Egy esztendő sommázása

Már a legkisebb közösségekben is működnek éneklőcsoportok és hagyományőrzőkDömötör Ede illusztrációs felvétele Se szeri, se száma a sikeres rendezvényeknek, mindent felsorolni lehetetlen, így csak azokat említjük, amelyek Boda Ferenc titkár szerint is megkerülhetetlenek. Ilyen az évről évre színvonalasabb Szepsi Csombor Márton Napok rendezvénysorozata, amely a helyiek szerint mára kiérdemelte az országos figyelmet, azaz hivatalosan is országos Csemadok-rendezvénnyé kellene nyilvánítani. A nyár elején megvalósult Csereháti Gyermek és Ifjúsági Napok az ifjú tehetségeknek, a járási dal- és táncünnepély pedig a nótás kedvűeknek és a táncos lábúaknak hivatott teret biztosítani. Az egykori somodi nyári művelődési tábor néhány éve új helyszínre, Jászóra költözött, és a nyári egyetem résztvevőinek állítása szerint mára Közép-Európa egyik legszínvonalasabb magyar rendezvényévé nőtte ki magát. A tavalyi tábor minden eddiginél színvonalasabbnak bizonyult, már csak a faházak komfortszintjét kellene emelni egy kiadós pókhálótlanítással és rovarirtással. Tavaly ünnepelte alapításának 50. évfordulóját a nagyidai Ilosvay Selymes Péter néptáncegyüttes, egy fergeteges, háromnapos fesztivállal. Tornaújfalun párját ritkító tájházat hoztak létre szinte a semmiből, Makrancon pedig megrendezték a Makranci Nyarat. Szepsi és Buzita nevétől novemberben volt hangos a hazai magyar sajtó. A Falusi Színjátszók Országos Fesztiváljának rendkívül kedvező volt a visszhangja, a bemutatott előadások színvonala és a szervezés minősége egyaránt felülmúlta az előző évi, ugyancsak figyelemre méltó szintet. Az elmondottakat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Szlovák Televízió magyar szerkesztősége, bevált gyakorlatától eltérően, örömmel teret adott a szepsi városi televízió félórás fesztivál-összefoglalójának, megspórolva a kiszállást. Ha már itt tartunk, nem hagyhatjuk ki a helyiek óhaját, akik szívesen látnák gyakrabban a magyar szerkesztőség munkatársait, és nem csak új receptek bemutatása kapcsán. Sajnos a tévések ritkán bukkannak fel kameráikkal a keleti végeken, ezért sokszor színvonalas rendezvények maradnak publicitás nélkül.

A Kassai-környéki Területi Választmány az utóbbi években számos külföldi kapcsolatot épített ki, gyakoriak a cserefellépések, az idei budapesti búcsúra pedig száztagú kulturális küldöttséget hívtak meg a vidék képviseletében. Buzitán újabban rendszeresen rendeznek történelmi, irodalmi, egyházi témákat felölelő ismeretterjesztő előadásokat, amelyeken nagyven-ötven fős hallgatóság is összegyűlik. Boda Ferenc területi választmányi titkár szerint az előadók más községekbe is bátran ellátogathatnának. Boda azt is fontosnak tartja, hogy megtalálják az utat azokhoz, akik „önhibájukon kívül” szlovák tanítási nyelvű iskolában végeztek, ám érdeklődnek a magyar kultúra iránt, azaz asszimilálódásuk még megállítható. A Szepsi melletti Makranc község jó példa a folyamatok megfordíthatóságára: a tavalyi népszámlálást követően, kisebb csodaszámba menően, 8-ról 35 százalékra ugrott a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma. A járás egészére nézve az adatok már elszomorítóbbak: 1991-hez képest csaknem húsz százalékkal kevesebben vallották magukat magyarnak. Köteles László, a Csemadok országos alelnöke szerint ezért részben a magyar társadalmi és közművelődési szövetséget terheli felelősség. „A Csemadok mozgósító ereje az utóbbi időszakban lényegesen csökkent. A népszámlálást megelőzően minden szinten sokkal masszívabb propagandát kellett volna kifejtenünk. A kilencvenes években többször is képesek voltunk összefogni, mozgósítani az erőinket, sokkal aktívabban léptünk fel.”

Az országos alelnök az ülésen kifejtette azt is, hogy a kérdést illetően Magyarország felelőssége sem elhanyagolható. Az elmúlt húsz évben nem tudták elérni, hogy a Csemadok-titkárok valamilyen formában anyagi juttatást kapjanak Magyarországtól. Ezek az emberek a levegőben lógtak, az állam kényének-kedvének kiszolgáltatottan, méltó anyagi megbecsülés nélkül. „Többször fordultunk a magyarországi illetékesekhez azzal a kéréssel, hogy tíz-tizenöt alkalmazott bérét részben vagy teljes egészében biztosítsák, hiszen olyan emberekről volt szó, akik az egyetemes magyar kultúrát szolgálják. Ez nem történt meg, mostanában viszont nagyságrendekkel nagyobb összegeket költenek el más célokra. A népszámláláskor annak a folyamatos munkának a hiányát éreztük, amelyek ezeknek az alulfizetett embereknek kellett volna végezniük” – mondta Köteles.

A szepsi összejövetelen szó volt arról is, hogy a szervezet munkáját áttekinthetőbbé kellene tenni, ez pedig feszesebb szervezést igényel. A belső kontroll, a kölcsönös ellenőrzés hiánya Köteles László szerint abból következik, hogy az új alapszabályzat eléggé önállóvá tette a területi választmányokat, illetve az alapszervezeteket. A hatékonyság hiányát a népszámlálás adatai is bizonyították.

A Kassa-környéki Területi Választmány tavaly nyolcvan százalékban sikeresen valósította meg a cselekvési programban szereplő pontokat. Már a legkisebb közösségekben is működnek éneklőcsoportok és hagyományőrzők, a bevételi forrásokat egyre többen igyekeznek pályázatok útján és szponzorok segítségével biztosítani. Fontosnak tartják a magyar nemzeti emléknapok és ünnepek méltó megünneplését, ennek érdekében minden réteget igyekeznek megszólítani. 2002-ben ugyan nem terveznek új rendezvényeket, az eddigi hagyományokat azonban mindenképp folytatni kívánják. Valamennyi rendezvényük arra irányul, hogy megőrizzék az egységes és oszthatatlan nemzeti kultúrát, történelmet, szellemiséget és értékeket.