Egy hétpróbás monográfia

A gratulálók és az ünnepelt: Koncsol László, Turczel Lajos és Czimbalmosné Molnár ÉvaA Magyar Intézet felvételeSzeberényi Zoltán Turczel Lajosról írt kismonográfiájának bemutatóján nem csupán a szerző és művének főszereplője, hanem Barak László, a kötetet megjelentető NAP Kiadó igazgatója, valamint Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója is jelen volt. Ez utóbbi Turczel tanár úr legutóbbi kötetének gondozójaként. A könyv Viszszatekintések a szlovákiai magyar kisebbségi lét első szakaszára címmel jelent meg, és az idei budapesti Ünnepi Könyvhét katalógusában is szerepelt.

A Turczel-monográfia ismertetése előtt Koncsol László – aki a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága elnökeként a rendezvénysorozat állandó házigazdája – Barak Lászlónak adott szót, hogy dióhéjban ismertesse a kiadó tevékenységét. Erre ugyanis – mint kiderült – Barak Lászlónak Pozsonyban először nyílt lehetősége. Koncsol László ugyan azt ígérte, hogy a kiadó igazgatója töviről hegyire beszámol a könyvműhely múltjáról, jelenéről és jövőjéről, ám Barak László tartotta magát ahhoz a mondáshoz, hogy „aki szereti a pástétomot, az ne nézze meg, hogyan készül”. Vagyis nem tett mindent „közkinccsé”, ám a jelenlévők ennek ellenére plasztikus képet kaptak nem csupán a kiadó születéséről, az ahhoz vezető eseményekről, hanem a költő, publicista – ezenkívül lap-, kiadó- és pártalapító, „véletlenül forradalmárrá lett” – Barak László eddigi mozgalmas pályafutásáról is. A NAP Kiadó elsősorban a kortárs szlovákiai magyar szerzők kéziratainak kiadását tekinti feladatának. A szépirodalmon kívül tényirodalommal, és ismeretterjesztő irodalommal is foglalkozik. Eddigi legnagyobb könyvsikere is ez utóbbi kategóriához fűződik: a Magyar Tálentum sorozatban megjelent Nobel-díjas magyarok először 1993-ban látott napvilágot, s azóta már három kiadást ért meg. Nem kevésbé fontos természetesen a NAP Műhely sorozata sem, amelyben irodalmunk olyan személyiségeiről jelent meg ez ideig monográfia, mint Koncsol László, Zs. Nagy Lajos, Duba Gyula és Ozsvald Árpád. Barak László elmondta, nagy megtiszteltetés volt számukra, hogy megjelentethették a Turczel-monográfiát. Mi pedig hozzátehetjük, hogy a NAP Kiadó révén egy minden túlzás nélkül nagyon fontosnak nevezhető, hiánypótló mű látott napvilágot.

Szeberényi Zoltán azokat a motivációkat osztotta meg a közönséggel, amelyek a monográfia megírására késztették: „Többféle motiváció révén született. Az első és legfontosabb motiváció ennek az életműnek a nagysága és társadalmi súlya, amely megkerülhetetlen a mi kulturális életünkben és kultúránk történetében. A másik a tanítványi hála. Turczel Lajos tanárom volt a Pedagógiai Főiskolán. Igaz, kevés puskaport éreztem a tarsolyomban ahhoz, hogy ehhez az életműhöz hozzáfogjak, de rettenetesen bosszantott az a körülmény, hogy egyre-másra jelennek meg kismonográfiák a tanítványairól, és róla, a szellemi irányítójukról nem. Hát megpróbálkoztam vele.”

A szerző rávilágított a nehézségekre is, s mint mondta, a monográfia megírását akár hétpróbának is nevezhetné, mert ha valaki Turczel Lajos életművét szeretné feldolgozni, ahhoz jogásznak, jogtörténésznek, sajtótörténésznek, történésznek, és még minden egyébnek kell lennie. „Ettől függetlenül úgy érzem azonban – jegyezte meg –, hogy minden olyan problémával, amelynek Turczellel kapcsolatban ismertnek kell lennie, legalábbis érintőlegesen foglalkoztam.” Külön kiemelte a hatalmas életmű sokrétűségét, és annak a reményének adott hangot, hogy a monográfia inspirálni fog valakit arra, hogy a tanár úr életművét még egyszer alaposan átnézze, és arra a mérlegre tegye, amelyet valójában megérdemel. „Merem állítani – mondta Szeberényi Zoltán –, hogy sokkal jelentősebb az életműve, mint Fábry Zoltáné, akiből megpróbáltunk egy időben idolt csinálni, holott már senki nem olvassa őt. Vagy legalábbis nagyon kevesen.”

Azok, akik jelen voltak az esten, meggyőződhettek róla, hogy Turczel tanár úr, akik tanári nemzedékek egész sorát nevelte fel, akinek nevéhez számos irodalomtörténeti mű fűződik, s aki mára fogalommá lett a hazai magyarság körében, semmit sem veszített abból a hévből, abból a hivatása iránti lelkesedésből és elkötelezettségből, valamint abból az érzékletes előadásmódból, amely pályafutása hosszú évtizedei alatt jellemezte. Amikor Koncsol László arról faggatta, mely művét tartja a legfontosabbnak, percnyi gondolkodás nélkül a Két kor mezsgyéjén című munkáját jelölte meg, amely az első csehszlovák köztársaság magyarsága szellemi, kulturális életéről ad kimerítő képet. Mert a háború utáni – Turczel tanár úr szavai szerint – kétségbeesett korszakban menteni szerette volna, ami menthető, s a nem is olyan régi múlt pozitív példáira irányítva a figyelmet a kiútkeresést, a szlovákiai magyarság újbóli magára találását szerette volna a maga eszközeivel segíteni.

A meglepetés az est végén egyebek egy tekintélyes súlyú, könyv alakú torta, hatalmas virágcsokrok és köszöntők formájában érkezett meg. Turczel Lajost, aki a közelmúltban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját, Czimbalmosné Molnár Éva, az intézet igazgatója és Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság nagykövetségének titkára köszöntötte. Koncsol László, aki a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága nevében gratulált az ünnepeltnek, kénytelen volt némileg módosítani köszöntőjét, mivel Turczel tanár úr hevesen tiltakozott a dicséret ellen, mondván, csak pironkodna közben. Koncsol László kiváló házigazdaként ezúttal is feltalálta magát, és az „érdemeket mérlegre téve” méltatta Turczel Lajos pályafutását.