Cipő 2

Az atlaszcipőt benzinbe vagy spirituszba mártott ronggyal és zsírkővel ledörzsöljük. * Fehér selyemcipőt benzin és burgonyapor keverékéből készült péppel kenünk be.* Sárga bőrcipőt benzinnel vagy citromlével tisztítunk, és aztán fehér vagy sárga krémmel fényesítjük. A használt cipőkrém sohase legyen sötétebb, mint a cipőbőr, tanácsosabb világosabb krémet vásárolni. Sose használjunk sárga vagy barna cipőhöz olyan kefét vagy rongyot, amellyel előzőleg fekete cipőt tisztítottunk. * Antilop és szarvasbőr cipőhöz rendesen a boltban adnak tisztítószert, legjobb a cipő vételekor ezt is megvenni, és pontosan az utasítás szerint eljárni. Vannak jó drótkefék is, melyekkel a kizsírosodott részeket tisztára kefélhetjük. * Lakkcipőt sohasem szabad dörzsölni, csak a szélén, az úgynevezett rámájánál. Hogy a lakkbőr ne repedjen el, kettévágott hagymával dörzsöljük be a cipőt, miután lekeféltük róla a piszkot. Alapos bedörzsölés után puha ronggyal fényesre dörzsöljük. Néha-néha egy kis fehér vagy színtelen krémmel bekenhetjük. Lakkcipőhöz feltétlenül szükséges a sámfa. Ha nem volna sámfánk, használat után rögtön tömjük ki jó erősen papírral. Lakkcipőt nem szabad napra állítani. Általában a lakkcipő nagyon érzékeny a hőváltozásokra. Sohase állítsuk kályha vagy nyílt tűzhely mellé. Épp így árt a lakkcipőnek a hideg is, ezért ne tartsunk lakkcipőt fűtetlen helyiségben. Ha hideg szobában volt a lakkcipő, előbb melegítsük át óvatosan, és csak azután húzzuk fel. Lakkcipőhöz is találhatunk minden megfelelő kereskedésben jó tisztítószereket. Víz ne érje a lakkcipőt. A sarat néhány csepp friss tejjel tisztítsuk le róla. Tisztítás után legjobb puha, varrásnélküli selyemdarabbal átdörzsölni. Ha a cipőt lehúzzuk, fogjuk meg kezünkkel, és ne támasszuk a cipő sarkát a másik cipő hegyéhez, mert árt neki. A sarokrész elkarcolódik és elkopik. Nemcsak kényesebb lakkcipőre vonatkozik ez, hanem minden más cipőre is. * Világos vászoncipőt szintén legjobb a kereskedésben kapható tisztítókővel vagy krétaporral tisztítani. A szert nedves szivaccsal kenjük a cipőre, és hagyjuk rajta száradni. Ha a cipő nagyon bepiszkolódott volna, dörzsöljük le előzőleg jó erősen szappanos lúgba mártott kefével. A fekete sávokat tajtékporral még egyszer ledörzsöljük, azután tiszta vízzel többször keféljük át, és a cipőt belülről papírral tömjük ki, hogy el ne veszítse formáját. Szélben vagy huzatban szárítsuk. Ha szükségesnek látjuk, utólag zsírkővel még egyszer átdörzsöljük.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936