Coldplay: mélypontról a csúcsra

A környékünkön szélesebb körben csak 2003-ban derült ki, hogy létezik egy Coldplay nevű banda, amikor a frontember, Chris Martin feleségül vette a hollywoodi sztárszínésznőt, Gwyneth Paltrow-t, miközben már akkor világszerte a zenei élet egyik fontos együttese volt. Nálunk azóta is mostohán bánik vele a média.

A sikertörténet 2000-ben indult – a zenészek ekkor adták ki az akusztikus hangzású Parachutes című korongjukat. Világszerte népszerűvé és keresetté a második, 2002-ben megjelent A Rush Of Blood To The Head című albummal vált a londoni kvartett, illetve a hozzá kapcsolódó világkörüli turnéval, amelyet koncertlemez és DVD is megörökített. A szekér tehát egyre jobban futott. Csakhogy zenei berkekben az a mondás járja, hogy minden előadó életében a harmadik stúdiólemez vízválasztó, az születik meg a legnehezebben, és ez a Coldplay esetében is így volt. A zenészek hónapokig szenvedtek, görcsösen zajlott a stúdiómunka. Folyamatosan azt hangoztatták, hogy kizárólag tökéletes albumot akarnak kiadni, az sem érdekelte őket, hogy közben a késés miatt feszültté vált a viszonyuk az EMI kiadóval. Végül – felrúgva minden határidőt – tizennyolc hónap alatt készült el a korong. A megjelenése után bevallották, hogy egy ponton még a feloszlás is komolyan felmerült. A munkálatok során lecserélték hűséges producerüket, Ken Nelsont a korábban a keverésben segédkező Danton Supple-re.

A június hatodikán megjelent X&Y című album az elsőtől az utolsó hangig teljesen rádióbarát. Optimistán melankolikus felvételeket vonultat fel, a szövegek visszafogottan lelkizősek – a szerelem, vágy, félelem, hiány, kétségek és remény témakörben íródtak. Martin fenyegetőzött ugyan azzal, hogy elektronikus lesz a lemez, mert a dalszerzésben a Kraftwerk jelentette a fő inspirációt, ez azonban mégsem következett be – csak helyenként csempésztek elektronikát a dalokba. A hangzás leginkább a nyolcvanas évekbeli U2-val mutat hasonlóságot. A több mint ötven rögzített dalból tizenkettő került fel a lemezre – valamint bónuszként az eredetileg Johnny Cashnek szánt ’Til Kingdom Come című akusztikus ballada. Az első kislemezdal, a Speed Of Sound kísértetiesen hasonlít az előző album legnagyobb slágeréhez, „Az év felvétele” kategóriában 2004-ben Grammy díjat kapott Clocks címűhöz.

A Coldplay már az albumot beharangozó dallal hatalmas bravúrt hajtott végre az Egyesült Államokban, a Billboard magazin kislemezlistáján. A Speed Of Sound az eladási és a rádiók játszási adataiból összeállított lista nyolcadik helyén debütált – eddig a The Beatlesen kívül egyetlen angol zenekarnak sem sikerült az első tízes mezőnyben nyitnia. Igaz, a gombafejűeknek ez négyszer is összejött. Ahogy várható volt, a nagylemez is világszerte tarol. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyaránt az eladási lista csúcsára iratkozott fel. Az angol együttesek közül legutóbb 2000 novemberében a The Beatles 1 című válogatáskorongja állt egyszerre az élen az óceán mindkét oldalán, ha pedig a sorlemezeket vesszük alapul, akkor utoljára a Radiohead hajtotta végre ezt a bravúrt a Kid A című albummal 2000 októberében. Az X&Y című lemezből a megjelenés hetében Nagy-Britanniában 464 ezret adtak el – ennél az elmúlt másfél évtizedben csak egy hanghordozó kelt el nagyobb példányszámban az első héten: 1997-ben az Oasis harmadik, Be Here Now című korongjából 695 ezer fogyott. A Coldplay az USA-ban 737 ezer darab albumot adott el hét nap leforgása alatt. Érdekesség, hogy a tengerentúlon megvásárolt lemezek nyolc százalékát a legálisan letöltött, digitális formátumú albumok teszik ki – ez rekord, hivatalosan még nem töltöttek le ennyit egy héten.

A közelmúltban a világ legjobb zenekarának tartott U2 frontembere, Bono azt nyilatkozta, hogy a Franz Ferdinand jelenti nekik a legnagyobb konkurenciát, és még az is előfordulhat, hogy a skót négyes letaszítja őket a trónról. Szerintem az ír zenészeknek Chris Martinékkal is számolniuk kell. Várhatóan a közeljövőben az együttest alkotó összes zenész nevét megtanuljuk – ugyanis valamiért még mindig Chris Martin zenekaraként tartjuk számon a Coldplay-t, holott a többiek is alaposan kivették részüket a korongból: Jon Buckland gitáros, Guy Berryman basszusgitáros és Will Champion dobos. Amíg a Legyen Ön is milliomosban a U2-tagok nevére vonatkozó kérdést illendő a vetélkedő elején feltenni, mivel ez már-már az alapműveltséghez tartozik, addig a Coldplay felállására csak a végén lehetne rákérdezni – legalábbis egyelőre. De egy-két év múlva bizonyára ők is előrébb kerülnek.