Egy Oscar-díjas a zálogházban

Először is azért, mert sem Cannes, sem Berlin, sem Velence, hogy csak az európai seregszemléket vegyük példaként, nem ápol ilyenfajta hagyományt. A kilencvenes évek első felében megújult Karlovy Vary-i fesztivál szervezői ugyanis azt találták ki: minden évben készüljön egy rövidke film, egy kedves, ironikus, aprócska történetet hordozó klip azzal a művésszel, aki előző évben kapta meg e rangos elismerést. Így lett az ötletből az évek során egy egészen kivételes kis filmfüzér, amelynek tizenötödik gyöngyszeme (Milos Forman, Jiří Menzel, Věra Chytilová, Zdeněk Svěrák, Otakar Vávra, Josef Somr, Miroslav Ondříček, Danny DeVito, Harvey Keitel, John Malkovich, Andy García, Jude Law, Helen Mirren és Mel Gibson után) A régi város tavaly télen Oscar-díjat, nyáron Karlovy Varyban pedig Kristályglóbuszt kapott főszereplője, Casey Affleck lett. A kisebbik Affleck, Ben öccse, aki ugyanolyan jó színész, mint az ugyancsak Oscar-díjas bátyja.

Ivan Zachariášt, a klipek rendezőjét évek óta a legnevesebb külföldi reklámcégek foglalkoztatják. Kinti elfoglaltságai miatt Csehországban ritkán vállal munkát, a fesztivál felkéréséből azonban presztízskérdést csinál. Pontosan átgondolt, rövid idő alatt leforgatott, szellemes klipjeivel a külföldi kritikusok elismerését is rendre elnyeri. A nemrég elhunyt Milos Forman például a díjjal zúzza porrá mindennapi gyógyszeradagját. Jiří Menzel a kristálygömbön keresztül csodálja fiatal házvezetőnőjének szép, kerek idomait. DeVito félálmában a díjjal veri szét szállodai szobájában a vadul csörgő telefont. Andy García kulcs híján a kapuzárat teszi tönkre a Kristályglóbusszal, hogy bejusson végre a házába. Helen Mirren valami rémeset álmodik: az ágy felett a polcon megmozdul az üveglány. Mel Gibson lakásából betörők vinnék el a szobrocskát, ha nem ébredne fel a furcsa neszekre. Harvey Keitel a lábfejét fájlalja, mert ráesett a nem éppen pehelykönnyű elismerés. Minden díjazottnak megvan a maga humoros sztorija.

Casey Affleck kezében mostoha sors vár a szépséges üveglányra. Az ő klipje sikerült talán a legeslegjobban az összes közül. Ezt maga Ivan Zachariáš állítja, aki nemegyszer került már nehéz helyzetbe a díjazottakkal. Az otthoniakkal könnyű dolga van, hiszen bármikor elérhetők, a forgatás sokkal egyszerűbb velük, mint a külföldi sztárokkal. Őket egy egész menedzseri gépezettel kell egyeztetni, a forgatás helyszínét előre le kell foglalni, s van, aki csak pár órát ad a lebonyolításra, hiszen egyetlen dollárt sem kap érte. Egy napnál tovább még senki nem állt a kéttagú stáb (rendező, operatőr) rendelkezésére. Casey Affleckkel mindenben gyorsan megegyeztek. (Ellenben Antonio Banderasszal vagy John Travoltával még mindig nem tudtak zöld ágra vergődni.) Hollywood északi részén lezártak egy hosszabb útszakaszt, amelyen a történet szerint éppen pénzszűkében lévő színész kocsijában ülve egy eldugott zálogház felé tart. Régóta porosodó, használaton kívüli kézi kameráját, pár videokazettáját adná be, plusz a Karlovy Varyból hozott Kristályglóbuszt. Zsémbes nyanya a tulaj. (Sandy Martin, az Oscarral jutalmazott Három óriásplakát Ebbing határában című film egyik szereplője játssza pompásan.) Casey kicuccol a pultra, takarított, pakolgatott otthon, ezekre a dolgokra már nincs szüksége, mondja, szívesen túladna rajtuk. Az asszony csak bámul, a fickó szemmel láthatóan imponál neki, egyedül a Kristályglóbusszal van elakadása. Fel is mutat az egyik polcra: „Tessék, van már belőle három, a kutyának sem kell!” Az asszony sajnálja, Casey már az utcán, és egy laza mozdulattal a terepjárója rakterébe hajítja a szobrot.

Ennyi a történet fekete-fehérben. A kész filmet a színész is látta, s csak annyit mondott: „Awesome!” Ami magyarul annyit jelent: tök jó.

„Öröm volt vele forgatni – mondja Ivan Zachariáš. – Minden kelléket otthonról hozott, hogy azzal se legyen gondunk. Olyan volt az a nap vele, mintha sörözni mentünk volna. Ő is lelkesen csinálta végig, mert úgy érezte, ennyivel tartozik a fesztiválnak, amelyet elsőre megszeretett.”