Egy este a nemekről és az egyetem lényegéről

Hadas Miklós az egyik legnagyobb hatású magyar szociológus. Párizsban Pierre Bourdieu tanítványa volt, később vendégtanárként megfordult Párizsban, Nürnbergben, Coimbrában, Glasgow-ban. Tavaly ő volt a Selye János Egyetem induló szociológia tanszékének első vezetője, majd a tanév végén távozott Komáromból. A budapesti Corvinuson ad elő. A társadalmi nemekkel, azon belül férfikutatással, továbbá sportszociológiával foglalkozik, a sajtóban, a tévében is rendszeresen hozzászól közéleti kérdésekhez. Több kötet szerzője (pl.: A férfiasság kódjai, A modern férfi születése), a Replika című társadalomtudományi folyóirat alapítója. Budapesten és Ipolyvisken él.

 Az alábbiakban a késő estébe nyúlt eszmecserén felmerült fontosabb témákból szemezgetünk. Mi is a társadalmi nem? Mit lehet tenni a mélyszegénység felszámolásáért? Hol tart, merre tart a Selye Egyetem? A világ, ahogy Hadas Miklós látja – egyes szám első személyben. A genderrőlA gender – elég szerencsétlen magyar fordításban – a társadalmi nemet jelenti, amit szembeállítunk a biológiai nemmel, azokkal az adottságokkal, amelyek biológiailag határoznak meg minket – tehát hogy férfinak vagy nőnek születünk. Az, hogy miként viselkedünk férfiként és nőként, nem biolólógiai meghatározottság, hanem mindig a társadalmi körülmények, az abból adódó szocializáció függvénye. A 20. század végére, a 21. század elejére korántsem magától értetődő, hogy a férfi és a férfias, a női és a nőies, illetve a férfi és a maszkulin, a női és a feminin egybeesik. Elsajátíthatnak nők is maszkulin, hegemón, elnyomó, harcos viselkedésmintákat, miképpen a férfiak is lehetnek femininek. A nőgyógyászatrólA magyar nőgyógyászati gyakorlat a reflektálatlan férfihatalom tipikus példája. Az a cikk, amelyből Jóska a beszélgetés elején idézett, arról szól, hogy a férfi nőgyógyászok a saját sebészi praxisuk igényeiből kiindulva, intézményesítve vágják fel a női testet, szemben a bábai modellel, amelyet Geréb Ágnesék képviselnek, és amelyet a férfiak uralta nőgyógyász szakma nagyon durván lenyom. Agresszív, behatoló módon viselkednek a nőkkel. Úgy fektetik le a nőt, ahogy az az orvosnak kényelmes. Egy nőgyógyász nem guggol vagy térdel le egy nőhöz – a férfi egyenes derékkal áll. Többen feltették a kérdést: akkor mi van a nőnemű nőgyógyászokkal? Sok esetben a nőnemű nőgyógyász még keményebben viselkedik, még elszántabban érvényesíti a sebészi eljárásokat, például a császármetszést, mert így próbál megfelelni a férfiuralom elvárásainak. Mindaddig így lesz, amíg a női nőgyógyászok aránya nem ér el egy kritikus tömeget – legalább egyharmadnyit. Összefoglalva: nem maga a nőgyógyász neme határozza meg, miként fog viselkedni, a viselkedésminták a társadalmi elvárásoknak való megfelelés alapján határozhatók meg. Fontosnak tartom, hogy kiálljak például Geréb Ágnes mellett, hogy megbontsam, dekonstruáljam, szétverjem a férfiuralomból származó, nem kívánatos intézményeket és társadalmi viszonylatokat. A nemi kvótákrólElgondolkodtató, mennyire egyenlőtlenül oszlik meg a hatalom a nemek között. Elvétve fordul elő, hogy egyházi szervezetben, társadalmi intézményben női vezetőt találunk, a politikát nem is említem. Pedig az EU rá fogja kényszeríteni a szabályozást, a nemi kvótákat a tagországokra – olyan nemi egyenlőségi politika körvonalazódik az unióban, amely a legkülönfélébb testületekben, pl. a vállalati igazgatótanácsokban is elő fogja írni, hogy 40 százalék legyen az egyik nem aránya. Mellesleg: nemegy skandináv kormányban most már inkább úgy merül fel az esélyegyenlőség problémája, hogy a férfiak aránya is elérje a 40 százalékot. Kétségtelen, a hatvanas-hetvenes években Svédországban sem volt meg a nőkben az az igény, hogy részt vegyenek a vezető testületekben. Nem jutottak el oda, hogy az oktatási rendszerben megszerezzék azt a tudást, amely szinte magától értetődővé teszi, hogy bekapcsolódjanak ezeknek a testületeknek a munkájába. Mihelyst a nők megjelentek a felsőoktatásban, beszivárogtak a különböző szakmákba, természetes igényükké vált, hogy éljenek a kvóta adta lehetőségekkel. Számos kutatás alátámasztja, hogy azok a piaci testületek – például vállalatok igazgatótanácsára gondolok –, ahol a nők aránya nagyobb volt, olyan döntéseket hoztak, amelyek kisebb kockázattal jártak, harmonikusabb vállalati-szervezeti modellt valósítottak meg, hosszabb távon magasabb profitot eredményeztek a cég számára. A gondoskodó, elfogadó női viselkedésmód érvényesülni tudott a harcos, versengő, férfias diszpozíciókkal szemben. Mesterem, Bourdieu egyik alaptétele, hogy mi, férfiak az élet