolytalan ígéretet tesz.

Az azonos hangalakú, de eltérő helyesírású szavak, ill. szerkezetek közt olyanok is vannak, melyekben az egybeírt változat műszó jellegű, a különírt pedig többé-kevésbé alkalmi szószerkezet. Pl. apróbirtoknak az egy holdnál kisebb mezőgazdasági földterületet nevezzük, ezzel szemben az apró birtok mint alkalmi szerkezet egyszerűen kisebb földterületet jelent, minden pontosabb meghatározás nélkül. A zöldpaprika – egybeírva – egy bizonyos paprikafajta; ezzel szemben a zöld paprika egyszerűen zöld színű paprika, fajtájától függetlenül.

Olykor a műszóként használt összetett szó és a szószerkezet között nagyobb a jelentéskülönbség. Pl. a hidegkonyha nemcsak helyiség, hanem hideg ételek elkészítésének módja is; ezzel szemben a különírt hideg konyha olyan főzőhelyiség, ahol hideg van. Vagy pl. a balszárny vagy jobbszárny egybeírva politikatudományi kifejezések, és semmi közük a madárvilághoz: a különírt bal szárny és jobb szárny viszont madártestrész (vagy repülőgéprész). Az említett politikatudományi műszavak egybeírásának oka, hogy azok átvitt értelműek.

Sajnos nem minden esetben érvényes az a szabály, hogy a „szó szerinti” jelentésben használt alakulatot külön kell írni, az átvitt értelműt, ill. műszóként használtat pedig egybe. Pl. a Magyar helyesírási szótár szerint a nyersarany szó egybeírandó, a nyers hozam kifejezés viszont külön, pedig a nyers hozam átvittebb értelmű az előzőnél, s ráadásul egyértelműen műszó jellegű is.

Érdekes jelenség még, hogy bizonyos egybeírt alakok szabályszerűen „széthasadnak”, hogyha jelzői részüket egy újabb tag teszi szűkebb, pontosabb jelentésűvé. Például a hajtószíj mint szakszó egybeírandó, ugyanakkor a kerékhajtó szíj már szószerkezetnek minősül, melyben a szíj-at külön kell írni.

www.gramma.sk