Egy cserfes szegedi úrilány naplói

Lassan hozzászoktunk az online könyvbemutatókhoz, sőt, meg is szerettük őket, hiszen jóval többen tudunk „részt venni” rajtuk, mintha egy-egy budapesti kávéházban vagy könyvesboltban rendeznék meg azokat. Jelen esetben közel kétszázan zsúfolódtunk volna be valahová, hogy meghallgassuk, hogyan emlékszik vissza az írónő fia, Janikovszky János a kivételesen jó fej édesanyjára, illetve milyen érzés számára kézbe venni azt a naplót, amelyet tizenkét évesen kezdett írni egy cserfes szegedi úrilány, bizonyos Kucses Éva.

Az életmű jó kezekben van, Janikovszky János ugyanis ma annak a Móra Könyvkiadónak az igazgatója, ahol édesanyja kötetei 1957 óta megjelentek. „A Felnőtteknek írtam címűben szerepel egy írás Ugyan, kinek gyűjtögetünk? címmel, amely azzal kezdődik, hogy Janikovszky Éva az előszobaszekrény felső polcairól kezdi lepakolni a nagyszülei és szülei által összegyűjtött több száz fényképet és egyéb ereklyét. Itt említi, hogy a Szegedről származó otthoni fiókos szekrényében most az ő emlékei gyűlnek, és a harmadik fiókban tartja a gyerekkori naplóit” – mesélte az írónő fia Dési János újságírónak, aki kezdeményezője volt ennek a kötetnek. Többször szerepel a naplókban, hol viccesen, hol komolyabban, hogy ezt az utókornak, majdani unokáinak írja Kucses Éva, és bár életében sosem emlegette ezeket a kockás füzeteket, érezhető, hogy ma sem tiltakozna „magánszférája” megsértése miatt.

Dési János szerint egy új Janikovszky-kötetnek tekinthető ez az anyag, mert ugyanaz a látásmód jellemzi, mint az érett alkotó munkáit. A stílus a szemünk előtt fejlődik ki, a hangnem és a témák pedig fokozatosan komolyodnak, ahogy cseperedik az a kamaszlány, aki később egyedi és utánozhatatlan beleérzéssel szembesítette egymással a felnőttek és a gyerekek világát. 

Nem csak a magyar olvasók imádják ezt a sajátos, a dolgok fonákját is vizsgáló hozzáállást. Janikovszky Éva köteteit eddig 36 nyelvre fordították le, néhány hete írták alá a szerződést egy nagy orosz kiadóval hat kötetre. Janikovszky János egy eddig titkosnak számító projektről is beszélt az online könyvbemutatón: egy francia zeneszerzőnőnek annyira megtetszett a Ha én felnőtt volnék című könyv, hogy kórusművet írt belőle, elsősorban saját kisfia kedvéért. A darab bemutatója 1978-ban lett volna, az előadására felkért egyházi kórus papja azonban az utolsó pillanatban letiltotta a premiert, mert szerinte a szöveg olyan dolgokra biztatja a gyerekeket, amik a katolikus egyház tanításai szerint helytelenek. Janikovszky János nem sejti, mik lehettek az atya kifogásai, a francia ősbemutató mindenesetre elmaradt, Isabelle Aboulker műve pedig mindmáig a fiókban pihent. Az írónő fia néhány hónappal ezelőtt kapta kézhez a művet, és nagyon szeretné, ha jövőre, édesanyja 95. születésnapján végre felcsendülne, méghozzá magyarul. Ehhez „csupán” a francia szöveget kell visszamagyarítani és a dallamokhoz igazítani – a zenéhez egy kicsit is értő olvasóink nyilván el tudják képzelni, mekkora kihívás ez. 

De térjünk vissza Janikovszky, illetve Kucses Éva naplóihoz. Egy tizenéves lányt vajon mi érdekel leginkább? Buta kérdés: hát persze, hogy a fiúk. Éva rangsorolja, pontozza őket, azon agyal, hogyan cselezhetné ki a nagymamát, aki nem akar beengedni fiúkat a lakásba, ismerteti, kinek ki tetszik az osztályból, és persze neki ki tetszik éppen. Szóval olyasmikről ír, amikről a mai tinédzserek is csetelnek a Messengeren. Emellett viszont mai szemmel nézve elképesztő zenei és irodalmi tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. Havonta feljegyzi, melyik a kedvenc operája, operettje, ki a kedvenc írója, és mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ez utóbbi táblázat sokat elárul: 1943 februárjában divattervező, aztán amerikai milliomos, majd pedig árja szeretne lenni. 

Zsidó származása mindaddig nem igazán foglalkoztatja, sőt többször beszámol arról, hogy gyónni, vagy misén volt, azaz katolikus neveltetésben részesült. Aztán a nagyszülőket egyszer csak marhavagonba rakják és elviszik, ki tudja, hová. Mi persze, sajnos, tudjuk. 

Janikovszky Éva generációk kedvenc szerzője 2003-ban kapta meg a Kossuth-díjat, amelyet a kórházban adott át neki Görgey Gábor író, akkori kultuszminiszter. Fia szerint a huszadik századi magyar gyermek- és ifjúsági irodalomból csupán ketten mérhetők édesanyjához, Csukás István és Lázár Ervin. Akkorra már mindketten rég megkapták ezt a rangos elismerést. Janikovszky Éva napra pontosan négy hónapig élvezhette, hogy Kossuth-díjas. 2003. június 14-én hunyt el.