Volt szerencsém találkozni vele. És valóban szerencsésnek érezhettem magam. Mert az átlagos zenehallgató nem tudhatja, milyen fantasztikus ember távozott. Nem volt párja. És hagyott maga után egy megüresedett helyet. Amit soha senki nem tölthet be.
Cserháti Zsuzsa (1948 – 2003)
Volt szerencsém találkozni vele. És valóban szerencsésnek érezhettem magam. Mert az átlagos zenehallgató nem tudhatja, milyen fantasztikus ember távozott. Nem volt párja. És hagyott maga után egy megüresedett helyet. Amit soha senki nem tölthet be. Főleg nem a mai kor előadói közül, akiknek legtöbbje – nem tudni miért – fél méterrel a föld felett lebeg. Cserháti Zsuzsa más volt. Talán maga sem tudatosította mindezt.
És akkor még nem is beszéltünk páratlan tehetségéről. A Cserháti Zsuzsáról, aki úgy tudott jazzt énekelni, mint senki más. Akit mindezek ellenére évekig mellőzött a szakma, mert a zeneiparban sem fontos a tehetség. Már a nyolcvanas években sem volt az.
Gombaszögön történt, 1997 nyarán. Charlie-val készítettem rádióriportot, és mivel a zenekar már próbált a színpadon, elég nagy volt a hangzavar. Kiabáltunk, alig értettük egymás szavát. Ekkor Cserháti Zsuzsa lépett ki az öltözőjéből. Lábujjhegyen sétált el mellettünk, mert nem akart zavarni. Hát ilyen ember volt.
A magyar könnyűzenét pótolhatatlan veszteség érte! És ez nem holmi elcsépelt frázis. (Puha József)
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.