különböző területein olyan viselkedést mutatunk, amelynek határeseti formája a háború. Olyan játszmákat folytatunk, amelyekben győzünk vagy vesztünk, pusztítunk vagy elpusztulunk. Hogy jobb az a világ, amelyben a feminin diszpozíciók is intézményesülhetnek, abban biztos vagyok. A 40 százalékos kvóta nem azt jelenti, hogy holnaptól megváltoznak az arányok, de efelé haladunk. Az intézkedés az üvegplafon ellen irányul. Az üvegplafon kemény törvény az egész nyugati világban: van egy láthatatlan plafon, amin a nő nem léphet túl. Lehet ugyanolyan diplomája, akár jobb eredményei, mégis, a karrierje elakad, és a vezető pozíciókba nagyobb eséllyel kerülnek be férfiak. Optimista vagyok: a 19-20. század története bizonyítja, hogy meg tudjuk változtatni azokat a viszonylatrendszereket, amelyeket évszázadokon keresztül természettől meghatározottnak véltünk. Ma már elfogadjuk, hogy megfoghatjuk a lapátot, hogy női főnökünk van, hogy a partnernőnk szexuális igényeit kielégítjük… A mélyszegénységrőlHogy mi foglalkoztat most? Elegem van abból, hogy szociológusként elemzek, beszélek, és nem fordítom át a gyakorlatba mindazt a tudást, akaratot, erkölcsiséget, amivel rendelkezem. Közben lépten-nyomon szembesülök a mélyszegénység egészen pokoli formáival. Magyarországon, de Kelet-Szlovákiában is. Ezért most egy olyan hálózatot próbálok gründolni, amely a mélyszegénység ellen tevő szervezeteket segíti. Nem tudom, a jelenlevők közül ki hallott például a biobrikett-programról. A biobrikett az a hulladék, amelyet nyáron, aratás után össze lehet szedni a földeken. Abból lehet préselni, szeletelni olyan tüzelőanyagot, amely télen megfelelő kályhában elégethető. Végeztünk költséghatékonysági számításokat, az jött ki, hogy egy nyári hónap alatt 15–20 ember meg tudja termelni egy 300 fős gettó teljes téli tüzelőanyag-szükségletét. Magyarországon 33 hátrányos helyzetű kistérség van. Kályhával, szeletelőmasinával 200 millió forint lenne a projekt költsége, ami nevetséges összeg a költségvetés szintjén. Ennyiből megoldható az összes szegregátum fűtése. Számtalan helyen vannak ilyen jó példák, de az aktorok nem tudnak egymásról. Van olyan cigánytelep, ahol 23 különböző szervezet tevékenykedik, a máltai szeretetszolgálattól kezdve a gyámügyön át a civilekig, de nem hangolják össze a munkájukat. Rengeteg tevékenység a semmibe vész. Olyan hálózatot tervezek, amelyben a résztvevők tudnak egymásról, kapcsolatba léphetnek egymással, átvehetik a jó gyakorlatot. A Selye EgyetemrőlNagyon örültem, hogy lehetőséget kaptam a szociológia tanszék megszervezésére Komáromban. Megpróbáltam egy valóban európai szintű képzési programot létrehozni, sok energiát fektettem a diákok toborzásába, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésébe, a kutatások megszervezésébe. De azt éreztem, hogy ez a fajta tevékenység kevésbé kívánatos itt, ebben a közegben. Megdöbbenésemre azzal szembesültem, hogy a tanszékvezetői pozíciómra kiírták a pályázatot, engem pedig elfelejtettek tájékoztatni. Ennek ellenére beadtam a pályázatot, meg is hallgatott a bizottság, de senki sem támogatott – ami egyértelművé tette számomra, hogy idegen test vagyok itt. Ez idén februárban történt, a diákok érdekében végigcsináltam a tanévet, de eldöntöttem, hogy távozom. Azt gondolom, a Selye Egyetem nem felel meg annak a modellnek, amely az általam eddig látott valamennyi egyetemet jellemezte. Mert mi az egyetem lényege? Véleményem szerint a tudásmegosztás, az interdiszciplinaritás, az alkotói szabadság, a rugalmasság, a nemzetközi szellemiség, a professzori szabadság intézményesülése, az autonómia elvének az érvényesülése. Az volt a benyomásom, hogy a Selye Egyetemen a hierarchikus hatalmi pozíció übereli a szakmai kompetenciát. Egyre többször jutott eszembe itt, Komáromban a hetvenes évekbeli magyarországi tanítási tapasztalatom. Eredetileg magyar–ének szakos tanár voltam, egy évet tanítottam Kőbányán, egy gettóiskolában, a hetvenes évek kommunizmusában. Tulajdonképpen a szervezeti modell, a hatalmi hierarchia érvényesülése, a felsőbb döntés, az ellenőrzés, a megfigyelés, a felügyelet, a büntetés, a bizalomhiány eléggé hasonló módon jelent meg ezen az egyetemen. Harmincéves oktatói pályám során soha nem kaptam fegyelmit – itt a harmadik hónapban megvolt, mert nem vettem részt az egyetem számítógépes rendszerének szlovák nyelvű elsajátítását célzó, péntek reggelre rakott ülésen. Az volt a benyomásom, hogy a munka segítése helyett a megfélemlítés, a megalázás, a csicskáztatás, a betörés itt nagyon fontos elem. Ezzel együtt szurkolok, hogy a saját gyermekemnek tekintett szociológiaképzés fennmaradjon.