Egy bőröndnyi Mednyánszky

 

A fővárosban először lehet együtt látni így az anyagot: ahogy a vázlatok sorozatából felépül, elkészül, megvalósul a festmény. Kiss-Szemán Zsófia művészettörténész Mednyánszky-kutatásai során jutott el a bőröndhöz, amelyet a liptószentmiklósi galéria (Liptovská galéria Petra Michala Bohúňa) egy csehországi magánszemélytől vásárolt meg, akihez viszont nagy valószínűséggel a nagyőri (Strážky) kastélyból került az anyag a bőrönddel együtt. „Felemelő élmény volt számomra, ott volt előttem egy bőrönd teli Mednyánszky-rajzzal – meséli Kiss-Szemán Zsófia. – A galéria 1973-ban vásárolta meg a gyűjteményébe, de sokáig nem tudták kiállítani. A legtöbb rajz ugyanis rendkívül rossz állapotban volt. 2005-től aztán rendszeresen pályáztak, hogy a zömüket restaurálni tudják. Ettől kezdve folyamatosan, évente 20–30 rajzonként restaurálták a bőrönd tartalmát. Kezdetben 314 rajzról volt szó, de ez a szám mára egy kicsit változott, mert megtörtént, hogy a papírra specializálódott restaurátorok a vázlatfüzetből származó lapnak az elő- és a hátoldalát is szétválasztották, hogy mindkettő teljes rajz legyen, mind a kettőt ki lehessen állítani. Ennek a munkának az eredményeként a mai napig több mint száz művet sikerült helyreállítani. Ezeket mutatjuk be most.” Kiss-Szemán Zsófia úgy építette fel a kiállítást, hogy egy-egy festmény, illetve festmény reprodukciója köré csoportosította a velük összefüggő vázlatrajzokat. „Ez esetben fordított megoldással dolgoztam, nem azzal, ami megszokott, hogy kiválasztjuk a legszebb képeket, és azokhoz válogatunk vázlatokat. Itt ugyanis a fő téma maga a rajz. A bőröndnyi rajz. Ezért abból indultam ki, hogy milyen festmény köthető ezekhez a rajzokhoz. Mednyánszky rengeteg vázlatot készített. Egyféle témát, egyféle alakot, egyféle megoldást ezernyi módon kipróbált, ezernyi módon átgyakorolt. A vázlatfüzeteiben százával találunk hasonló motívumokat. Az egy-egy kép köré csoportosított rajzokon azt mutatjuk meg, hogy milyen sok módon közelítette meg a festmény figurális témáját, az alakot vagy alakokat. Vannak vázlatrajzok, amelyeken az árnyékolást igyekezett megoldani, van, ahol az anatómiát próbálta megrajzolni, másutt a testtartásra összpontosítja a figyelmet részletekbe menően, például csak a combrészt kiemelve kísérli meg megoldani, hogy egy csavart testtartás tökéletes legyen. Olyan tanulmányrajzok ezek, amelyek elvezették odáig, hogy a festményen a figura minden szempontból a legtökéletesebb legyen. Azt mutatja meg ez a kiállítás, hogyan komponálta meg a festményt a tanulmányrajzok alapján. A sebesült című képéhez készült vázlatrajzokon a félig felemelkedett figurát mutatja megannyi módon, addig tökéletesítve, ahogyan már át tudta vezetni a festményre. De nemcsak a figurát rajzolta meg számtalan vázlaton, hanem a fő figura köré teremtett jelenetet is aprólékosan megrajzolta, hozzárakva a többi alakot, fölvázolva az egész festmény tartalmát.” A kiállításnak a rajzok és a festmények, illetve a reprodukciók csoportosításából leolvasható másik üzenete, hogy Mednyánszky László élete a művészetével autentikus, vagyis élete és művészete erősen összefonódik.„Mérhetetlenül együtt érzett a sebesültekkel és mindenkivel, aki akár fizikai, akár lelki fájdalomtól szenvedett. Bele tudta érezni magát a helyzetükbe, s ez végigkísérte Mednyánszky egész életművét. A szenvedőkkel sorstársnak érezte magát. A szenvedés mellett a szenvedély is meghatározó volt a számára. Az emberi természetből sok-sok mindent látott, érzett, értett és átélt. Korai naplójában írja, hogy a figurális festészet lényege a szenvedély kifejezése. A természetben a szépséget, az ember életében pedig a szenvedélyt és a szenvedést látta, illetve kereste. A természetben, az egyszerű kis virágtól kezdve a monumentális tájakig, a gyönyörűséget ragadta meg s közvetítette lírai realista, barbizoni típusú tájképfestészettel. Figurális vásznain pedig az emberi szenvedést és szenvedélyt igyekezett úgy megfogni, ahogy látta és átélte. A kiállításon látható A rabszolga című képe s a festményhez vezető vázlatok, amelyeken a szenvedéssel sújtott nem szabad embert ábrázolta. Itt nem csak a fizikai szabadságra kell gondolni. Mednyánszky számára az életben és a művészetben is fontos volt a belső szabadság” – mondta Kiss-Szemán Zsófia.