Egy élő legenda Pozsonyban

A Vasfüggöny ugyanis mindkét irányban jól szigetelt: nemcsak a keleti blokk zenészeit nem engedte ki, hanem a nyugati zenét is csak szűrve engedte be. A dolog pozitívuma az volt, hogy a szocialista országok előadói nemcsak saját hazájukban tehettek szert ismertségre, hanem a blokkon belül is. Ez manapság már elképzelhetetlen – próbáljanak csak felsorolni néhány lengyel vagy ukrán zenekart. Presser Gábor egy interjúban arról mesél, hogy annak idején, a Locomotiv GT varsói koncertjén egy egész stadion skandálta: „Ringo, Ringo”. A zenészeknek csak percek múlva esett le a tantusz: ezek a Ringasd el magad című dalt akarják hallani, amelynek számukra érthetetlen szövegét hallás után fújták. A zenekar 1974-ben az Egyesült Államokban is turnézott, és a fogadtatás alapján elhitték, hogy sikerülhet betörniük az amerikai piacra. Persze jó menedzsment és a felfuttatáshoz szükséges pénz híján ez már akkor sem sikerülhetett, hiszen a rockzene akkor is elsősorban biznisz volt, és csak másodsorban művészet. A zenekar két tagja ennek ellenére Amerikába emigrált, ott próbáltak szerencsét. Presser is kapott egy filmzeneszerzői állásajánlatot: hollywoodi filmek zenéit írhatta volna, ha kint marad. Ő azonban hazajött, mert nem akarta cserben hagyni zenésztársait. Azt, hogy nem lett volna sikertelen, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1982-es Electromantic című szintetizátor-lemezének egyik darabja, a La Baletta No. 2 sokáig az angol BBC televízió híradójának főcímzenéje volt, és azóta is számos dokumentumfilmben használják aláfesésként. Presser egyébként harmincegynéhány magyar és külföldi film zeneszerzője, 1978 óta pedig Budapest egyik legrangosabb teátruma, a Vígszínház zenei vezetője. Megannyi sikeres zenés darab fűződik a nevéhez: A padlás című „félig mese, félig musical” például 1988 óta levehetetlen a színház repertoárjáról: idén januárban volt a 800. előadás, ami hazai mércével mérve azért is felfoghatatlan szám, mert Szlovákia területén nincs 1 100 férőhelyes színház. Presser Gábor meglepően sok szállal kötődik Szlovákiához. Kevesen tudják például, hogy írt dalokat Pavol Hammelnek (a Túlavý psík című szám az előadó Best of-lemezére is felkerült), a Burčiak zenekarnak. Andrej Šeban pedig Presser két szólólemezén is gitározik. Egyik legjobb barátja Pavel Daněk, az ismert pozsonyi zenész, producer és koncertszervező. Neki köszönhetően játszott Presser több (cseh)szlovák előadó lemezén, illetve írt dalokat nálunk megjelent albumokra. Az LGT nagy sikerrel szerepelt az 1980-as Pozsonyi Lírán is. A 42 éve alakult zenekar iránt még mindig nagy a kereslet (tavaly háromszor megtöltötték a budapesti Arénát, a Balaton partján pedig saját fesztivált rendeztek), új albumot azonban nem terveznek. Egyészt azért, mert a közönség nagy része nosztalgiázni vágyik és a régi slágereket akarja hallani, másrészt, mert a lemezipar haldoklik, ráadásul a rádiókba is nehezebb bejutni manapság, mint negyven évvel ezelőtt. Presser mostanában inkább az egy szál zongorás szólókoncerteket szereti. Szerinte egy háromperces dalt legalább olyan nehéz megírni, mint egy negyvenperces oratóriumot. Sőt, a rövidebb műfaj gyakran nagyobb kihívás, mert a szerzőnek nincs sok ideje megfogni a hallgatót. A hatást pedig csak közönség előtt lehet lemérni: élőben derül ki, működik-e a dal. És mivel Presser az utóbbi időben nem szorul rá a folyamatos koncertezésre, ugyancsak megválogatja, melyik felkérésre mond igent. Főleg akkor, ha jótékonysági fellépésről van szó. A Minorma – Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kulturális Intézete a pénteki pozsonyi koncert bevételéből tehetséges, pályaválasztás előtt álló középiskolásokat támogat, akik számára nyári művészeti tábort szervez. Gyanítjuk, hogy ez a pénz jó helyre kerül, annál is inkább, mivel idén nyáron már sikeresen lezajlott egy ilyen tábor – szintén adományokból.