Eastern Sugar a Kunsthalléban

Pozsony. Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművész legújabb pozsonyi kiállítása mérföldkő. A Kunsthalle termeiben látható grandiózus művészeti anyag komplex képet mutat fel a cukorgyártás történetéről a mai Szlovákia területén. Az Eastern Sugar a hazai cukorgyárak megszű-nésére reagál, és azt a kérdést boncolgatja: miért hagyjuk veszendőbe menni értékeinket?

„Sok mindenről, de döntően a történelmi tapasztalatokról szól a kiállítás – mondta kérdésünkre Németh Ilona. – Hibákról, amelyek történelmi távlatból jól láthatók. A kiállítás többirányú, de egymáshoz csatolható művészeti-művészi megközelítésekkel-formákkal láttat lezajlott folyamatokat, amivel segíthet alaposabban átgondolni hasonló helyzeteket a jövőben, kiküszöbölni hibákat, jóvá tenni rossz gazdasági döntések következményeit. Volt egy iparunk, voltak munkahelyeink, voltak lehetőségeink, amelyeket úgy kínáltunk fel akár külső befektetőknek is, hogy közben nem védtük a saját érdekeinket. Kooperációra szükség van, ám valamely iparág sorsát befolyásoló döntések meghozatalakor meg kell tudnunk védeni a saját érdekünket. Ez a kiállítás nem ítélkezés, hanem mozaik, amely azoknak a folyamatoknak a megértését szolgálja, amelyek a cukorgyártás megszűnéséhez vezettek. A téma azért a cukorgyártás, mert olyan városból származom, ahol cukorgyár volt. Ha textilipar lett volna Dunaszerdahelyen, lehet, hogy azzal foglalkoznék. De a cukorgyár személyes tapasztalat számomra.”

Az Eastern Sugar kiállításon prezentált történelmi tapasztalat azt mutatja meg, hogy a cukoripar „halála” sok mindennek az elsorvadását hozta magával; munkahelyek szűntek meg, ami nemcsak a gyári munkásokat érintette, hanem kihatott a mezőgazdaságra is, felszámolták a cukorrépa-termesztést, így a szállítás biztosítására sem volt szükség.

A kiállítás részei

Egyedülálló az Eastern Sugar azzal is, hogy a Kunsthalle épületét is átalakították Ravasz Marián építész irányításával. Megszüntették a terek hierarchiáját, és átjárhatóvá tették a kiállításhoz kialakított, önálló funkciójú térrészeket. Az épületátalakítás része a teljes installációnak, amelyben ready-made, mozi, archívum és egy funkcionáló cukorsüveg-manufaktúra is helyet kapott. Az egyes szegmensek a hazai (a mai Szlovákia területén kiépült) cukorgyártás fejlődését és helyzetét teszik művészeti eszközök révén megismerhetővé, s azt is láttatják, hogy a cukor története hogyan függ össze a munkával.

Németh Ilona vendégeket is hívott a kiállításra. Az interaktív archívumot (Ravasz Marián kivitelezésében) Olja Triaška Stefanović – múzeumi képtárolókra emlékeztető konstrukcióban elhelyezett – nagyméretű fotói alkotják. Ezek a 90-es években működött, mára bezárt fontos hazai cukorgyárak és környezetük állapotát, építészeti maradványait mutatják meg. Két interjúvideó is kiegészíti az archívumot.

Szlovákiában nincs cukormúzeum, de a Nagysurányi Városi Múzeum munkatársa, Miroslav Eliáš tervei között szerepel a megalapítása. A muzeológus Németh Ilona kunsthallebeli kiállításán megvalósíthatta elképzeléseit: az emlékezésfolyamba illeszkedő projektként kialakíthatta a Cukormúzeumot. Ennek tárgyi emlékeit, fotó- és írásos dokumentumait szemlélve képet kapunk arról is, hogy agráriparra specializálódott térségünkben a cukorgyártás által kezdődött el az iparosodás a 19. század közepétől. A cukorgyárak sokrétű műhelyek voltak, ahol termesztettek, feldolgoztak, kutattak, modernizáltak, fejlesztettek, répanemesítéssel kísérleteztek, de a munkások lakhatására, tanítására, mi több, a távközlési lehetőségekre is figyeltek.

Cukorsüveg ajándékba

Az Eastern Sugar szíve egy interaktív manufaktúra-installáció, amely működőképes gyártóhely 36 munkaasztallal. Alkalmazottak művészi edíciót készítenek itt süvegcukorból. A látogatók szintén megtanulhatják a gyártást, s aki elkészít egy bizonyos mennyiséget, a felét magával viheti ajándékba. A kiállítás az egykori cukorgyártás gyári felelősségtudatát is megpróbálja megidézni. Ehhez járul hozzá (a lokális kontextust nemzetközivé tágítandó) Harun Farocki videóinstallációja, melynek címe: A munkások elhagyják a gyárat 11 évtizedben. A művész 12 ismert játékfilmből ollózott ki olyan epizódokat, amelyek a munkás és a gyár kapcsolatát ábrázolják.

A Juhocukor című ready-made a dunaszerdahelyi cukorgyár portájáról felszedett és a kiállítástérhez igazított linóleumborítás, a munkakártya-lyukasztó pult lenyomatával. A mű-tárgy a gyárba való be- és kilépés mozzanatát képviseli. Ez átvezet a moziterembe, ahol poétikus filmalkotáson két holland művész 2007-es kutatómunkájának eredményét láthatjuk. Azt kutatták, hogy az Európában gyártott cukrot miért adták el Nigériában, ahol szintén van cukorgyártás, és miért nem volt ez megvalósítható fordítva. Azt is feltárja a 16 mm-es vetítőn pergő film, hogyan lehetett ezt a helyzetet tömbösített cukorműemlékkel kijátszani – ilyen műemlékből is bemutat a kiállítás egyet, amely több mint tíz éve készült Nigériában.

A kiállítás kurátora Nina Vrbanová és Hunya Krisztina.