Dzsesszel jő a tavasz

Két-három fellépőt hívnak meg egy éjszakába nyúló estére, a szélesebb rétegeknek is kedveskedve, a fiatalokat is becsalogatva. 

Kapudrog a dzsesszhez

Április 15-én, hétfőn az Ateliér Babylonban egy kiugróan tehetséges, drum and bass alapokra dzsesszt keverő londoni multiinstrumentalista, Alfa Mist lesz a fő attrakció. Az ő zenéjében az a legjobb, hogy egyszerre hagyományőrző és trendi, több generációt is meg tud szólítani, és nem lila ködös műfajként kezeli a dzsesszt, hanem szórakoztató zeneként, mint a régi szép időkben. 

Előtte egy feltörekvő hazai rapper, Strapo kapott lehetőséget a hangulat szítására, aki tizenöt éve van a pályán, hosszú utat járt be, és mostanában képzett dzsesszzenészek által szolgáltatott alapokra nyomja a szöveget. A háromtagú General Foxx egyrészt sokkal jobban szól, mint egy gépi alap, másrészt mindannyian nagy showmanek is. 

A szervezők nem véletlenül választották ezeket az előadókat: zenéjük a fiatalok számára kapudrog lehet a színtiszta dzsesszhez, az idősebbek pedig talán azért merészkednek el ezekre a koncertekre, hogy trendinek, tájékozottnak tűnhessenek. 

Egy élő legenda 

Tíz nappal később, április 25-én az átlagéletkor feltehetően harminc fölé kúszik az Ateliér Babylonban. A Tavaszi Dzsessznapok (Jarné Jazzové Dni) második estéjén egy igazi nagyágyú, egy legendás amerikai zenész, a műfaj egyik megreformálója érkezik Pozsonyba. 

A négyszeres Grammy-díjas Stanley Clarke-ot a világ egyik legjobb basszusgitárosai között tartja számon a szakma, immár több mint negyven éve. Virtuóz hangszeres, sokoldalú zeneszerző, producer, és nem idegenkedik a könnyebb műfajtól sem, például a Rolling Stones gitárosa, Ron Wood által alapított Barbarians zenekarnak is tagja. Mintegy mellékesen 70 tévé- és mozifilmhez írt eddig kísérőzenét (például a hiphopfilmek ászának számító Boyz n the Hood-hoz), ezért az amerikai filmakadémia a tagjai közé választotta. 

Ő volt a szcéna első basszusgitárosa, aki világturnékat bonyolított. Lemezei pedig (az iskolás éveknek emléket állító 1976-os School Days-szel kezdődően) eladási rekordokat döntöttek. Jellegzetes, „pattogtatott” játékmódjával, laza, vidám groove-jaival fiatal zenészek tízezreire gyakorolt hatást. 

Stanley Clarke nem először játszik Pozsonyban. 1985-ben reveláció volt hallgatni őt a szocialista építészet legszebb koncerthelyszínén, a PKO-ban, ahová egyébként ugyanazok hívták meg, mint idén. 2008-ban a csilláron is lógtak (szintén a PKO-ban, a dzsessznapokon), amikor Marcus Miller és Victor Wooten mellett jelent meg a színen. Ők hárman állnak ugyanis a képzeletbeli basszusgitáros-dobogó fokain, és akkoriban a három tenor mintájára közös projekttel járták a világot. Ez a koncertanyag természetesen lemezen is elérhető, és a YouTube-on is komoly nézettséget produkált. Clarke saját zenekarával 2016-ban és tavaly is fellépett Pozsonyban, úgyhogy már visszajáró vendégnek számít. 

Előtte két tehetséges szlovák előadót, Kistína Mihaľovát és Jakub Šedivýt ismerheti meg a közönség, akik 2017-ben az év hazai felfedezettjei lettek. 

Szimpatikus terjeszkedés

A 45 éves Pozsonyi Dzsessznapok nemcsak hazai viszonylatban számít a műfaj legnagyobb seregszemléjének, hanem nemzetközi rekordot is döntött: Közép-Európában ez a legrégebbi dzsesszfesztivál, amelyre külföldről is szép számmal érkeznek nézők. 

Az évek alatt a tavaszi minifesztivál is komoly tekintélyt vívott ki magának, az érdeklődés ma már csaknem akkora, mint az októberi fesztiválon. Általában egynaposra szervezik, de ha valamelyik meghívott világsztárnak nem felel meg a dátum, lazán két részre bontják, még több hazai tehetségnek kínálva support-szerepkört, azaz szélesebb figyelmet. Így lesz ez idén is, sokak örömére.