Egy széken ül és elmélkedik

Az író párbeszédre hívja az olvasót: beszélgetőtársat vár a másik, üresen hagyott karosszékbeA szerző felvételeA csikorgó hideg ellenére több százan jelentek meg az ünnepségen, és bár a hangulatra a balul sikerült magyarországi népszavazás jócskán rányomta a bélyegét, a kassaiak többsége saját ünnepének tekintette a szoboravatást. A tömegben szlovák nemzetiségűek is szép számmal voltak, és bár ők egyelőre nemigen ismerik Márai műveit, érdeklődve hallgatták az író munkásságáról és szellemiségéről szóló méltatásokat. A Halotti Beszéd című Márai-vers szlovákul is elhangzott, a főpolgármester pedig kijelentette, hogy örömmel ül le a mesterrel szembeni székre. Ez a bronzszobor ugyanis rendhagyónak számít: egy széken ülve a töprengő Márait ábrázolja, és úgy is értelmezhető, hogy az író párbeszédre hívja az olvasót, beszélgetőtársat vár a másik, üresen hagyott karosszékbe.

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor a Magyar Köztársaság akkori kassai főkonzulja, Varga György fejében megfogant az ötlet, hogy Márai megérdemelne egy szobrot szülővárosában. Magánszemélyként, illetve irodalommal foglalkozó emberként gyűjtést kezdeményezett, és a cél érdekében egyesítette a helyi magyar szervezeteket, közéleti személyiségeket. „Sikerült az ügynek megnyerni Szili Katalint, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnökét is, akinek közbenjárására a magyar kulturális kormányzattól anyagi támogatás is érkezett. Rajta kívül Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, sőt Zdenko Trebuľa kassai főpolgármester is vállalta a fővédnökséget a szobor felett” – számolt be az előkészületekről Varga György, aki a következőképpen sommázta a szobor alkotója körül lapunkban kirobbant botrányt. „A szobroknak nincs világnézetük, csak a szobrászoknak van. Nekem lényegében tetszik ez az alkotás”. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédében szintén kitért a pályaművek elbírálásának módját és Gáspár Péter szobrászművész kommunista múltját firtató cikkekre, mondván, itt az idő, hogy a vita egyszer s mindenkorra lezáruljon.

Ahogy a győztes pályamű kiválasztása, a szobor avatása, azaz Márai hazatérése sem volt zökkenőmentes, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményével elégedetlenek egy csoportja ugyanis hátraarcot vezényelt Szili Katalin beszéde alatt, illetve tiltakozó transzparenseket mutattak fel. A főszervező Csala Kornélia szerint Márai ezt nem érdemelte meg. „Ha ezek az emberek külön tüntetést rendeztek volna a konzulátus előtt, én is ott lettem volna. Sajnálatos, hogy pont olyanok szervezkedtek, akik semmit sem segítettek a szoborállítás körüli munkában. Ráadásul nem követik a magyar belpolitikai eseményeket sem, különben tudnák, hogy Szili Katalin volt az, aki saját pártjával szemben is állást foglalt a kettős állampolgárság mellett. Jelentős érdeme van abban is, hogy ez a szobor most itt áll” – jelentette ki a helyi Magyar Közösségi Ház elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy a gyűjtés során magánszemélyektől összesen 341 466 korona érkezett, a legtöbb pénzt Varga József nyugdíjas mérnök adományozta. A kormányhivataltól 600 ezer korona érkezett, a rimaszombati Simonyi Alapítványtól pedig 25 ezer korona. Szili Katalin közbenjárására a Kulturális Alapprogram 2,5 millió forinttal támogatta a kezdeményezést, ebből a pénzből fedezték az öntést.

A Márai-emlékháztól nem messze, a Fegyverház utca, a Bástya utca és a Mészáros utca kereszteződésében, a Fő utca közvetlen közelében tehát szombattól új szobor áll, illetve ül: a leghíresebb kassai polgár szobra, aki iránt nemcsak a világ számos országában, hanem végre szülővárosában is egyre nagyobb az érdeklődés.

Az avatóünnepséget közel egyhetes rendezvénysorozat előzte meg, az író műveiből rendezett 24 órás felolvasással a középfokú ipariskolában, többnyelvű felolvasással a Nemzeti Kisebbségek Klubjában, valamint vetítéssel egybekötött előadással a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársának jóvoltából. Az érdeklődők így kellően ráhangolódhattak a szoboravató ünnepségre, és számba vehették azokat az értékeket, amelyeket az emigrációba kényszerült, és évtizedekig méltatlanul hallgatásra kényszerített író örökül hagyott a mai kassai polgároknak.