Egy ellentmondásos kor szobrásza

Száz éve, 1906. április 16-án született Löffler Béla szobrászművész. Prágában tanulta meg a kőfaragást, majd Budapesten folytatott magántanulmányokat, akadémiai végzettség nélkül lett a kassai régió legismertebb szobrásza.

A művészettörténészek szerint Löffler érdeme, hogy az addig elsősorban festőiről és grafikusairól híres Kassán fokozatosan teret nyert a szobrászat, egyre többen fordultak érdeklődve a térbeli ábrázolás felé. Löffler nem elégedett meg a szűkebb régió nyújtotta lehetőségekkel, a harmincas években Párizsban és Olaszországban töltött el hosszabb-rövidebb időt. A legmélyebb hatások azonban athéni útja során érték, ahol az ókori görög mesterek alkotásait tanulmányozhatta. Később a 20-as évek avantgárd szobrászata alapján alakította ki saját „lírai kubizmusát”, a forma helyett elsősorban a belső érzések kifejezésre juttatása, a szobor által sugárzott hangulat vált számára fontossá. Változatos anyagokkal dolgozott (fém, fa, elefántcsont, üveg, kő), köztéri alkotásainak zömét gránitból faragta, például a duklai emlékművemet, az Iglón álló Anya gyermekével című köztéri szobrot, és a Torontóban látható női aktot. Élete során összesen tizenöt emlékművet készített, portréi mellett ezekre volt a legbüszkébb.

1938-tól kisebb megszakításokkal Kassán élt. A 60-as években restaurálással is foglalkozott, 1978-ban érdemes művész lett. Erzsébet utcai háza idővel a város művészeinek találkozóhelyévé, szellemi központjává vált.

A mester 1990-ben halt meg, teljes életművét, gyűjteményét és magánvagyonát Kassa városának ajándékozta, azzal a házzal együtt, amelyben ma a Löffler Béla Múzeum működik. Kikötötte azonban, hogy a gyűjteménynek egyben kell maradnia, a házban pedig kiállítási lehetőséget kell biztosítani fiatal képzőművészeknek. Azt is szerette volna, ha szobrai között néha hangversenyeket, irodalmi esteket rendeznének. Ez a kívánsága szintén teljesült, a múzeum rendszeresen otthont ad kamarahangversenyeknek, és olykor irodalmi jellegű rendezvényeknek is.

A mai művészettörténészek egy része ellentmondásos szobrásznak tartja Löffler Bélát, részben azért, mert ugyanolyan műgonddal faragott Lenin-szobrot, kommunista pártpolitikusok portréit és partizán emlékművet, mint Szent István-szobrot vagy Rákóczi domborművet. Gazdag József, a Löffler Múzeum igazgatója így ír erről a centenárium kapcsán: „Talán azok állnak legközelebb az igazsághoz, akik azt állítják, az életműve és emberi magatartása igen sok tekintetben egyfajta hű tükre a huszadik század Kassájának, illetve Közép-Európájának. Mert aki azt mondja, Löffler részben ellentmondásos szobrász volt, annak azt is be kell ismernie, hogy bizonyos tekintetben ellentmondásos volt térségünkben az a kor is, amelyben élt. Löffler pedig az akkori politikai és gazdasági-szociális kavalkádban úgy tudott szobrászként érvényesülni, ahogy lehetett. Elsősorban a szobrászat érdekelte, arra tette fel az életét. Ugyanakkor bekapcsolódott egyházi és középületek művészeti jellegű részeinek a felújításába, műemlékek tatarozásába, a régió tárgyi és szellemi értékeinek megmentésébe. Mindezt a legjobb tudása és a kor adta lehetőségek szerint végezte”.

A száz éve született kassai szobrászművészről való megemlékezés ma délután három órakor kezdődik a kassai köztemetőben a mester sírjának megkoszorúzásával. 18 órától átfogó kiállítás nyílik a Löffler Múzeumban, amelyen a Kelet-szlovákiai Múzeum és a Kelet-szlovákiai Galéria tulajdonában lévő Löffler-alkotások is láthatóak lesznek, az emlékművek és köztéri szobrok fotóival együtt. Ezután kamarakoncertre invitálják az érdeklődőket, többek között Kodály, Bartók, Dvořák és Puccini műveiből hangzanak el részletek Anna Maľová és Havasi József operaénekesek, valamint Vlastimil Tichý zongoraművész előadásában.