Cumi–cumi – A világ magyar szavai

Utazásai során egy csomó nyelvből gyűjtött össze olyan szóalakokat, amelyeknek a magyarban is van jelentésük. Az ember például angolul parazsat jelent, a cumi indonéz nyelven tintahal, a halk törökül nép, az alku finnül kezdet.

A mintegy 1100 szó legtöbbjét helyi újságokból, utcatáblákról, reklámokból szedte össze, és egy olyan kötetet álmodott meg, „amely egyetlen magyar szót sem tartalmaz. Ráadásul nem is én írom. Én a nyelvet adom a kezetekbe. A költő szerepét a jelen esetben a résztvevők veszik át.”

A vállalkozó kedvű szerzők tehát előre tudhatták, hogy alkotásukat kötetbe szánja az ötletgazda, azt azonban nyilván csak később látták, kikkel kerültek egy borító alá. Soroljuk fel a neveket, mert bátor emberekről van szó: Baji Miklós Zoltán, Bíró József, Bolemant László, Csibrányi Zoltán, Dufek Mária, Fehér Pindes Ivett, Fehér Sándor, Hajtman Kornél, Jánk István, Kantár Balázs, Kaszás Dávid, Helena Markusková, Mellár Dávid, Nagy Zopán, Pusztai Zoltán, Rásó Attila, Rasztgyörgy Melánia, Szeles Annamária, Szűgyi Zoltán, Szűgyi Zsolt, Tóth Lilith Viktória és Vass Tibor. Ez utóbbi miskolci költő, szerkesztő és irodalomszervező talán a legismertebb név a listáról, de Szűgyi Zoltán, Nagy Zopán vagy Bolemant László verseit is ismerhetik a költészet iránt behatóbban érdeklődők.

A Cumi-cumi című „antológia” megjelentetését a dunaszerdahelyi Media Nova M vállalta, méghozzá látatlanban, hiszen nem tudhatták előre, milyen színvonalú szövegek születnek. Szövegekről beszélünk, pedig verseket is mondhatnánk, mert, bár műfaji megkötés nem volt, novellákra azért nyilván nem számított az ötletgazda.

A szavak között szerencsére volt „magyar” névelő (a), számos általunk is használt nemzetközi szó (aroma, atom, bank, bomba, lavina stb.) sőt jó pár igeként felhasználható szóalak is, például a leég (tagalog nyelven nyak), lop (törökül kerek), okul (törökül iskola), mér (indonézül kártya), mond (albánul kín).

Nyilván a kevés ige és melléknév miatt a legtöbb szöveg dadaista vers hatását kelti, vagyis stílusukban még hasonlítanak is egymásra. Ha a szerzők nevét nem tüntetné fel a kötet, akár azt is hihetnénk, az egész anyagot egy-két ember írta. De persze nem ez a helyzet: van köztük ritkán publikáló anyuka, lelkes egyetemista, újságíró, pedagógus. A színvonal ingadozó – 1100 szó soknak tűnhet, de csak addig, amíg meg nem próbálunk szöveget alkotni belőlük. Ráadásul csupán pár hét állt a vállalkozók rendelkezésére. Nekem Helena Markusová Dilemma című kétsorosa tetszik legjobban: „ahol agy akad, ajak is akad / mit akar az agy? amit az ajak?”; de Fehér Sándor és Bolemant László is szellemes, játékos szövegeket produkált. Vagy itt van például Csibrányi Zoltán Nana című verse: „Bunda bomba dörren, / Akad banda, aki falaz neki, / De ember bajos, el nem fedi, / Buta baki, dráma eleven.”

A borítón a Rokkóként ismert költő-performer látható akció közben, aki először szerepel becenevén ilyen „hivatalos” felületen. Nem csak szerkesztője volt a könyvnek, hiszen beleavatkozott a szövegalkotásba azzal, hogy korlátozta a szerzők lehetőségeit. E szempontból ő is szerző, aki a szavak jelentésének destrukcióját követte el. És mivel az indonéz nyelvben találta a legtöbb olyan szót, amelynek írásmódja megegyezik a magyaréval, felkért öt indonéz költőt is, hogy írjanak verset egy speciális indonéz–magyar szójegyzékre támaszkodva, amely több mint 300 „közös” szót tartalmaz. A kötet címe is ezért lett Cumi-cumi.

Németh Zoltán költő, irodalomteoretikus ezt írja az előszóban: „A többrétegű, többjelentésű szimuláció ennek a multilingvális, transzkulturális, transznacionális szótárnak eleve poétikus jelleget biztosít. Felnyitja a zárt, egynyelvű jelentésstruktúrákat, kiterjeszti a nyelv határait, pontosabban nyelvek határfeszültségeiként viszi színre ennek az újfajta szótárnak a szavait. Umberto Eco A tökéletes nyelv keresése című művében sorba veszi azokat az európai kísérleteket, amelyek egy tökéletes nyelv igézetében fogantak: vagy az eredeti ősnyelv megkeresésére, vagy egy mágikus nyelv megalkotására, esetleg egy matematikai alapokon nyugvó tökéletes mesterséges nyelv megteremtésére irányultak. Juhász R. József projektjének szótára is ilyen tökéletes, nemzetek feletti, globális nyelv, vagy – egy másik nézőpontból – annak paródiája. Mert hiszen minden tökéletes nyelvnek egyetlen kerékkötője van: maga az ember, aki képtelen megfelelően idomulni a tökéletes nyelv elvárásaihoz. Juhász R. József ideális olvasója is egy polilingvista lenne, egy olyan ember, aki a világ összes nyelvét értené, és aki képes lenne a nyelvek transzkulturális homonímiáját felismerni, élvezni, összekacsintani.”

Ez tehát a tudományos nézet, mi viszont – vélhetően az olvasók nagy részével együtt – inkább játéknak, egy feladat szellemes vagy kevésbé szellemes megoldásának tekintjük a kötetet. Amelyben egyedül Tsúszó Sándor szerepeltetését tartjuk felesleges csavarnak (közreadja Bíró József). Ez a kitalált költő húsz éve volt utoljára érdekes geg, hagyni kellene már őt békében nyugodni...

Juhász Rokko: Cumi-cumi. Media Nova M, 2016. 104 oldal.