Díjesélyes meglepetéskönyv

Fordítva ugyanis neccesebb a dolog. Kevés felnőtt képes visszahelyezkedni gyermeki énjébe, hiszen sokat változtunk azóta, és a világ is más lett – egész más hatások érik a mai gyerekeket, mint anno a szüleiket, nagyszüleiket. Csehy Zoltán egy gondolkodást serkentő, beszélgetésekre inspiráló, akár interaktívnak is nevezhető gyerekverskötettel lepte meg a kicsiket, de főleg a nagyokat. Közülük is főleg azokat, akik figyelemmel kísérték eddigi pályafutását, a formabontó „felnőtt” költészettől a kritikusi tevékenységen át az antik görög és római szerzők újrafordításáig, „új nevek” befuttatásáig, majd az irodalomtudósi és egyetemi karrierig. Mindemellett Csehy Zoltán operarajongóból operaszakértővé érett, nála jobban kevés irodalmár érti és érzi ezt a műfajt.

Szóval többen felkaptuk a fejünket a Kimaradsz egy körből megjelenésekor. Szokás mondogatni, hogy gyerekeknek írni jóval nehezebb feladat, mint a felnőtt közönség egy-egy rétegét célba venni. Ebből a kötetből viszont csak úgy árad a természetesség, a lazaság, a csibész rímek játéka, miközben többnyire komoly dolgokról esik szó. A felnőtteknek szánt kikacsintások sem tűnnek erőltetett poénkodásnak, mint oly sok kollégánál, és a témák sem hajuknál fogva odavonszoltak. Inkább azt demonstrálják, hogy a mi (gyerekekkel közös) világunkban minden mindennel összefügg.

Örülök, hogy rajongásommal nem vagyok egyedül. A kötetet a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum ítészei a 6–12 éveseknek szóló művek kategóriájában jelölték az Év Gyerekkönyve Díjra. A fórum célja a magyar gyerekkönyves, ifjúsági könyves szakma bekapcsolása a nemzetközi vérkeringésbe – egyebek mellett ezért választottak angol elnevezést (Hungarian Board on Books for Young People) – utalva arra is, hogy magukénak vallják az IBBY, vagyis az International Board on Books for Young People (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) céljait. Ezek közé tartozik a nemzetek közötti megértés elősegítése a gyermek- és ifjúsági könyveken keresztül, illetve a magas színvonalú kötetek eljuttatása a lehető legtöbb gyerekhez – különösen a hátrányos helyzetűekhez.

Ez a jelöltlista a szülőknek, nagyszülőknek is segíthet tájékozódni a könyvesboltban, ahol egymás mellett kelletik magukat a fércművek és az értékes alkotások. Szlovákiai magyar kiadó nevét ritkán látni rajta, mert az ítészek nem feltétlenül látnak el Magyarország határain túlra. Az Ansler Kiadó, amely évek óta nívós köteteket kínál a kicsiknek, most remélhetőleg reflektorfénybe kerül.

De térjünk a tárgyra. És mivel itt és most csak pár vers boncolgatására van hely, üssük fel a kötetet az elején.

„Láttam, láttam a kék pocsolyát,/kék pocsolyában a nap mosolyát,/nap mosolyában az ég örömét,/ég örömében a föld közönyét/föld közönyében az utca sarát,/utca sarában a kék pocsolyát.” Minden játékossága ellenére ez bizony filozófia. A gyerek nagy valószínűséggel a közöny szóra kérdez majd rá először, már lehet is fogalmazni a választ, hogy vajon mit jelent a föld közönye. Ennek kapcsán szóba kerülhet a környezetvédelem, az, hogy az emberiség rövid időn belül tönkreteheti ezt a bolygót, ha nem térünk észhez. De a természet örök körforgása is benne van, az, hogy ég és föld összetartozik, kerek egészet képez.

A következő vers első blikkre altatónak tűnik: „Nincs a sötétben a szörnyecske/nincs a sötétben a vámpír se, /nincs a sötétben a vérfarkas,/hunyd le szemecskéd, és alhatsz. /Nincs a sötötében hulla, halott,/nincs a sötétben a jégbe fagyott, /nincs a sötétben a vért vedelő,/ott a levágott kéz se nyerő. / Nincs a sötétben törpe, se ló, nincs a sötétben a fojtogató,/minden kissé széjjel van, /mer a sötétben az éjjel van.”

Érezzük, hogy a kedves, viccelődő hangnem egy hús-vér gyerek valódi félelmeit hivatott eloszlatni. A szülő – bármennyire igyekszik is – manapság már nem tudja hermetikusan elzárni gyermekét a zombiktól, horrorfilmektől, vámpíroktól, sorozatgyilkosoktól. A szerző ezzel a gyors felsorolásával tompítja a képernyőkön, monitorokon dúló erőszakot. Nem úgy, hogy viccet csinál belőle, hanem úgy, hogy a végén a gyerek saját magán tud nevetni. A vers ritmusa játékos, ezzel is oldja a feszültséget, szinte arra késztet minket, hogy ujjainkkal doboljunk hozzá. Szóval igazi „terápiás vers” ez, segít a gyereknek megszelídíteni a napközben itt-ott elcsípett szörnyalakokat.

Egyet lapozunk a könyvben, és máris a zenénél vagyunk. „Azt kérdezed, mi az etűd?/Lapíts szét pár hangjegytetűt!/ Azt kérdezed, mi a dúr, moll?/ Egyszer vonít, máskor durmol./Azt kérdezed, mi a kotta?/Hangjegyek intim légyottja./Azt kérdezed, mi a szoprán?/Néha patak, néha orkán.”

Ezen szavak jelenését persze másképp is meg lehet magyarázni a gyerekeknek, de kedvet csinálni a megismerésükhöz ennél jobban aligha lehet. Aki pedig már ismeri őket, nagyokat nevethet a szellemes útbaigazításon. Az „intim légyott” a felnőttek világát idézi, szép példa arra, hogyan lehet egyenrangú partnerként kezelni a gyereket. És ez csak a kötet első három verse. Tovább is van, mondjam még?

Szó esik még például a furulyázásról, a fényről, a fagyizásról, a finnekről, a fura foglalkozásokról – hogy csak az f-betűs dolgokat említsem. A zene, azon belül az opera is felbukkan még – megtudhatjuk például, miben mennek operába a család tagjai, hogy Kornél szereti tesztelni a széktámla működését, nővére, Flóra viszont úgy kicsípi magát, mintha neki lenne premierje. Ezek ketten igen szerencsések, hiszen korábban már édesanyjuk, Polgár Anikó is szerepeltette őket egy verseskötetben, amely szintén az Anser Kiadónál jelent meg, Paleocsontevés címmel. Apukájuk kötetét Ferdics Béla illusztrálta, van benne látnivaló bőven, jópofa nüanszokkal, visszatérő színkompozíciókkal, nonfiguratív elemek ravasz odacsempészésével.

Kedves felnőttek, szerezzék be a srácoknak ezt a könyvet, mert ezzel magukat is nívós ajándékhoz juttatják. Az Év Gyerekkönyve Díjról bővebben itt olvashatnak: https://www.libri.hu/evgyerekkonyve

A díjakat a júniusi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át.