Csendesek ők ketten

 

Öt év telt el azóta, s Európa idei fesztiváljain már a Csendeseket vetítik. Rotterdam után Budapesten, a Titanicon láthatta a közönség, majd a dél-olaszországi Leccébe kapott meghívást a produkció. A főszerepben: Tóth Orsi. Három filmben látta őt Rijneke. Mundruczó Kornél két rendezésében, a Szép napokban és A 78-as Szent Johannájában, majd Nemes Gyula Egyetleneimjében. Ezután bízta rá saját filmje főszerepét, amely ismét különleges helyzet elé állította a már eddig is több koprodukciós vállalkozásban részt vevő, itthon főleg Mundruczó Kornél alkotásaiból ismert színésznőt. Hallucinogén utazás két világ – élet és halál – között. Csilla, a Csendesek főhőse egy összetört autóból kászálódik elő. Ezzel kezdődik és ezzel zárul a film, miközben mozaikszerűen összeáll egy feszültséggel és fájdalommal teli történet. „A leghosszabb, a legrettenetesebb csendbe ébredtem – mondja a lány a tragédia után –, eszméletemet vesztettem, nem lélegeztem, nem kiabáltam.” Opálzöld ködbe burkolózó táj, a végtelen horizont, sehol egy ember. Kisöccsét is hiába keresi a lány. Nincs a roncsban. Eltűnt, nyoma veszett. Eddig együtt, egymásnak éltek, saját törvényeik, szokásaik, szertartásaik szerint. Szüleikről nem derül ki semmi, talán meghaltak, talán elhagyták őket. Egyedül, segítség nélkül kell talpon maradniuk. A lány, tíz év körüli öccse óvó-féltő tekintetét végig magán érezve határzónában várakozó kamionsofőröknek árul cigarettát. Éjszakai bázisuk egy benzinkút. Több nem derül ki róluk. Szoros lelki kapcsolatuk azonban végig belengi a filmet. Csilla és Isti foggal-körömmel ragaszkodnak egymáshoz. Szavak nélkül is képesek mindent megbeszélni. A lány az anya szerepét is betölti, csak mögötte nem áll senki. A baleset kábulatában megy tovább kiszámíthatatlan útján. Isti a tengert vágyta látni, Csilla teljesíteni akarta egyetlen kívánságát, ezért vágtak neki az útnak. A tenger marad, de már csak a lánynak. Hogy túlélje öccse elvesztését, felszáll egy teherszállító hajóra amolyan mindenesnek. Gyanús a férfi, aki munkát adott neki, bár azt állítja, benne megbízhat, nincs takargatnivalója. Később mégis zaklatni kezdi, könnyű prédának hiszi, a lány azonban nem adja oda magát. Öccse emlékét egyetlen tárgy, egy halas nyaklánc jelenti, azt lopja el tőle a férfi. A hajó klausztrofóbiát kiváltó labirintusa úszó börtönné, majd légüres térré változik Csilla számára. „Élek, vagy halott vagyok?” – kérdezi önmagától. Máskor úgy érzi, egyszerűen csak megállt egy úton, s képtelen továbbmenni. Másfél órás csendes utazás a film, de inkább lelki tájakon. Pohárnok Gergely kamerája a két testvér erdőn-mezőn, távoli utakon való bolyongásának egyetlen szemtanúja. Csodálatosan fényképezett külsők beszélnek érzékeny belsőkről, Csilla és Isti szoros testvéri kapcsolatáról. Mintha nem is valós helyszíneken, hanem intim lelki ösvényeken kísérnénk az egymás nélkül létezni szinte nem is tudó emberpárt. A film megindító hangulatához rengeteget hozzátesz a kiváló magyar operatőr. Vele, általa kerülünk igazán közel Csillához és Istihez, neki köszönhetően érezzük úgy, hogy közünk van mindkettőjükhöz. Tóth Orsi keveset beszél a filmben. Egyedül a kétes üzleteket bonyolító Gáborhoz szól pár szót. Gondolatai, lelki rezdülései, érzelmi hullámai úgy jutnak el a nézőhöz, hogy kihangosítva, vagyis a képsorok alá mondva halljuk belső monológját. Bár a szöveg (talán a fordítás miatt?) helyenként sekély és suta, Tóth Orsi „hangtalan” játéka annál inkább megérinti az embert. Erős, karizmatikus tehetség kell ahhoz, hogy egy színész másfél órán át a puszta arcjátékával, a gesztusaival, a nézésével, a rezzenéseivel tartsa markában a nézőt. Tóth Orsi azon kevesek egyike, aki nemcsak képes erre, hanem mesteri fokon űzi ezt a „műfajt”. Vele minden csak úgy természetesen, magától értetődően történik meg a kamera előtt. A maga őszinteségében, igazságában, szépségében, fájdalmában. Remek partnere az öccse szerepében a török-holland Fatih Dervisoglu, akit hosszas keresés után, a véletlennek köszönhetően egy szupermarketben talált meg a rendező. Gábor szerepében Rába Roland nyújt érzékeny epizódalakítást. És még egy (orosz) név: Andrej Dergacsev. Ő tervezte meg a film zenei világát. Ő komponálta meg a csend zenéjét. Le a kalappal előtte!